Dorothy

Merthogy ő egy igazi kis boszi! Barázslatos boszi! Már egészen szörgombóc korában is kirítt a többi fonalgombóc közül, de akkor még nem is sejtettem, hogy Dorothy lesz a lila gombóc neve. És lám: életre kelt :)

Ő olyan barázslatosan segít készülődni az ünnepekre, és a születésnapokra, de a névnapokat nem szereti. Azt mondja, hogy azok olyan személytelenek, bezzek a születésnapok, meg az évfordulók! Azok ám a valamik! Azt viszont engedélyezi, hogy gazdinak legyen súgónotesza, vagy a számítógépén valami csodaokos programocska, netán telefonketyere, ami figyelmezteti a közelgő készülnivalóra. Mert ajándékozni nagyon jó dolog.
Talán épp ez az oka, hogy a gazdija az lesz, akinek neve egyelőre titok. Dorothy születése közben egyre jobban azt éreztem, hogy ő Menta hugicája lesz. De aztán történt valami: kaptam egy üzenetet, méghozzá annyira szívhez szólót, hogy nem volt mese, nem tarthattam meg...

Dorothynak jó vaskos pelerinje van, nehogy fázzon a téli didergőben. Amúgy is kért valamit szemelterelőt maga köré, mert azt mondja, nem épp nádszálkarcsú a dereka. Hiába, aki a sütit szereti... De inkább sütit kért, meg mellé egy pelerint, mintsem lemondjon a finomságokról. Érthető logika, nemde?

Van neki egy szépséges, hófehér süvege, amit nem szokott hordani állandóan, csak ha épp ünnepre készülődik! Amikor gazdi felteszi a gyöngyös süveget, és erősen arra a valakire gondol, akit nagyon szeret és meg akar lepni, kicsit forgatja jobbra-barla, és máris eszébe fog jutni a legjobb ötlet, amivel igazán szívhezszóló meglepetést okozhat. Gazdinak is jó emlkeztető: ha Dorothy süveget visel, akkor ne feledkezzen meg a közelgő ünnepről!

A zöld sál pedig már a tavaszra emlékezteti a kis barácslatos Dorothyt :)

Ha Mexikó jut eszedbe Dorothy színeiről, az nem véletlen. Régi vágya, hogy eljusson oda, és igazi mexikói ételeket ehessen! Vajon a gazdi is szereti Mexikót?

***

Dorothy minden porcikája nemes fonalból készült, többségében (pl. a lila teste) új zélandi gyapjúból. Igyekeztem vidám, erőteljes színeket használni hozzá, valahogy arrafele tévedt mindig a kezem - talán mert éreztem, hogy a térdig érő hóban és szürkeségben elkél egy kis vidámság.
Dorothy minden kiegészítője kézzel készült, levehetős és visszatehető!

Nah...

megvolt az első leégés. Fájdalmas hátsófelemet (hátam, combom) kenegetem egy itteni aloe- és kamillakivonatú krémmel, hátha nem hámlok le és reménykedve, hogy kicsit szűnik a húzódó-égő érzés :)

a fotó nem most készült, akkor kicsit csendesebb volt a tenger - de kb. ez volt a kilátás onnan, ahol leterítettük két óriástörölközőnket...

A hétvége mindkét napján elmentünk pancsikálni. Először Pihára, ami a legszebb hely a földön, de tényleg... és akkor hullámok voltak, és úgy pezsgett az egész, hogy csak vihogtunk ott ketten, mint valami idétlen serdülők. Vittük magunkkal Esztert is, bár ő most nem volt fürdős hangulatban - amit mondjuk elfogadok, mert nem tünt annyira húdemelegnek. Nem is annyira fördőzős idő ez még, csak mi voltunk borzasztóan-rettenetesen-nagyon kíváncsiak a vízre. Először éreztük, hogy jah, most lefagyott a bokacsontunk... de ha már itt vagyunk, sétáljunk beljebb kicsit. Aztán jött pár hullám, és nyakig vizesek lettünk. A kérdés a mártózással/nem mártózással kapcsolatban eldöntött lett. Ott amúgy is nagy volt a hullám, mert a parttal szemből érkezett a szél - és ez mindig nagy hullámokat eredményez.
A parti életmentők rendesek voltak, egyesével mindenkit figyelmeztettek, aki a vízben volt, hogy 10 perc múlva elmennek, és hogy figyeljünk arra, hogy nem messze attól a helytől van egy mélye árok, és nemsokára dagály csúcspont lesz, és a víz egyszerűen beszippant... de arrébb van egy viszonylag biztonságos zóna... A lényeg: türelmesen és kedvesen kommunikálnak, pedig... Ok, ehhez még mindig szoktatnom kell magam :) Nem fizetek, mégis kedvesen szolgáltatnak. Különös, nemde?
A Piha Beachről már írtam itt-ott, sztem. Visszanéztem, nem írtam. Megbocsáthatatlan...

