Naturland, ahogy én szeretem

Adott egy Calypso St. Barth oldal, ahonnan jó sokat tudnék választani magamnak :) Nem feltétlenül csak nyárra. Akármikorra is. Vagy olyan helyre kell költözni, ahol sokáig tart a jó idő ;)))

Az oldalt nem én találtam, hanem Urban Eve blogjában találtam rá... Annyira megragadott pár kollázs, hogy bóklásztam a ruhák közt. Meg azóta is néha...

Jók ezek a színek, anyagok, rétegek, formák. Ami rendszerint nem tetszik: magas talpú szandálok, akkor már inkább totál lapos sarkú szandál, papucs, amiben még menni is tudok :D
Ez egyébként valamiféle örök dolog nálam, amihez vissza-vissza térek, illetve ez adja az alapját a ruhatáramnak - vagyis ehhez hasonlók. Farmerral, kötött pulcsival, poncsóval kiegészítve, de alapvetően efféle vagyok...

***

És a képek Urban Eve blogjáról lementve...

Innen a sötét, magas talpú szandál kivételével minden más jöhet!

Csak azt a nagy, drapp (2.) táskát tudnám feledni...
szerelem első pillantásra...

Foltos póló akció

Még pörög a mosógépben, kíváncsi leszek, milyen lesz a végeredmény.

Adott volt egy pulcsi, amit nagyon szerettem, mert iszonyat jó az anyaga - viszont a derékrésznél, bal oldalamonon: van egy halvány folt, ami eléggé virít a sötétbarna alapon. Valamikor ősrégen divat volt a batikolt póló, amin olyan volt, mintha írásos minta lett volna, hypos technikával: azaz hurkapálca elő, domestosba/floraseptbe be, és ezzel mintát rajzolunk a pólóra.
Ezt a mutatványt előadtam. Kíváncsi leszek, milyen lesz száradás után. Kb. egy percig hagytam az anyagon, aztán átöblítettem és ment a színes ruhák közé a mosógépbe.

Izgulok :)

***

Megfelel :D Jobb, mint volt.

Mia

Hatalmas szív, tapintatos viselkedés, kedvesség... Igen, ő Mia :) Mellesleg imádja a biciklizést, csak még soha nem vitte senki egy tisztességes útra. Zokon is vette tőlem.

Amit még szeret: a könyveket (nem enni), a káposztás kockát (enni sóval-borssal), az almát (enni és nézegetni is), a kávét (leginkább kis tejjel, két cukorral), a fagyit (természetesen a madártejeset) és a levendulát (legszívesebben levendulavízzel pacsmagolná magát egész nap).
És a csipkét se felejtsem ki a sorból, itt húzogatja a kardigánom szélét, hogy igenis: írjam bele a listába, fontos tudnivaló róla. Kapott is a ruhája aljára egy kézzel horgolt csipkét :)
Amit ki nem állhat: a halat (bár akváriumban egész mutatósak), a káposztás kockár cukorral és a dúrva embereket. A káromkodós, beszólogatós, majd én megmondom az "igazat" típusú önző embereket. Persze, ezek a figurák Mia mackót mimózának titulálják, pedig csak úgy gondolja, hogy teljesen felesleges egy másik lény lelkét a sárba tiporni.

Mia kapott egy kézzel kötött sálgalléros mohairkardigánt. Pont úgy készül, mint a nagyoké, csak az övé miniatür :) De attól még igazi!
S ebben a nyárban, ami nagyjából egy szerda délutánra esett - el is kél egy finom kardigán.

A ruhácska lila virágos anyagát közösen választottuk ki, és ragaszkodott egy szív alakú gombhoz is. Övet viszont nem kért, helyette egy lila szalaggal kötötte át derekát. De úgy kellett megkötni, hogy a gombocska látszon...

***

Mia mackónak is minden egyes része kézzel készült, varrógépet és egyéb masinát nem használtam hozzá. A buksijához és testéhez a legfinomabb halvány lila mohair fonalamat használtam, ami finoman szőrös textúrát adott, a füléhez és négy lábához pedig finomított gyapjú püspöklila árnyalatát.

Mia szintén egyedi naffejű mackó. Nem készítek még egyet belőle, egyszeri és megismételhetetlen :) Akárcsak a gazdája...

