A helyzet az, hogy az embernek néha élhet kedvére a fonalai közt, aztán meg jön egy határidős, sürgős-sürgős munka, ami úgy elveszi az ember idejét és energiáját, hogy este tíz fele azon veszi észre magát, hogy hopp, megint elment egy nap. És mint olyan, a munka is csőstől jön...
Pedig azért van néha, mit mesélni. Láttam például egy nagyon romantikus filmet :) Meg kirándultunk egy délelőttöt Szent Vid hegyen...
Mutogatnék meg mesélnék. Megvártok?
Megvárunk :)
VálaszTörlésVárlak :)
VálaszTörlésHát, persze! :DD
VálaszTörlésMár nagyon hiányoztál.:) Persze, hogy megvárunk!
VálaszTörlésMindenképpen :) És kíváncsian várunk :)
VálaszTörlésÉn is várok:)
VálaszTörlésTermésztesen! :o)
VálaszTörlésMuszáj lesz!;)):x:x:x
VálaszTörlésnanáhogy:)
VálaszTörlésRád érdemes várni! :)
VálaszTörlésHàt nanà.
VálaszTörlésVárok rád, hogyne várnék:-))
VálaszTörlésA fél blogvilág vár rád, egyértelmű, hogy én is... :)
VálaszTörlésVárok:-)
VálaszTörlésÉnisénis :-)
VálaszTörlésPersze, hogy megvárunk:-D
VálaszTörlésMeg hat :-)
VálaszTörléspersze!
VálaszTörlésnaná hogy meg...
VálaszTörlés