nem saját fotó - de kb. ez volt a kilátás arról a helyről, ahol mi voltunk - előttünk a Rangitoto sziget, ami valójában egy vulkán...

A másik hely: Takapuna Beach. Ez is homokos part volt, de ez olyan, ahol fehér homok volt, nem volt annyira átkozott forró, mint Piha. Ott a ritkaságszámba menő fekete homok van. De finoman puha... pár kagylóhéjjal elvétve... Barátainkkal mentünk, úgyhogy a kis csapat, ami 5 főből áll: beültünk a mi zöld Reanult-unkba, és irány az autópálya. Ez sincs messze, kb. fél óra alatt ott voltunk. Pancsi egész délután, meg napozás, meg effélék. Csodás, nah.
Meg a lényeg: beszélgetés Edittel. Szeretek vele beszélgetni.

Ami itt trükkös: a víz mellett mindig fúj a szél, ezért nem érzi az ember, hogy már pecsenyére sült, mert a kellemes szellő ellenére átkozottul árős ám a nap (ami köszönhető az ózonliknak, meg annak is, hogy közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, mint Mo-on voltunk).

Fotómasinát nem vittem. Barátaink is elfelejtették. Ezért csak az a fotó maradt meg, ami a parton talált tengeri csillagot mutatja be a nagyvilágnak...

Mostanában kevesebbet

Blockhouse Bay, Auckland

írtam... Valahogy olyan gyorsan és lassan telik egyszerre az idő :) Pedig jó lenne megörökíteni a mostani magam is.

Elég jó életünk van épp - amíg kitart a pénzünk. Azért jó lenne már dolgozni és megkapni az első fizetést... és végre arról beszélni, mennyit sikerült félretenni az adott hónapban.
Dolgoznánk, de még nem jött meg a munkavízum. Nem kellene aggódnunk, mert nem csúsztak ki az időből, csak mi vagyunk ilyen kis mániákusok, hogy dolgoznánk. Én még nem jelentkeztem sehova, páromnak van meg a munkaajánlata, szerződéssel, várják minden nap, hogy menjen. (Megjegyzem, hogy páran rosszmájuak voltak, és kérdezték, hogy sült krumplit fog árulni? De nem, programozóként kapott állást :))

A napjaink jól telnek, nem kelünk korán, fél nyolc-nyolc fele vet ki az ágy - ami, meg kell hagyni, nagyon kényelmes. Megérte az árát, ilyen jó matracunk sose volt még, úgy értem s o s e ! Aztán megreggelizünk a kerti asztalnál, ha süt a nap. Mostanában sokszor teszi, szerencsére. Egyébként rákaptam a műzlire, de nem a cukros reklámműzlire, hanem az egészséges fajtára. Gyümölcsöt szeletelek, rá a műzli (most épp pirított magvas van soron), és nyakon öntöm hideg tejjel vagy natúr joghurttal. Finom. Szeretem.
Jöhet a kávé :) Jahh, vettünk kotyogó főzőt! Hogy örültünk, mikor ráleltünk! Itt majd mindenki keverőset iszik, főleg Nescafé-t. Mikor összekerültünk, akkor volt kotyogósunk. Abba aztán tölthettünk akármilyen őrölt kávét, mindig ugyanaz főtt le. Az az érzésem, hogy a kotyogófőzők egyben valamiféle varázslatos eszközök, amikből kb. ugyanolyan ízű kávé fő le. (Értsd: nem túl jó... ezért nem érdemes első osztályú őrleményt venni.) Vannak csodás, nagynyomású masinák is, de leginkább átfolyós hosszúkávéfőzőket árulnak. Majd egyszer, ha lesz sok pénzünk...

Ekkor aztán kezdődhet a nap! Mindenki munkába áll, tesz-vesz, én főleg alkotgatok, párom meg az otthoni munkáit készíti, ha már egyszer ráér. Az ebédfőzés nagyjából egyedül történik, és a mosogatáshoz mostanában ő áll be :) Nem akarom megszokni a helyzetet, mert ha elkezd dolgozni... úgyis én fogom a helyét átvenni.