Móric

Móric azt mondja, hogy nagyon nehéz az emberekkel... Folyton panaszkodnak, soha, semmi nem tetszik nekik.
Vegyük példaként a mancsát. Piszkos szürke kezek-lábak, fekete köröm. Folyton meg akarják mosdatni! Pedig nem is mocskos. Ő így született! De nem hisznek neki.
Meg a hajzata. Kócos. Folyton meg akarják fésülni. Aztán mikor látják, hogy a bundám teljesen önálló életet él: feladják, fejemre adják a sapimat. Majd beszólnak, hogy nem illik bent sapiban lenni. Próbálom nekik magyarázni, hogy mackónépnél másképp vannak az illemszabályok, de ezek a tökfejek... hihetetlenek. Aztán lekapom a sapimat, legyenek ők is boldogok, de mikor meglátják a hajzatom, megint visszavetetik. Ki érti őket?

Egyébként csodamackó vagyok. Fotókon nem tudom, mennyireátütő: de ha rámnézel, kezdődik a vigyor, újra gyereknek érzed magad, termelődnek kilószámra a boldogsághormonok, és szép lassan elillannak a ráncok, jól érzed magad a bőrödben :) Igen, nem tévedés: én vagyok az életelixír :)

A manósapimra külön büszke vagyok. Mindenszínű, vidám darab. Nagyon jól használható! Nappal lóbálom a bojtos végét, estéknént meg belebújok és egy jó nagyot alszok. Te is szeretnél ilyen multifunkciós darabokat, mi? Hát, ritka kincs, mi tagadás...

Egyébként a kedvencem az aszalt szilvás joghurt. Ettél már olyat? Nagyon finom ám! Meg a szilváspite... Nagyon nyamm dolog ám... Meg szeretek sokat beszélni... csak oda kell figyelni rám. Mert az odafigyelést szeretem a legjobban mind közül!

***

Móric még az egyedi naffejűek közt is egyéniség lett: leghosszabb szőrével és egyedülállóan kék színével igazi csodabogárka. Csupa természetes fonalat használtam fel hozzá (a kék mohair pl. Francia országból származik, a karja-lába gyapjú fonala pedig Skóciából). Ő is kapott hímzett "amotae" márkajelzést :)

Kapott mancsokat és körmöket is. De csak végszükség esetén ereszti ki őket, de ilyenre olyan rég volt szüksége, hogy tán nem is volt ilyen...

Még fotók ITT :)

Az ő gazdija Szalay Zsigmond úrfi :)

A közös kötés...

... kérem szépen: annyira jó volt, hogy elvesztettük az időérzékünket, és csak nagy nehezen emeltük fel a hátsónkat. Négyen voltunk: Judd25 (xszemes vonalat erősítette egy személyben), Amy (hajócsipkét gyartott, de mi legtöbbször csak azt hallottuk, hogy katt-katt), Katia (ő gyöngyös leendő hastáncos, de most szolidalitott velem és kötött) és én (igen, kötöttem...) A hely is szuper volt (köszi a tippet, Amy), a felszolgáló leánka is annyira aranyos volt, hogy csak na :) A mogyorókrémes kávé is szuper volt, sőt, én egy ananászlével előre lenyomattam (khm, ezt a poént csak azok értik, akik ott voltak)...

Annyira jó volt, hogy repetázni fogunk.

Emlegettünk titeket, többiek... Legközelebb ti is gyertek, jó? :)

***

De tényleg, rég éreztem magam ilyen jól. Úgy beszélgettünk, mint akik mindig is ismertük egymást. Bár Katiaval úgy vagyunk, én őt igen, de ő engem csak blogról... pedig még vásároltam is tőle :D Ok, egyszer.
Amyval meg már régóta ismerjük egymást.
Judd25-el meg jó, hogy találkoztunk :)

Íme egy kép, egy közös emlék margójára...

Táskavarró tutoriál

Döme és Csigusz

Döme soha nem hitt a fiú-lány barátságban, valahogy nem tartotta működőképesnek. Mindez az elképzelés tartotta is magát, mígnem egy csendes délutánon, napozott és nézelődött, és megszólította egy belevaló csajszi. Jó a tipp, ő volt Csigusz.
Azért hozzá kell tenni, hogy mindez egy eperföldön történt, ahol Döme épp bendőjét akarta megtömni, és mindezt Csigusz kedvenc eperföldjén tette.

