alkotok

"Nemsokára" születésnapom lesz. Azaz még nagyon sok idő van addig, de az egészet édsanyám jutatta eszembe. Kérdezte, hogy minek örülnék legjobban... (kézimunka, amit ő csinálhatna) Bátyám nagyon megnevelte, ugyanis kettőnk közül ő nem szereti a meglepetéseket és ha valami nem kedvére való, akkor megköszöni, de parkolóállásba kerül nála az a tárgy. Én viszont nagyon szeretem a meglepiket :D De anyucim már nem hajlandó "játszani" és kockáztatni, nehogy úgy járjon velem, mint vele :)
Néha keveri, hogy kinél mi az alapjárat. Ez lehet, hogy csak a mi családjainknál van így, mert párom anyukája is mindig olyasmit mondd, ami az nagyobbik öccsére igaz.

Jól elkanyarodtam :) De válaszolni nem tudtam neki, hogy mit szeretnék. Tudtam volna mondani, hogy egy natúrszínű, csavartmintás pulcsi, de az sok idő, annyi nincs neki. Vagy egy vastag sál, de addigra már nem lesz hideg. Most sincs...
És rájöttem, hogy igazán mindegy, mit kapok, úgy is úgy fogok neki örülni :)

---

De van valami, ami csak önző gyűjtögetésszenvedély... Nem tőle szeretném, hanem úgy általában. Egy új kisolló :) Ezt csak halkan jegyzem meg, nehogy a dmc ollóm meghallja :D Folyton nézegetem, hogy kinek milyen ollója van :D Darusat nem akarok, inkább valami kis különlegeset, finomat, szépet. Még körül akarok nézni a neten és rendelni akarok! Nekem kell! :D
Ez az ezüstszínű kisolló olyan kisollós. Nem olyan: hú, de az én stílusom olló. Egyszer régen kinéztem magamnak egyet, de sajna elfogyott. Pedig még annaitto is bevonult a keresésébe.

---

Ami pedig az alkotómunkát illeti: haladok ityamom iv-rr-jével! Csodás permin lenvászonra készítem (32-es), nagyon szeretem! Olyan rusztikus, kicsit öreges, olyan, mintha már ezer éve szőtték volna... Érzem, hogy értéke van, hogy valami maradandót alkotok. Mégha nem is egyedit...
De, azért is! Le fogok cserélni egy elemet olyanra, ami nekem jobban tetszik :D Ott hagyom a változást az én blokkomban!