A délutánjaink meg sétásak szoktak lenni. A fenti kép is egy ilyen séta alkalmával készült. Kocsival megközelítjük a helyet, kiszállunk, és nekiállunk bóklászni a parton. Előre ki szoktuk nézni, mikor van apály, így lehet kutakodni, kincseket keresni... A fotón is apály van. Az előtérben a sok kagyló és csiga virít, meg néhol tengeri üveg... :))) Párom a rákocskákat keresi mindig, mostanában már olyan merész, hogy fel is veszi őket a tenyerébe. Én maradok a lakatlan csiga- és kagylóházaknál ;)

Az esték sanyarúak :) Nincs már mértéktelen sorozat- és filmnézés... Visszasírom a korlátlan netet, a sok filmünket dvd-n... De tényleg hiányoznak.

Van még pár tárgy, ami már most hiányzik otthonról (teljessség ígénye nélkül): a mappáim, amibe bele tudtam tenni a mintáimat, a sok-apró tárolódobozkám, a vázáim, a filmek (hú, de megnézném az Elisabethtown-t, a You've got mail-t, a Holyday-t, a BB-t... atya ég...), a keresztszemes fonalaim és az anyagaim, amik segítségével bármihez hozzá tudtam kezdeni, amit csak mintaügyileg megkívántam, a könyveim is hiányoznak, egy csomó konyhai eszköz, a jó kis ollóm, amivel lehetett vágni az anyagokat (hú, most van egy, de annyit szenvedek vele, hogy jajj - mindig azt mondom, majd, ha lesz rá pénz...), a táskáim (ide kettőt tudtam hozni, az egyiknek tönkrement a patentja... a másikat félek, agyon fogom hordani... és egyszerűen nem kapok normális táskát elfogadható áron), a sáljaim (jaj, mennyi szép, szövött sálacskám volt otthon, ide meg csak egyet hoztam, hüle fejemmel...), a mindenféle kötős/horgolós fonalaim... és még kiegészítem később a listát, ha eszembe jutnak a dolgok :D

Azért van sok új, amihez nem győzök hozzászokni (szintén teljesség ígénye nélkül): nem használok flakonos citromlevet, nem is nagyon kapni, mert a friss citrom megfizethető és nagyon finom; sokféle új gyümölcs van, amit meg k e l l kóstolnom*; mindig van friss virág az asztalunkon, mert a kert tonnányi friss virágot termel naponta (igaz, egyelőre szépséges, régi stílusú befőttes üvegben vannak :)); itt lassan nyár lesz, még akkor is, ha az agyam őszre van beállva; akármennyire is süt a nap (sőt, simán le lehet égni árnyékban is), a parton mindig fúj a szél és hűvös van, kell a felső; nincs vízkő, de van penész; nincs igazán veszélyes állat (pl. kígyó, kullancs, oroszlán és krokodil), de van sok rovar (pl. légy, szúnyog, mindneféle szárnyas ezaz); nem minden csiga üres, ami annak látszik... :D

*meg más ételek is... és erről jut eszembe: bárcsak Mikibá hozna nekem tornázós dvd/cd lemezeket, hogy újra tudjak tornázni, mert sajna a letöltés nem megy :((

Mr M

még fotók itt :)

Szeret meglepetéseket okozni. Ha valaki rossz kedvű, odalopózik hozzá, nyom egy cuppanósat az arcára, és mire odanéznél, már ott sincs. CSak azt veszed észre: jééé, jobb a kedvem. Kis szerény, nagyon nagy lelke van, rettentően figyel másokra - de könnyen megsértődik. A sértődésnek csakis akkor van vége, ha komolyan bocsánatot kérnek tőle, és utána kicsit megszeretgetik.
Éjszakánként komoly munkát végez: felkeresi az elárvult mackókat, és leül velük kicsit beszélgetni. Azt gondolja, hogy egy jó beszélgetés és buksisimi sok mindent megold. De mire felkél a nap, és gazdi ébredezik: M már ott ücsörög, mintha el se ment volna mackóbátorító útjára. Amikor épp nincsenek vigasztalásra váró mackók, olyankor meg napraforgót visz az éhező madárkáknak. Néha kesut is, ha hozzájut egy kevéshez, merthogy nagyon-nagyon szereti.
M utálja a szaunát, mindig megfádjul tőle a feje. Ezen kívül utálja a benzinbűzt és a dögmeleg nyári napokat, leginkább télen érzi jól magát, mikor végre viselheti a csúcsszuper sapkáját :)

S hogy mivel közlekedik! Hát medvemotorral, ami egyébként emberi szemnek láthatatlan, csak M láthatja... meg a többi naffejű (Menta szerint nagyon állat...)

