Valamikor volt egy szép nagy közösség, akik tudtak egymással beszélgetni, megvitatni dolgokat, tanácsot kérni egymástól és békésen ajándékot hímezni egymásnak, karácsonyra. Aztán nőttünk, és elindult a mélyebb barátságok kötése, és egyben a felszínesség kialakulása. Mai napig megy ez a fórum, él és virul, de sajnos már nem olyan családias és bensőséges, mint régen. De még mindig segítünk egymásnak, és még kíváncsian nézzük a csodás darabokat, amik a kezünk alól kerül ki!
De ma nagyon megbántottak. Mélyen. Arrogáns lennék? Tényleg az lennék?
Egyelőre csak azt érzem: mert őszinte vagyok, és kimondok dolgokat, ezért erősen fejemre próbálnak koppintani.
A kiváltó ok: a francia RR. Adott egy kendő, épp az enyém (talán érthető, ha aggódok érte), ami késve érkezett egy külföldön élő rr taghoz, és így késve küldte tovább az aktuális utáni utáni taghoz. Ő viszont nem kapkodja el a dolgokat :( Nem az a gond, hogy késett, hanem az, hogy utána is csücsül rajta. Esküvő előtti nap (!) is azt csináltam, hogy időben fel tudjam adni! Ha az ember elvállal egy RR-t, akkor igyekszik teljesíteni is, nem? De ez nem csak az RR-re vonatkozik, hanem az élet oly sok területére.
Nincs fonala, felajánlottam, hogy elküldöm neki! De nem fogadta el. És egyuttal megkaptam a magamét: arrogáns vagyok, és nem csak ő gondolja így.
Az ok, amiért többen orrolnak rám: a karácsonyi húzás. Nem tudom, miért okozok én ezzel problémát bárkinek is.
Idén csoportonként lesz a húzás, mert túl nagy lett a csapat. MSMacska engem is megkért, hogy legyek csapatvezető. Előbb úgy gondoltam, hogy elfogadom ezt a felkérést, megtisztelő. De meggondoltam magam.
Az ok: az nlc-s csapat viszonylagos elhígulása (szabadon MSM után). Nem vállalnám be azt, hogy egy karácsonyi húzást lebonyolítsak, ha egy RR-ben se tudok hatni a tagokra, hogy próbáljanak hónap végére szorítkozni a továbbküldéssel! (Nah, ez itt az őszinteség ideje: én rendszerint elsején szoktam, kivéve a multkor, mikor meg voltam győződve, hogy már feladtam, és Ityamom szólt, hogy nem érkezett meg... akkor rohantam egy nagyot és még aznap feladtam elsőbbségivel.)
De többen mondták, hogy vállaljam el, szeretnének velem egy csapatban húzni. Belementem. De úgy éreztem, úgy tisztességes, ha elmesélem MSM-nek és a többi potenciális csapatvezetőnek, hogy miért.
Az elv: van egy 20 főből álló csapat, akiből párat én hívtam, párat a hívottak :) Szépen feldúzzadtunk. Nem mindenkit ismerek, és nincs olyan ember a csapatban, aki mindenkit ismerne! De itt a nagy lehetőség, hogy megismerjük egymást (erre van egy jó kis módszer, mindenki jól szórakozik közben :))). De ha nem is ismerem, olyan ember ajánlotta őt, akit ismerek és szeretek. Idén csak így mertem belemenni ebbe. És ezt is csak azért, mert kértek rá.
Ez valamiért bánt pár embert. Talán azért, mert kértem MSM-et, hogy ne írja ki xszemes.hu-ra a csapatom, mert a szabad jelentkezés úgysem működik nálunk. Idén legalábbis. De tényleg nem tudom.
---
És most itt állok egy rossz természettel, ami miatt nem bírom magamban tartani az őszinteségemet, és egy csapattal, aminek úgy érzem, egy ideje már nincs jelentősége.De vannak emberek, akiket szeretek és becsülök onnan, amit végülis a csapatnak köszönhetek. De az már nem létezik. És én nem akarom áltatni magam. Ami nem létezik, azt már nem kell keresni. Ott vannak emberek, de számomra fontosabbak az ott megtalált barátok.
Ennyi.
És ha tényleg azt akarják, hogy még rosszabb szájízzel menjek oda, ahol "sokan úgy gondolják, nem csak az az egyvalaki", aki learrogánsozott, akkor önszántamból elhagyom a meleg fészket. De a barátaimat nem.
Azért csak hímezgetem azt a bazsát, hiába nem hisz benne Roni :D Ugye, eltelt három nap, és még mindig azt hímzem... nem tettem félre másért!
Köszönöm még egyszer, Kacita! Nagy örömet szereztél vele, és még mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ha ránézek!
