Reggel koran keltunk. Aztan arra gondoltam, hogy ez egy atlagos nap, egy atlagos eletben. Aztan rajottem, hogy ez nem olyan biztos. Az, ami nekem megszokott, az masnak lehet izgalmas es uj. Igyhat ugy gondoltam, elmeselem egy napomat itthon, Uj-Zelandon, mielott hazamegyek... ki tudja hova?
Szoval gyors fogmosas es serobeloves utan bebujtam gazdi taskajaba, aki megigerte, hogy nagyon fog ram vigyazni egesz nap. El kell mondanom, mindig meglepo es izgalmas szetnezni egy noi taskaban :)
Itt nyar van, de iden nyaron nem volt nagyon meleg, es eros napsutes. Gazdi azt mondta, hogy meg nem is volt kedve iden elmenni uszni, pedig ez az otthoni augusztusnak felel meg. Persze, nem telhet el ev, hogy az ember nem martozik meg tetotol talpik legalabb egyszer az oceanban, nem igaz?
Tomegkozlekedessel mentunk be a varosba, mert a parkolas, mint minden nagyvarosban: elegge maceras es nehezkes. Itt is van olyan vasut, ami csak a varoson belul kozlekedik, es csillagszeruen osszekoti a haromfele irany a city-t a kulvarosokkal. A kalauzbacsi, aki tipikusan vagy indiai vagy kinai szarmazasu: elvette a jegyet, amit gazdi nyujtott neki. Nagyon sokszor nem is veszik eszre, ki az uj utas, es ilyenkor kell jatszani becsuletessegeses jatekot. A vonaton mindenfele ember utazott, egy kis szeletke mutatoba Uj-Zeland lakossagabol: europai szarmazasu mellett sok mas neni-bacsi is van itt. Lattunk sok keleti emberket, akikrol legtobbszor nem is tudtam megallapitani, hogy kinai, koraeai, vagy japan. Volt sok szigeti is, akikrol mondta gazdi, hogy ok szamoai, tongai es egyeb kis orszag bevandorloi. Termeszetesen lattam maori embereket is, akik az orszag oslakosai. Bizony, ennek az orszagnak ket hivatalos nyelve van, az angol es a maori. Bar utobbit csak nagyon kevesen beszelik. A maorik kozt is.
Most nagyon sokan voltak a vonaton, mar majdnem beertunk a belvarosba, mikor vegre le tudtunk ulni. Hiaba, eljott a nyar utolso honapja es megkezdodott az iskola az itteni gyerekeknek.
Aztan megreggeliztunk. Vegre. Az itteniek kedvenceit is meglestem, mert mindenki az iroasztalanal evett, jol belelattam a tanyerjukba: a menu szokasosan tejben fott zabpehely, vagy muzli, vagy wheatbix, ami nem mas, mint muzliszelet alakura preselt gabonapehely, amire tejet ontenek, es egy-kettore pepes trutyi lesz belole. Ritkan piritost is lattam reggelikent, kis lekvarral a tetejen. Gazdi szerint itt sokkal edesebb a lekvar, mint Magyarorszagon.
Aztan gazdi mondta, hogy most ebedig nekem csendespiheno van, nezelodjek ki az ablakon, lessem a szivarvanyokat. Addig hallgatoztam is kicsit. Nem semmi, mennyifele ember dolgozik abban az irodaban! Es mennyifele akcentust hallottam! Es milyen kedvesek es elozekenyek egymashoz az emberek! Klassz hely ez az Uj-Zeland!
Aztan vegre jott az ebed. Amikor jol meg is lepodtem, hogy csak gazdi evett fott etelt, mert az itteniek nem igen esznek ilyesmit. Az ebedjuk vagy valami gyorsettermi etel, vagy sushi a sarki boltbol, de legtobbszor valami egyszerubb suti, mint muffin es egy jo nagy bogre tejeskave. Es amig en kikerekedett szemmel nezegettem, hogy mindenki osszetevesztette az otorai teat az ebeddel, addig ok is nagyokat neztek, hogy je, fott etel ebedkor :) A tobbiek azt mondtak, hogy ok fottet vacsorara szoktak enni. Bar altalaban csak a grillt izzitjak be, sutnek rajta egy nagy szelet hust, es azt eszik meg par szem fott krumplival es salataval. Az se hangzik rosszul, ugye? Sot, meg almabor is kerul a tanyerjuk melle :) Amibol meg kortes is van :)))
Mivel a varos gyakorlatilag egy nagy kikoto, ezert konnyen megoldhato volt egy kis seta a parton, mielott hazamentunk szusszanni. Van egy szep nagy hajoallomas, ahol majdnem minden nap kikot egy nagy luxus ocenjaro hajo. Azok aztan a csudak! Olyan nagyok, hogy eltakarjak az ember elol a fel vilagot! Jo lenne egyszer bejarni rajtuk a vilagot, nem igaz?
Aztan leultunk kicsit, es neztuk a hullamokat. A hajok csak ugy jottek mentek. A nap meg csak tuzott. Mi meg picit lepirultunk. A kinai bacsi mellettunk pedig csak turelmesen varta a nagy fogast, ami csak nem akart a horgaszbot vegere akadni.
A vonaton hazafele bamultam kifele az ablakon: lattuk a dugot az autopalya elott, a sok magas epuletet, tavolban a sok csaladi hazat, nagy palmafakat es parfanyfat, mindenhol viragok viritottak, es a belattunk a csaladi hazak es tarsashazak kertjeibe, ahol mar keszitettek a grilleket a vacsorahoz. A vonaton sok iskolasgyerek ment haza, biztos szakkoron lehettek, mert mar nem volt rajtuk az egyenruha. Meglepodtem, hogy mindenki csinalt valamit a vonaton, a legtobben konyvet olvastak, de nagyon sokan jatszottak az iPadjukon, vagy az okostelefonjukat nyomorgattak.
Hazaseta kozben talalkoztunk par bacsival es nenivel, akik mind mosolyogtak rank, es meg koszontek is. Pedig nem is ismertuk oket.
Beugrottunk a zoldsegeshez, vettunk par avokadot es kukoricacsovet. Nagyon szeretem a fott kukoricat! Majdnem annyira, mint az uj-zelandi gyartasu Whittaker's csokit! Gazdi azt mondta, hogy az utra haza-hazafele kapok egy kis csemeget, es a maradek a gazdie lehet :)
Otthon aztan ettunk egy jo fagyit, amit itt igy esznek: kell melle tenni egy kis sutit, pl. muffint, meg egy kis gyumisalatat is. Naaagyon finom.
Jo itt, de mar varom, hogy otthon legyek. Gazdi azt mondta, hogy nagyon csudidolog a ho! Es az is, mikor majusban erik a cseresznye.
**
Mogyoro nagyon puha, szormok fonalbol keszult, ettol olyan jo simizni a macibuksit. A vegtagjai es a nozija uj-zelandi gyapjubol keszult. Mivel nem tudta eldonteni, mi a kedvenc szine, ezert a salja kek es zold is :) Mogyoro igazi maciszemmel bamul a nagyvilagra :)
Mogyoro pocijahoz a filc Japanbol erkezett.