Hogy mit takar az M név? Ki tudja :)

***

M anyaga nagyon szuper ám! Új Zélandi gyapjút vettem, egy puhább, barnából van a teste, egy karamellszínű, nem szőrösből meg a végtagjai :) A szeme olyan kis csodálkozó, mert ő is mindenre úgy rá tud csodálkozni, hogy csuda! Kétféle sapival utazik, egy bukósisakkal és egy mikisapival :)

Robin

Az a mackó, aki szereti Beatrix Potter meséit, csakis jó mackó lehet. Még akkor is, ha szilvakék. És még akkor is, ha induripinduri.
Ő igazán indurka-pindurka mini naffejű mackó, és bármily hihetetlen, többet molyolgattam rajta, mint a legtöbb másik mackókon. Mert nem minden esetben a méret a lényeg, nem igaz?

Robin mackó szeret nagyokat szunnyantani, főleg az óriásfűcsomó (psszt, ne mondjátok meg neki, de csak hozzáképest óriási a fű...) közepén, de ezt csak nyáridőben szereti csinálni, aztán szereti a kesudiót, de azt nagyon, meg a fáramászást, amihez néha kis segítséget is ígénybe vesz. Mert ő még kicsi, segíteni kell. Meg Beatrix Potter Péter nyulát is szereti. Meg a gesztenyét, azt nagyon. Kért is egy gesztenye sapit, hogy mindenki messziről láthassa: ebben a sapkában nagy kesztenyeimádó mackó van. Sőt, lehet bele szedni gesztenyét is, de nem sokat, mert a sapija is kicsi ennek a miniatür mackónak.

Még csak pár órás, és már most nagyon aggódik, hogy fogják-e őt szeretni annyira, mint a többi naffejűt. Ő annyira más, és annyira pindur, vajon neki lesz családja? Ő szívesen lesz zsebmedve is, aki mellényzsebben utazik. Vagy a kabátba bújva szorít gazdinak, hogy túlélje a napokat, és aztán nagy sóhajjal elinduljanak haza, pihenni. Ő az a valaki, aki órákon át hallgat téged, és nem fog a szavadba vágni...

Robin egy pici naffejű, nagy szívvel (és fejjel).

***

Robin egy tiszta gyapjú és néhol mohair tartalmú kismackó, akinek még a sapija is nemes fonalból van... Igaz, hogy pindur a maga 10 cm-vel, de mindene a helyén van, még a karmocskái is :) A kis szeplőket az erős új zélandi naptól kapta, itt hihetetlen gyorsan előjönnek a kis szemtelenek. Pindur fülével hallgatózik, pici nózijával kesudiót keres, és pindu, csillogó szemével a gazdiját lesi...

Bendegúz

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy naffejű Bendegúz, aki nagyon szerette a zserbót. Persze, mikor mondom neki, hogy zserbóhasú, akkor ingatja a fejét, és azt mondja, hogy ő nem is. Ő mindenféle sütit szeret. De mindenki tudja, hogy mi a nagy helyzet...

