Édi és kishugija, Caci sétára indultak a kerekerdőben. Mentek, mentek, míg apóka házához értek. Apóka gyorsan behívta a két aranyos mackólánykát, vacsorázzanak vele. Kaptak szedret, málnát, és a legnagyobb meglepetés: vajas-mézes kenyeret. Ami még ennél is jobban meglepte őket, a csöbörke halkan kuncogott a boldogságtól! Bizony ám! A mézes csupor varázscsupor volt, és annál boldogabban nevetett, minél több mézet ettek meg a mackótesók! A méz finom volt, ők meg kiváltképp szerették a csöbörke nevetését: mind egy cseppig megették.
Aztán összebújtak, és nagyot szundítottak.
De aztán eljött a reggel, és én fülön csíptem a két csibészt, mert elsettenkedtek, pedig a gazdik várják otthon őket. Azt mondták, hogy nem is gondolták, hogy már mehetnek is gazdikhoz, de ha így áll a dolog, már másznak is gyorsan a csomagba, aztán uccu neki...
***
A lányok nagyon hasonlítanak egymásra, ami nem véletlen... ;)
Az alapszínek ugyanazok, de kis változtatásokat azért eszközöltem rajtuk. Ami mindkét macira igaz: csupa természetes anyagot használtam hozzájuk, zömében mohairt és pamutot. A boás sál viszont műszálas, nincs mit tenni, de kárpótol érte a selymességük.
Hófehér ruhácskát kaptak, amiben akár jégkorcsolyázni is elkísérhetik a gazdikat :)))
Még fotók ITT :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése