Ő olyan mocorgós fajta, megadja a módját a dolgoknak. Hildát már régóta éreztem az ujjaim begyében, de csak sokára mutatta meg magát, hogy milyen is szeretne lenni. Próbáltam csalogatni, de mindig visszasúgta: nemsokára, nemsokára, ne légy már olyan türelmetlen! Próbáltam hivatkozni a többiekre is, mert nem csak én vagyok rá kíváncsi, de nem lehetett hatni rá. Határozott alkat.
És azt is tudja, hogy a bundáskenyeret nagyon szereti, méghozzá forró teával, mézessel. De ha nincs bundáskenyér, akkor megelégszik fokhagymás-vajas pirítóssal is. Szintén forró, mézes teával. Az is biztos, hogy szereti még a forró tejes kávét is. Meg a hideg tejes kávét is. Ez is biztos.
Nem szereti a hideget. Legszívesebben sosem venné le a kötött anyagból varrt, szürke ruhácskáját - amire pink rózsát kellet hímezzek, és az alját körbe kellett horgoljam. Mert így megy a pihe-puha sáljához. Talán nem fog így fázni. Pillanat, szorosabbra kötöm a sálat, fázik őkegyelme, lemenőben a nap...
Itt is vagyok.
Azért azt még elmesélem, hogy ugyan nem kedvenc színe a rózsaszín, mert neki nincs kedvenc színe, érdekes módon: mégiscsak a rózsaszín jut eszébe az embernek Hildácskáról. Tán mert a nózija is olyan. Meg a füle. Meg a lábai.
Hildácska csupa nemes és természetes fonalból készült - új zélandi gyapjú és mohair keverékéből készült a buksija és a pocija, a többi részéhez különböző árnyalatú rózsaszín gyapjúfonalat használtam (aminek származási helye vagy Ausztrália vagy Új Zéland). Kapott még egy kis fehér virágot is a föle tövébe, hogy emlékeztesse a gazdit: öntözze meg a virágait, mert a virágok szépek és jó, hogy van pár cseréppel házban!
Szürke ruháját ugyan én varrtam, de az anyag gépikötés -a szélét körbehorgoltam, és kapott egy hímzett virágot is, természetesen pink színben :) Kapott egy vastag, fehér sálat is, ami jó puha és meleg, hogy ne fázzon soha BrummmHildácska :))
***
BrummmHildácskából is egyetlen egy darab készül kerek e világon...
További fotók
ITT :)
