Nem nagy titok, hogy szeretem Jane Austen könyveit. Valahogy megfogott az a kor, a stílus, az élcelődő hangnem, a finom társadalomkritika... Még a menyasszonyi ruhám is ezt a stílust idézte, nem véletlenül.
Nagy élvezettel olvastam gimis koromban a Büszkeség és balítéletet (azóta még párszor újra...), de a többi se menekült. Végül idén a Meggyőző érvek került a kezembe. Mint bizonyára tudjátok, nagyon vékonyka kis könyv, és nagyon szeretem JA stílusát, ezért végig kézifékkel olvastam - egyszerre csak egy-egy fejezetet engedtem elolvasni. Így is túl rövidnek éreztem. Próbáltam apró falatokban élvezni, hogy sokáig tartson.
Ha ki kellene választanom a kedvenceimet, akkor a sorrend a Büszkeség és balítélet lenne, melette szorosan a Meggyőző érvekkel, aztán az Értelem és érzelem. A többi se volt rossz, de ők a kedvenceim.
Aprópó Büszkeség és balítélet: megjelent egy egészen extrém verziója a történetnek, mely szerint "A Bennet-lányok igazi kardforgatók és Mr. Darcy sem csak egy jó parti, hanem rengeteg élőhalott eltakarítása fűződik a nevéhez. Jól nevelt és kifogástalan modorú hamvas úrinők és fess úriemberek két bál és házassági ajánlat között gyilkolják a zombikat.
Hiszen köztudomású, hogy "a zombi, ha agyvelőre tett szert, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz." A könyvet egyébként Austen, Jane - Grahame-Smith, Seth páros írta, bár ehhez JA-nak nem sok szava lehetett, ugye - a könyv címe pedig, bármily mellbevágó: Büszkeség és balítélet meg a zombik.
Viszont be kell vallanom, hogy az Emmához legalább háromszor fogtam hozzá, és már pár lap után mindig leraktam. Valahogy ez az állandó párok összeboronálása, pletykahalmazok és egyebek: nehezen emésztettem őket. Évente, két évente mindig nekiugrottam, majd győztem, persze, de kemény és híres harc volt, véres áldozatok nélkül ugyan, de mély nyomokat hagyva bennem. Hiába jöttek nekem nagy nevű Gwyneth Paltrow-k (bár meg kell hagyni, hogy itt Alan Cumming nagyon jól játszotta Mr. Eltont),Kate Beckinsale-ek, Emma Woodhouse nem tudott beférkőzni a szívembe.
Mígnem jött a BBC és - szokásához híven -összehozott egy olyan remekbe szabott sorozatot, hogy csak pillogtam! Négy rész, csodásan megszerkesztve, még a könyvnél is élvezhetőbb volt, pedig igencsak ragaszkodott az eredetihez, ügyelve a ruhákra, épületekre, nagyon kellemes színészi játékkal...
Érdemes végignézni a stáblistán, egy jó pár név ismerősnek tűnhet. Jól eltalált volt Emma is, Romola Garai nagyon jól játszotta az elkényeztetett, önhitt nőszemélyt, akit mindenki imád és körberajong. Viszont Mr. Knightley szerepét oszthátták volna egy kicsit férfiasabb pasira is - valahogy olyannak képzeltem el a regény alapján, mint aki belép az ajtón, egyből rászegeződik minden tekintet, valahogy tekintélye van és felnéznek rá. Jonny Lee Miller inkább egy aranyos kis nyuszira emlékeztet, akinek az ember megsimogatja a buksiját, ad egy répát és ennyi. Így viszont elhiszem, hogy Emma képes gyerekkori barátként tekinteni rá.
További BBC-s sorozatokat nem ismerek, de a Jane Austent nagyon remekül meg tudják fogni. Emmát is ajánlom minden JA rajongónak, nem fogtok csalódni benne :)
Elő a kötő/hímző/varró/stoppoló/horgolótűkkel és tessék Emmát nézni :)
Nagy élvezettel olvastam gimis koromban a Büszkeség és balítéletet (azóta még párszor újra...), de a többi se menekült. Végül idén a Meggyőző érvek került a kezembe. Mint bizonyára tudjátok, nagyon vékonyka kis könyv, és nagyon szeretem JA stílusát, ezért végig kézifékkel olvastam - egyszerre csak egy-egy fejezetet engedtem elolvasni. Így is túl rövidnek éreztem. Próbáltam apró falatokban élvezni, hogy sokáig tartson.
Ha ki kellene választanom a kedvenceimet, akkor a sorrend a Büszkeség és balítélet lenne, melette szorosan a Meggyőző érvekkel, aztán az Értelem és érzelem. A többi se volt rossz, de ők a kedvenceim.
Aprópó Büszkeség és balítélet: megjelent egy egészen extrém verziója a történetnek, mely szerint "A Bennet-lányok igazi kardforgatók és Mr. Darcy sem csak egy jó parti, hanem rengeteg élőhalott eltakarítása fűződik a nevéhez. Jól nevelt és kifogástalan modorú hamvas úrinők és fess úriemberek két bál és házassági ajánlat között gyilkolják a zombikat.
Hiszen köztudomású, hogy "a zombi, ha agyvelőre tett szert, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz." A könyvet egyébként Austen, Jane - Grahame-Smith, Seth páros írta, bár ehhez JA-nak nem sok szava lehetett, ugye - a könyv címe pedig, bármily mellbevágó: Büszkeség és balítélet meg a zombik.
Viszont be kell vallanom, hogy az Emmához legalább háromszor fogtam hozzá, és már pár lap után mindig leraktam. Valahogy ez az állandó párok összeboronálása, pletykahalmazok és egyebek: nehezen emésztettem őket. Évente, két évente mindig nekiugrottam, majd győztem, persze, de kemény és híres harc volt, véres áldozatok nélkül ugyan, de mély nyomokat hagyva bennem. Hiába jöttek nekem nagy nevű Gwyneth Paltrow-k (bár meg kell hagyni, hogy itt Alan Cumming nagyon jól játszotta Mr. Eltont),Kate Beckinsale-ek, Emma Woodhouse nem tudott beférkőzni a szívembe.
Mígnem jött a BBC és - szokásához híven -összehozott egy olyan remekbe szabott sorozatot, hogy csak pillogtam! Négy rész, csodásan megszerkesztve, még a könyvnél is élvezhetőbb volt, pedig igencsak ragaszkodott az eredetihez, ügyelve a ruhákra, épületekre, nagyon kellemes színészi játékkal...
Érdemes végignézni a stáblistán, egy jó pár név ismerősnek tűnhet. Jól eltalált volt Emma is, Romola Garai nagyon jól játszotta az elkényeztetett, önhitt nőszemélyt, akit mindenki imád és körberajong. Viszont Mr. Knightley szerepét oszthátták volna egy kicsit férfiasabb pasira is - valahogy olyannak képzeltem el a regény alapján, mint aki belép az ajtón, egyből rászegeződik minden tekintet, valahogy tekintélye van és felnéznek rá. Jonny Lee Miller inkább egy aranyos kis nyuszira emlékeztet, akinek az ember megsimogatja a buksiját, ad egy répát és ennyi. Így viszont elhiszem, hogy Emma képes gyerekkori barátként tekinteni rá.
További BBC-s sorozatokat nem ismerek, de a Jane Austent nagyon remekül meg tudják fogni. Emmát is ajánlom minden JA rajongónak, nem fogtok csalódni benne :)
Elő a kötő/hímző/varró/stoppoló/horgolótűkkel és tessék Emmát nézni :)
