Találkozni nem tudtunk. Ennek sok oka van... ez a nyár eleve nagyon rossz volt :( Se nyaralás, se új munka, csak jogsiszerzés (hú, ha egyszer lesz gyerekem, jogsi-szerzési lehetőséget fog kapni érettségi ajándékként, nem engedem, hogy öregkorban szerezze meg, amikor vért izzad az ember érte), néha alaposan megcsappant családi kassza. Gyakorlatilag itthon ültünk a párommal, iszonyat sokat dolgoztunk (azaz dolgozok), néha kiruccantam sok pénzért autót vezetni. Szüleim újra Erdélybe mentek kirándulgatni, nyaralni, hívtak, sírásra görbülő szájjal nemet kellett mondanom :(
Na, de elkanyarodtam a témától :)
Annaittoval egyeztettünk, mikor jött haza, hogy valamikor jön. Aztán jött. És kevés volt az idő, hogy el tudjak menni :( És mégsem tudtunk találkozni :(
De gondoltam, azokat az ajándékokat, amiket készítettem neki (horgolt terítő, sok mindenre használható minihímzéske sk fonalakkal hímezve), illetve egy pirinykó, aranyos kis ollót, meg azt a tengerzöld-kék táskát, amit én nem tudok hasznosítani (nekik a parton jó szolgálatot tehet, mert jó nagyra lehet duzzasztani törölközővel, naptejjel...) - bezsúfoltam egy óriásborítékba, és útnak indítottam. Sajna kicsit későn kaptam meg a címet, komolyan aggódtam, hogy nem fog odaérni. De a blogja alapján: megkapta :) Huhh...
És még örült is neki.
De kedves ajándék lehetett ez a sok szépség!!!
VálaszTörlésÉn is a harmadik gyerekem apró korában kínlódtam ki a jogsit és akkor én is elhatároztam,hogy a gyerekeimnek előbb meg kell szerezni. Hála Istennek sikerült is.Na,nem könnyen-mármint anyagilag-de megvan mindháromnak.És nagyon hasznos és fontos!!!