Rezzennek a falevelek, jön az ősz!

Készülök az őszre :) És ti?

Pinkie/Bonbon bemutatkozna :)

Hihetetlen önfejű ez a maci! Nem árul el semmit magáról, azt mondja, hogy, nekem egy szót se mond...
Majd megkérdezem Panka gazditól, ha összebarátkoztak. Azért se hagyom magam!
De a fotózásba nagy nehezen beleegyezett.

Hangulatok a Savaria karneválról

További fotók itt!

Együtt lehetnénk

Tegnap este tettem le a könyvet. Igazán sokkal korábban végeztem volna, ha nem lennék gyarló ember, fáradtsággal és alvási szükségletekkel.... Így beletelt pár napba, mire végeztem vele. De ha kezembe vettem, és nem nyomott el a fáradtság, olyankor habzsolva olvastam az oldalakat, pedig nem volt krimi.

A történet magányos emberek egymásra találásáról szól.
A mesélés Camille-al kezdődik, akit elutasítja a világot, csak a legszükségesebbeket végzi el, vagy még azt sem... mígnem Philibert, a nemes származású, rossz szociális érzékkel megáldott, dadogós figura felnyalábolja a hideg, félájult, beteg lányt és megmenti őt. Leviszi óriási, de lepukkant lakásába, ahol hajdan volt arisztrokra családja élt fénykorában, de most ő csak amolyan ott ragadt védőbástya, hogy a rokonok ne kaparinthassák meg a jó helyen fekvő, lim-lommal teli lakást. Mint kiderül, Philibert nem lakik ott egyedül, szobát bérel Frank, a folyton fáradt és agresszív kitörésekkel spékelt szoknyapecér, akit eleinte Camille nem is lát, csak mindenféle hangokat hall szobájából. Eleinte igyekeznek elkerülni egymást, ne zavarják egymás köreit - főleg, mert Frank nem örül neki, hogy egy nő költözik az ő kis megszokott rendjükbe.
Lassan kiderül mindenkinek a története, a sorsa. Annyira hihetetlen, hogy az író mennyire könnyed stílusban és finoman adagolja ezeket a kemény dolgokat, hogy szinte már emészthető. Persze, könnyen olvastam, nem járt felelőséggel a sok fájdalom tudása, így csak félig haltam bele a sorsaikba.
De ennyire nem egyszerű a történet. Ők hárman egymás "zombi-életének" felforgatói, megmentői, akarva-akaratlanul is segítenek egymásnak - majd ők hárman megmentik egy harmadik ember életét is.

És igen, végre happy endes történet. Mindez Párizsban, ecsetek és fakanalak közt, elsárgult könyvekkel, érzékeny és magányba temetkezett emberekkel, akik lassan engednek fel, mint a fagyasztott tökfőzelék...



Ráadásul filmet is forgattak belőle Ensemble, c'est tout (aka: Hunting and Gathering) címmel :) Ki más játszhatná Camille-t, mint Audrey Tautou, a kis aranyos francia lány a szomszédból :)) Frank szerepét pedig az a Guillaume Canet kapta meg, aki a Partban jártszott Leonardo DiCaprio és Virginie Ledoyen mellett.


És még valamit a könyvről: annyira megszerettem, hogy nem elég nekem a könyvtári kölcsönpéldány, kell egy saját is belőle!

Barbinál játék van :)

Egy másik képet mutatok Barbinak, amin Bella található, mint egyik kincsem*, és a kezem, mint alkotóeszköz :)

Hogy mi az apropó? Hát Barbi születésnapi játéka :)

























*már Zsuzsi Krisztián kincse :)

Hangulatok kint és bent...

finoman szemerkélő eső


halk zene, kellemes hőmérséklet ...
és erős pattogtatott kukorica-szag... szomszédból jön, ahol nagy buli lehet :D

Közben Phan játszani hívott... :)

Az utolsó kiolvasott könyv Merle: A sziget c. könyve volt. Izgalmas, és elgondolkodtató. Csak ajánlani tudom! Töredelmesen bevallom, hogy első Merle regényem, de ez annyira tetszett, hogy várom a következőt!
Egy csapatnyi emberről van szó, akiket összeköt a hajón elkövetett bűn, és hogy az akasztófát megússzák, elmenekülnek egy lakatlan szigetetre. A csapathoz csatlakozik pár tahiti férfi és nő is, így lesz teljes a csapat. Persze, itt sok minden felüti fejét, a vérmérséklettől a nemi hovatartozásig, a hajón elfoglalt szereptől a múltból hozott sérelmekig... Izgalmas, összetett könyv!
Íme egy mondatnyi részlet a 161. oldalról (5. mondat:)):
"Purcell megint nevetett, majd hátratette a kezét, megfogta Itia csuklóját, és megpróbálta széthúzni."

