Gyerekkori emlékek....

Ralina játékba hívott :)
Mint mondottam volt régen: annyira nem szeretem a kötöttségeket. Ezért kicsit másképp fogok játszani :) Elmesélem a gyerekkori ételélményeimet, úgy igazán, ami eszembe jut. Úgysem voltam az a nagy haspók, szóval nem lesz hosszú a lista - és így kihívás lesz a játék...
A többi része a gyerekkoromnak úgyis olyan hosszú és kalandos volt, hogy el se hinnétek és amúgy se lenne elég hely a világhálón... ;)

Szóval első élményem a szilárt táplálékkal (ahogy édsanyám meséli, ugye) a tejbegríz volt. Főzött pár szemet a tejbe, mint első "szilárd" táplálék. Már akkor megtaláltam az összes szemet, és azóta se szeretem... Ha a forró, kakaós, karamelles, akármilyenes tejbegrízre gondolok, kavarok a gyomrom (kb. hasonló érzés, mintha azt mondanák, igyál egy pohár olajat).

Aztán a töltött marhanyelv... Ami akkoriban állítólag nagyon ízlett (lehettem vagy 5-6 éves). Tudni kell a családomról, hogy anyu vegetáriánus volt lánykorában, ami igazán különc dolog volt akkoriban, és apa is az lett, mikor összeházasodtak. Anya nagyon kreatív, konyhában is, így nem hiányzott apának. Viszont lehettem olyan jó tipegő, aki szeret mászkálni, és felfedeztem, hogy a szomszédban esznek valami finom szagút, és anya úgy döntöt, hogy inkább otthon készít húsételeket, mint máshol kívánjam. Így anya olyan húsételeket alkotott, hogy rokonság-ismerőssereg csodájára és kostolóra járt...
Aztán hamar elhagytam a húst, kb. 12 lehettem, és többet nem kértem belőle. Most újra eszem, korlátozott mennyiségben és a paletta is nagyon szűkös, de ez már más történet.

Palacsinta. Legjobban dédi csinálta. Szegény, már olyan öreg és gyenge volt, hogy csak kisszéken üldögélve sütögette a sportrezsón, kifejezetten a dédunokáknak :D Vajon merre lehet az a háromlábú kisszék?...
Az említett palacsinta viszont azóta kikopott az étlapomról - és párocskám se rajong érte. Kétévente rendezünk nagy palacsintasütő estet, aztán min. másfél évig eszünkbe se jut. Majd fél évig tervezzük, hogy rávesszük magunkat.

Bableves, hagymával. Ahogy a székelyek eszik :) Tejfölös, füstölt húsos bableves, sok zöldséggel, és karikára vágott, sózott, szorongatott hagymával, friss kenyérrel. A hagymát egyébként kis tányérkában tették a leves mellé, mindenki kézzel vett belőle egy-egy szálacskát, mintha savanyúságot ennének. Furcsa, nem megszokott így enni a bablevest, de nagyon jó :)))

Csíkos puding. Kisoromban anya üveg talpas porakban készítette, általában háromfélét készített és így csíkos volt a puding. Tejszínt kézzel verte fel a tetejére :)) Azóta sincs olyan finom a puding, mint akkoriban volt.

Tökkrém és padlizsánkrém. A sütőtökkrém egyetlen recept, amire gyerekkoromból emlékszem. De tényleg. Bár tény, hogy nem töltöttem sok időt a konyhában, erre valahogy emlékszem...
A székelyek sok kenyeret esznek, és sok olyasmit is, amit kenyérre kenve lehet enni. Nem volt nehéz megszeretni, mikor arra a területre költözött a család :)
Sütőtökkrém, ha netán valakit érdekelne: nagyon egyszerű és finom! A sütőtököt megsütjük (bár főve se rossz), villával összetörjük a lágy részt, adunk hozzá majonézt, kis fokhagymát, sót, alaposan elkeverjük. Ennyi.
Padlizsánkrém, ahogy mi ettük: parázson megsütöttük (több tonnányit, aminek nagy része ment a fagyasztóba), a lágy részhez majonézt, fokhagymát, kis kockára vágott hagymát, sót, borsot adtunk... Nyamm. Azóta is.

Tejhab. Ahogy kijön a bociból. Ez volt 4-5 évesen. Azóta sem. Huhh. Fujj.

Babérleveles krumplileves. Kislánykorom kedvenc étele. Ami meglepő, főleg, ha hozzáteszem: nem szerettem a leveseket.

Mangószörp. Hm, de szerettem :) Viszont nem lehetett kapni. Magyarországról hoztak néha, eladásra. Manapság se igazán lehet kapni - és meglepő módon: köze nincs a mangó ízéhez :D

És neked? Milyen gasztroélményeid maradtak meg gyerekkorodról? :)