Nalah, a talányos

Nalah nem hagyott nyugodni. Miközben dobozok vettek körül, és ezernyi gondom van, nem hagyta, hogy elmélyedjek a sok bosszúságban, elkedett piszkálni - pedig akkor még nem is volt keze... Mert úgy gondolja, hogy az élet tele van nehézséggel, ha azt akarjuk látni. De az élet tele van szépséggel és várakozásokkal és meglepetésekkel és szerettettel - ha azt AKARJUK látni.
Ígyhát: félretéve mindent, nekiláttam Nalahnak.

Sokat tanultam tőle. Már akkor mesélt nekem és mutatott dolgokat, mikor még csak a fejemben létezett. Nalah kicsit erőszakos, nem hagyja, hogy az ember elhagyja magát. De nem erőltet semmit. Nalah szereti, ha simogatod és mosolyogsz rá. Nem kiabál, és nem emeli fel a hangját.

Odavan a kávéért, mindenféle fajtááért. Már tudja, hogy néha le fog szokni róla, csak hogy utána visszaszokhasson. Szereti a kalandokat és élvezi az életet. Nagyon szeretne utazni, nyaralni, világot és kultúrákat látni. Szereti a fűszeres ételeket, de a nagyon csípőset nem (mert elnyomja a jó ízeket). Szereti a negrót, és a kedvenc színe a lila. Imádja a mézes teát, és a tejszínhabos jeges kakaót. Sok fagyit akar enni. És kicsit nagy a hátsója, de neki jól áll az olyan...

Sose járt oviba.

Nalah annyira szeretné, hogy a többi mackó boldog legyen, hogy vállalta, ő legyen az utolsó mackó egy ideig. Most már nem szomorú Lóri :)

És alig várja, hogy megtalálja legjobb barátját, a gazdiját. Ígéri, hogy nagyon-nagyon jó barátnők lesznek és a feketeerdő tortaszeletének a díszét gazdi eheti meg!

***

Nalah mohairjának fele nem más, mint Lóri mackó szürkéje - csak adtam hozzá egy ugyanolyan mohair világosabb árnyalatát. Csodásan puha, selymesen szöszös naffejű.
Ő viszont sötétlila angóra (de imádom azt az anyagot) füleket kapott :) A nózija és a végtagjai: világoslila pamut és bambusz keverékéből készültek.

A hidegre való tekintettel: kapott egy horgolt és kötött, kámzsanyakú, hófehér pulcsit. Pont olyat, amilyet én is szeretnék... És ez nem véletlen. Nalah nagyon-nagyon hasonlít rám, Helenre...


Elkészült: 2010. aug. utolsó napján...

Lóri, a naffejű

Nem szeret utolsó lenni, most mégis az lesz, bizonyos szempontból. De már alig várja, hogy megszülessenek a rokony naffejűek...

Lóri fura egy szerzet, akkor érzi legjobban magát, ha másokon segít. Aztán rálelt a nyusziovira, ami egy ideje a kedvenc helye - amikor van egy kis ideje, rohan a kis nyusziknak mesélni. Igen ám, de mikor először megjelent, a nyuszigyerekek egy nyikkanás nélkül elfutottak, mind egy szálig. Kivéve az egyiket, de amint feltette a szemüvegét, ő is elrohant... Legközelebb úgy ment, hogy először bedugta az egyik lábát. Nem történt semmi. Aztán a másikat. Még mindig kíváncsian nézelődtek a nyuszigyerekek. Mikor a fejét dugta be, a nyuszik úgy elillantak, mint a vaníliafagyi Helen táljában nyári estéken...
Szóval a gond a punk haja volt. A nyuszik nem láttak még ilyet. Ha naffejű feje búbján a kelleténél több szöszt látnak, teljesen megrémülnek. Így hát: Lóri ifiúr kért egy nyuszisapit, ami problémasimító és melegíti is a fejét ebben a hűvösben.
Azóta Lóri boldogan tölti minden idejét az oviban, ahol egyik mese után jön a másik. Kivéve, mikor gazdi otthon van... olyankor rohan haza, hogy gazdival lehessen :)

Lóri kedvenc színe: a kék. Meg a kék. Jah, és a kék is. Ezért hát kék sálat kért.