A játék szabályai szerint most meg kellene neveznem 5 bloggert, akik majd folytatják a játékot. De én megint röhögök a szabályokon és megkérek mindenkit, hogy ajánlja az utolsó átrágott könyvét, mutassa meg, hogy amit olvasott, az tetszett neki vagy sem... és idézze a 161. oldal 5. mondatát. Nos, aki rám kíváncsi volt, arra én is kíváncsi lennék :) Tessék mutogatni, még akkor is, ha már más játékba hívott!
Hagyj egy kommentet, hogy olvasgathassam a te könyved ajánlását és 161. oldal 5. mondatát :))

Bella, az aranyos

Bella hajlamos rá, hogy csak úgy kiránduljon egyet a balkonládába, és nézelődjön, mint a mamák szoktak. De ő nem régi dolgok poros szagú emlékein tűnődik, de nem ám! Várja, hogy gazdija végezzen a munkával, aztán elvigye magával sétálni. Vagy könyvtárba. Vagy traccsapartira a kávézóba. De a legjobban kiállításokra szeret járni! Nagy álma, hogy eljusson Párizsba!

Bella minden egyes porcikája nemes fonalból-anyagból készült, kézzel kötve-horgolva-hímezve és varrva! A buksija és teste puha, mokkaszínű moharifonalból van, selymesen puha minden része :) A horgolt sál is mohair, de törtfehér árnyalatú. A testének többi horgolt része: 100% finomított gyapjú, sötétbarna színben. Kapott még egy kis horgolt virágot a füle tövébe, és szív-gombot a pamutból, kézzel varrt ruhájára. Nózija most is pamutfonalból hímzett, és itt-ott szeplős is... :))

További fotók és elérhetőség ITT :)

Én és Dönc úr :))

A sapkafotózásból ki nem maradhatott volna őfelsége... Jött, szaglászott, ledöbbenve nézte, hogy gazdi miért álldogál egy zümmögő izével a kezében, ráadásul az ágy tetején. És az is fura volt, hogy én miért állok mozdulatlanul, tán nem is én vagyok.
Közelebb klattyogott, sniff-sniff. De, a szagok stimmelnek. Aztán meg elnevettem magam. Dönc fején meg látszott a mélységes lenézés: biztos befülledt a feje a sapkában. Hja, kérem, ilyen melegben, mohairt húzni...
A fotón már adja az ártatlankát, de ne tessék elhinni neki!

Vagyok is, meg nem is :)

Már vártam ezt a hétvégét, mert (én balga) úgy gondoltam, hogy most fog lezárulni egy kemény munkás időszak és jön a megérdemelt pihenés :) De az élet másképp hozta.

A munkának csak nincs vége (naná, ez általában így szokott lenni a megrendelőknél... jönnek a de én úgy gondoltam, hogy... nem lehetne itt kicsit ilyen, ott meg olyan... vagyis mégis jobb volt az előző verzió...) - kreatívkodásra alig van időm. A sürgős megrendeléseimet próbálom esténként teljesíteni, mert utálom, ha várni kell rám! De magamra semmi időm :(

A másik hírem: visszamegyek tanárkodni. Még egy évig. A régi iskolám visszahívott, hogy szükségük van rám - bár mondtam, hogy egy évig vállalom, mert a terveink talán tavaszra beérnek, max. nyárra (kop-kop-kop, bár nem vagyok babonás)... de így is szeretnének :) Úgyhogy ez az év lesz a hattyúdalom, mint tanár. Nagyon szeretem ezt a pályát, jó lesz még egyszer repetázni. Talán örökre elhagyom a katedrát utána.

Remélem, lassan rendeződik az életem, és vége a kapkodós, rohangálós időszaknak. Hiányzik kicsit a rend az életemből :))