Döme autodidakta módon tanulgatja a festészetet. Imádja a művészettörténetet, szeret múzeumokba járni és kiállításokra is. Mostanában viszont már nem egyedül látogatja kedvenc helyeit: legjobb barátja is elkíséri. Csak belecsusszan Döme szütyőjébe, és már mehetnek is!
Jól elmagyarázza a dolgokat Csigusznak, aki kíváncsian nyújtogatja csillogó szemeit, és csendesen hallgatja a sok mindenfélét. Néha kicsit már unja, de soha nem bántaná meg Dömét azzal, hogy beléfojtja a szót.

Döme is mindig meghallgatja, mikor ő elmeséli, mik a legújabb pletykák csigaház tájékán... Sőt, a divatbortjára se mond semmi rosszat. Bár, mikor rá akarták beszélni Csiguszt a napszemüvegre, finoman lebeszélte róla... De mikor legutóbb megkérte, hogy eperfagyi dekorációt fessen a házára, Döme szó nélkül kapta elő az ecsetkészletét...

Mert ilyenek a jó barátok.

Döme kedvenc színe a zöld és a sárga. Azt mondja, nagyon jól megy a karamellfagyi színű kabátjához. Északról származik, nem szeret fázni: kapucnis pamutfelsőt kért, mert a pamutot akár nyáron is lehet hordani. A sárga kendő kellett mindenképp, elvégre a művészlelkek nyakában folyton ott lóg egy sálszerűség...
Csigusz nőiesre vette a figurát, halvány rózsaszín házat kért, bordó eperdarabimitációkkal.

És ki fogja őket, kettőjüket szeretni? Egyedül már nem hajlandóak költözni sehova!

***

Döme a legszőrösebb mackó, aki kezeim közül kikerült. Csodás, halvány tejszínes karamell fonalat kaparintottam meg, amiből csipkekendőket szoktam kötni: 80% mohair + 20% selyem, ebből fogtam össze néhány szálat.. Simogatóan puha buksija lett :) Az ember alig akarja abbahagyni a buksisimit :D
Döme testének többi részéhez vajszínű merinot használtam, és sötétbarna biopamutot. A mancsai világosbarna pamutból készültek.

A táskája és a kabátja is pamut, csak más-más árnyalat. A sárga se maradjon ki: mustársárga mohairból kapott egyszerű mintájú sálat.

Csigusz kicsit egyszerűbb falat volt: hozzá nagyon vékony pamutot használtam - így lett igazi miniatür a kis barátka.

Csigusz és Döme: egyedi egyéniségek, és barátokat keresnek...

Még több fotó ITT!

Csöpi

Csöpi, pindur nózijával beleszimmant a levegőbe, és akkor a legboldogabb, ha érzi az utazás szelét :) Imád úton lenni, ablakon kibámulni - míg más elfárad, ő feltöltődik. Bárcsak sokat utazhatna ... Eddig kb. 490 km van a "talpában", bár nem szó szerint, elvégre gyalogolni nem különösebben szeret, de vitetni magát: nagyon :)
Rajong az idegen nyelvekért. A medve brummogás csodásan megy neki, pedig még csak pár napos, de a magyaron kívűl más nyelveket is szeretne hallani.

Csöpi igazi szerény teremtés. Aranyos, kedves, nem lehet nem szeretni. Két lábbal jár a földön, nem hisz a mesékben, inkább abban, hogy az ember maga alakítja ki jó dolgát. A komoly és tisztességes munka meghálálja a befektetést.
Ehhez kell még egy adag szerető család és pár barát, akik nélkül sokkal nehezebb lenne minden...

Csöpi imádja az epret. Főleg a sármentes verziót, amit közvetlenül az eper tövéről lehet lecsenni...
És még a sóskalevest is imádja, buggyantott tojással.

***

Csöpi mélységeiben is egyszerűen nemes teremtés: műszál sehol sincs benne. A buksija és pocakja (ok, a hátsója is) mohair, gyapjú és len keverékéből van, de puha és szőrös, nagyon jó simizni és magunkhoz szorítani. A kis kerek füle, pici nózija (igazi nőcis nózi) biopamutból van, csodás csokiszínben. Kezei-lábai pedig gyapjú-len fonalból vannak.
A ruhája a kedvenc levesének színeit kapta, sóskaleves egy csepp tejszínnel színű :) Buggyantott tojás helyett sötétlila gombokat kapott. A virág se maradhatott el, világoslila színű, és apró, sárga bibékkel hímzett közepű.
A sálja azért különleges, mert a saját, télre kötött vállkendőmből megmaradt iciripiciri gombócból készült, amit már legalább két éve őrizgetek.

Még fotók ITT :)