Lóri utálja a bacont. Imádja a paprikás kolbászos kenyeret, egy szelet paprikával a tetején.

Lóri nem szereti, ha gügyögnek hozzá. Azt ő szereti csinálni.

Lóri támogatja a környezetvédelmet és az újrahasznosítást. Kedvence a repapírból készült fotel, amiben naphosszat képes mesélni. Nem csak nyuszigyerekeknek...

Lóri szó nélkül megdícséri, hogy milyen csini a gazdi.

Lóri várja nagyon a szeptembert... tudjátok miért?

***

Mohair és pamut és bambusz. No, hát ezeket használtam fel Lórihoz. Sötétszürke és kék motivált, ezek olyan szépek egymás mellett, főleg ezek az árnyalatok.
A mackókoma elégedett a sapival is, ami finom alpaka fonalból készült.

valamiért szeretek új határidőnaplót megkezdeni. A régiektől meg nehezen válok meg. Kicsit olyan, mintha az énem dobnám ki.
Szeptember közeleledik, és én újba kezdek bele. Lejárt a tanári határidőnaplóm. És a tanárkodósos éveim is.

Manó

Manó egy kisbabáé lesz, aki még nem született meg, de már most várja őt. Manó fogja kézen fogva vezetni az élet nehézségei közepette, fogja terelgetni a helyes útra, emlékeztetni anya és apa szavaira, ha válaszútak nehezítik életét - és biza, fogják.
Manó egyébként nagyon jófej naffejű, az életben a jót és szépet látja, a gondokat megoldandó feladatokként szemléli és mindig megpróbálja egy kicsit viccelődve elütni a dolgok élét :) Legjobb barátja lesz a kis jövendőbeli emberkének.

***

Manó angóra és mohair keverékéből készült, ő az első olyan mackó, akinek a testébe is pihe-puha angóra fonalat használtam fel. Talán innen, hogy Manó alapvetően nem egy szószátyár alkat, nem fecseg feleslegesen, akkor beszél, ha annak ideje van. A nyuszik se egy bőbeszédűek, legalábbis eddig nem sok beszélő nyúllal találkoztam.
Manó sárga pamutorrocskát és barna pamutfülecskéket-lábakat kapott. Nagy, hosszú, szürke mohairsálját többször nyakába tekeri, és a kék mohairsapit is hordja - mert szeretne példát mutatni. A gyerekek nem szeretik a sapkát, de az ő gazdája látni fogja, hogy Manó is hordja, egészen biztosan ő is hordani akarja majd!

már csak napok vannak...

és megyünk.

... és mennyire sajnálom, őszintén, azokat, akik most találkoztak velem. Azt gondolhatják, hogy mindig ilyen szétszórt és kapkodó vagyok, pedig ez csak egy rövid szakasza az életemnek...

Az idő olyan lassan és gyorsan telik. Tán később is érteni fogom ezt, de most nagyon érzem...

Ödön

Ödön
blogged here: http://bit.ly/aY2Qeo

Még soha nem láttam ilyen kis akaratos mackót! Mikor már kész volt, és el akartam vinni egy kis fotózkodásra, nem hagyta magát, de nem ám! Sapi kellett neki! De abból se akármilyen! Csúcsos kis sapit akart, megkötővel, angórából. Annyira határozott volt, jobbnak láttam nem beleszólni.
Megértem, jól látta: ezt a sapit kár lett volna kihagyni! Nagyon puha, csodaszép színből készült - igazi nyusziszőrből!

Hát íme ő: Ödön mackó. A naffejű. Szürke ugyan, de nem szürke egyéniség. Sőt, mint a szivárvány, olyan érdekes dolgokat tud ő. De csak gazdi fülébe suttog. De nem ez az erőssége: mindenféle itélkezés nélkül meghallgatja gazdi bánatát és örömét. Nem röhög, nem mutogat ujjal, nem gondol semmi rosszra. Ki mondhatja el, hogy van ilyen barátja? Ödön ilyen, a legjobb barátod lehet!

Ödön nem szereti a mézet. Semmiben. Ödön a fagyit szereti. Főleg, ha banán splitről van szó! Képes órákat elnyalogatni a száját, hogy az erős utalgatás leessen gazdinak. A legjobb banán split olyan, amit megosztanak ketten... Tudtátok?


***


Ödön hosszú szőrét a 70%-os, olyasz mohairnak köszönheti. Nagyon különleges anyag, szuperpuha ráadásul! Annyira jó simogatni, és igazgatni punk frizuráját - hogy azt vettük észre, mi teljesen megnyugodtunk, pedig olyan feszültek voltunk nem olyan rég, Ödön pedig békésen szunyálgat... Füle is mohair, csak épp fekete. Nózija és végtagjai viszont sötétszürke gyapjúból vannak.
Töksárga sállal utazik. Hol van már a gazdi?

Édi és Caci

Édi és kishugija, Caci sétára indultak a kerekerdőben. Mentek, mentek, míg apóka házához értek. Apóka gyorsan behívta a két aranyos mackólánykát, vacsorázzanak vele. Kaptak szedret, málnát, és a legnagyobb meglepetés: vajas-mézes kenyeret. Ami még ennél is jobban meglepte őket, a csöbörke halkan kuncogott a boldogságtól! Bizony ám! A mézes csupor varázscsupor volt, és annál boldogabban nevetett, minél több mézet ettek meg a mackótesók! A méz finom volt, ők meg kiváltképp szerették a csöbörke nevetését: mind egy cseppig megették.
Aztán összebújtak, és nagyot szundítottak.

De aztán eljött a reggel, és én fülön csíptem a két csibészt, mert elsettenkedtek, pedig a gazdik várják otthon őket. Azt mondták, hogy nem is gondolták, hogy már mehetnek is gazdikhoz, de ha így áll a dolog, már másznak is gyorsan a csomagba, aztán uccu neki...

***

A lányok nagyon hasonlítanak egymásra, ami nem véletlen... ;)
Az alapszínek ugyanazok, de kis változtatásokat azért eszközöltem rajtuk. Ami mindkét macira igaz: csupa természetes anyagot használtam hozzájuk, zömében mohairt és pamutot. A boás sál viszont műszálas, nincs mit tenni, de kárpótol érte a selymességük.
Hófehér ruhácskát kaptak, amiben akár jégkorcsolyázni is elkísérhetik a gazdikat :)))

Még fotók ITT :)

Aotearoa

Aotearoa - NZ maori neve, annyit tesz: hosszú, fehér felhők földje.

Az életünk most ebből áll, csomagolás, búcsúzások, papírmunkák, tervezések, örömködés és aggódás. És közben igyekszem sokat alkotni - egyrészt megígértem őket, másrészt nagyon kikapcsol!
Ez az én meditációm. Annyira el tud lazítani, nem is tudom, hogy bírnám a feszültséget, ha nem tudnám így levezetni...

Rozsdás

Kedves Rozsdás mackót kértem meg, hogy csüccsenjen ide mellém egy rövid riportra. Mire hellyel kínáltam volna, már kényelembe is helyezte magát és kíváncsian forgatta a buksiját, hogy mi van az asztalomon.

Rozsdás: Sok erre a fonal.
Helen: Igen.
Rozsdás: Én inkább aludni szeretek, ahhoz nem sok minden kell, csak a takaróm.
Helen: Még szerencse, hogy van egy angóratakaród.
Rozsdás: Ühüm! És a kedvenc színemből van. Pont olyan, mint ez a gombóc fonal itt mellettem.
Helen: Ez nem véletlen.
Rozsdás: Tudod, fáj a torkom. Kaphatnék egy kis mézes kekszet?
Helen: Persze, persze.
Rozsdás: Hozzá mézes tea is jó lenne, hogy jobban csússzon. Magában karcolná a kedvenc torkom.
Helen: Már hozom is. De tudod, kevesebb fagyit kellene enni.
Rozsdás: Az csak a gyulladásra kell. Meg amúgy is: nem tehetek róla, annyira finom.

Elmélyed a bögre tartalmában, nagy csámcsogás hallatszik.

Felnéz, nagy szemekkel: Van még?
Helen: Persze, de csak akkor, ha én is kérdezhetek.
Rozsdás: Tudod, szívesebben mesélnék a gazdinak... (Újabb csámcsogás, még egy kekszsarok tűnik el a nagyra nőtt pocijában). Elmesélném neki, hogy allergiás vagyok a macskákra, mert játéknak néznek, pedig én nagyon komoly medvebocs vagyok. Meg azt is, hogy az alvás nagyon fontos az egészséghez.
Helen: Várod, hogy együtt lehessetek?
Rozsdás: Ühüm. Nagyon.

Rozsdás betekert torkára mutogat szorgalmasan, megsimizi nagy pocakját, fordul egyet, és gyakorlott mozdulattal magára rántja a takaróját. Már horkol is...

***

Rozsdás finom, puha testét babyalpaka első nyírásából készült fonalból horgoltam, aminek vöröses barnás árnyalata van. Cseppnyi műszál sincs benne. Ahogy a nózijában és végtagjaiban sem: azok pedig 100%-os parmutfonalból készültek.
A fonalakat Olaszországból szereztem be, a pamutot pedig a Barka fonalboltból.
Mivel Rozsdás szereti a nemesen egyszerű dolgokat, és kikérte magának, hogy kiegészítőket aggassak rá, főleg a pocija eltakarása ellen tiltakozott (nyugodtságához képest igencsak) hevesen - ezért a zöld, álompuha takaróján és a torkára tekert sötétzöld mohair sálján kívűl más nem kapott.
A kosaramban viszont szeretett aludni - ezért gazdinak javaslok egy kis méretű kosárka beszerzését...

Nina, a balerina

Nina egész nap mosolyogva dúdol, fel-le ugrabugrál kis tütüjében. Le lehet ugyan ültetni a hátsójára, de csak ha szépen megéred. Vagyis a gazdi ha megkéri, mert nem hallgat ám senkire!

Nina kedvenc sorozata A férfi fán terem. Sokszor meg tudná nézni, mert vicces és aranyos, és mert a főszereplő néni olyan okos, mint ő szeretne lenni. De ha könyvről van szó, csakis Streatfield Balettcipőit lehet neki felolvasni.

Ninának még vannak ám kedvencei, ott van pl. a szamóca. Az illatáért is odavan, mikor megérzi, még inkább táncra perdülne, de mikor a mancsai közép kaparinthat egy-egy szemet: az maga a földi paradicsom! Vagyis földi szamóca ;)

Nina már eleve úgy készült, hogy Jusztina mackója lesz. Már akkor izgatottan mocorgott, mikor készen lettem a lábaival, aztán gyorsan el kellett készüljek a kerek fülecskéjével, hogy el tudjam magyarázni neki: amíg nincs kész, nem mehet sehova. Punktum. De most már nagyon mocorog... várja, hogy újra friss levegőt szíhasson. Otthon. Jusztinál.

***

Nina igazi pasztel mackó - lilák, fehérek, rózsaszínek olvadnak össze egyetlen naffejű mackóvá. Ő is meglehetősen egyedi lett a bucok fejével... Horgolt felsőt kapott a tütühöz, ami akár le is vehető, de mivel Nina igencsak szemérmes, nem javaslom a hosszú távú meztelenkedést. Kis pink virágot kapott a füle tövébe, és hosszú, puha, sokszínű mohairsálat.
Maga a mackó: a finom, hófehér mohairból készült. Juszti, vigyázz, alig fogod bírni a simi-abbahagyást :)

Nina kérte, hogy meséljem: az ágy mellett szeretne aludni, az éjjeliszekrénykén, a könyved mellett...
Még Nina fotók ITT :)