Bendegúz imádja a rántott halat, a tonhalas szendvicset és a halas pizzát. Itt Auckland városában azt szereti, hogy minden városnegyednek van saját kis bevásárló központja, ami sok boltból áll, és mindig van köztük mindenféle vendéglőcske is, mert az itteniek nagyon szeretik a pocakjukat! A legjobban ott is a fish and chips nevű ételt szereti, ami nem más, mint rántott hal, sült krumplival. De van, hogy sokszor átolvastatja velem az indiai, a kínai, a thai, a meki, a kfc, a burgerking, a subway kínálatát, de végül mindig fish and chipset kér. Vagy tonhalas szendvicset kell készítenem neki.
Szeretnétek tudni a receptjét? Ahogy Bendegúz szereti: veszek egy tonhalkonzervet, ami olajos, semmi plussz ízesítés nincs benne. Lecsöpögtetem, kicsit összetöröm villával, adok hozzá 2-3 evőkanál tejtölt, sót, borsot, friss, apróra vágott bazsalikomot (ha nincs, akkor petrezselymet). Kis citromlével megöntözöm, és egy kis mustárt is nyomok hozzá, meg egy kis gerezd foghagymát. Alaposan összekeverem. Bendegúzt távol tartom.
A francia kenyeret négy darabba vágom, majd azokat keresztbe is elvágom, a szendvicskrémet elosztom a négy szendvicsen, kis füstölt sajtot rakok a tetejére, és 5 percre bedugom a grillbe. Bendegúzt még mindig távol tartom.
Ha kijöttek a napozásból, teszek a tetejére salátalevelet, meg paradicsokarikát, meg uborkakarikát, meg mindenfélét, ami a kezem ügyébe kerül, meg kiteszem a majonézt, mustárt és társait, ha valaki kérne bele, de Bendegúz nem kér plussz öntetet. Ráillesztjük a kenyérdarab másik felét, és naaaagyra nyitjuk a szánkat, és ropogtatva megesszük :)

Hogy mit kell még tudni Bendegúzról? Fázós. Ha hűvös van, akkor kéri a kapucnis felsőjét és a sálját, ha kevésbé, akkor csak a felsőt. Ha szépen süt a nap, szereti süttetni a csokis pocigombját. Ha viszont nem hűvös van, hanem hideg? Ki sem megy! Kivéve, ha gazdi a zsebébe rejti, és ott csendben átvészeli a hideget.

Hogy ki az ideális jelölt Bendegúznak? Aki szintén édesszájú. Meg szeret finomakat és jókat enni. Aki szereti a meleget, és alaposan befűt télen. Azt nagyon szereti ez a hosszúlábú naffejű.

Én azért hozzátenném, hogy szereti a fonott kosárkákat és a kalapokat is. Amíg nálam lakik, csakis a kalapomban hajlandó aludni.

***

Bendegúzhoz is csudajó új zélandi fonalakat használtam. Buksija és teste darált dió színű, a füle, orra, végtagjai és pocigombja pedig csokimáz színű gyapjúból van. Most először használtam igazi mackószemeket, sikerült vásárolnom, aminek nagyon örültem. Bendegúz szeme fekete, de a szélén enyhén baracklekváros színű beütés van.
Bendegúz fehér sálat kért, ami hosszú és nem pöndörödik, és legalább kétszer a nyaka köré tud tekerni. Nem akart mohairt, mert a szőrös sál a lányoknak való. A kék kapucnis felső igen jó szolgálatot tesz, mert az is gyapjú, és szuperül tartja a meleget, nehogy megfázzon ez a szegény mackó.
Bendegúz kicsit másabb, mint a többi naffejű. Nem csak a szeme miatt. Ő a nagy pocija mellé (eddig nincs változás) elég hosszú lábakat is kapott :) Azt mondta, hogy pont jó, neki így áll jól. Szerintetek?

Virágok és levelek

Kedves alkotó-társ kérte, hogy fordítsam le neki ezeket a mintákat, gondoltam, megosztom veletek is :)



Hozzávalók: tetszőleges fonal (vastagságra és színben is tetszőleges), a fonalhoz ajánlott horgolótű, olló, zsákvarró tű


Kisebbik virág (a fenti képen lévő virág)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz.
3. kör: 2 láncszem, hagyd ki a következő szemet, (rövidpálca a következőbe, két láncszem, hagyd ki a következő szemet) ismételd ezt 5x. Kapcsold össze a kört az előző kör kószószemén keresztül.
4. kör: készíts (kószószem, két láncszem, 3 egyaráhajtásos pálca, 2 láncszem, kószószem) minden 2 láncszemes ívbe.
Vágd el a fonalat és dolgozd el a végeket.

Nagyobbik virág (a kisebbik virág alá horgolod, majd összeöltöd egy tűvel)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz. (12 szem)
3. kör: (1 rövidpálca, 2 rövidpálca a következő szembe) végig ezt kell ismételni a körben (18 szem)
4. kör: 3 láncszem, hagyd ki a következő két szemet (rövidpálca a köv. szembe, három láncszem, hagyd ki a következő két szemet) ezt ismételd a körön keresztül. Kapcsold össze az előző kör hamispálcájával.
5. kör: készíts (kúszószem, 2 láncszem, 4 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, kúszószem) minden 3 láncszemes ívbe végig a körön.
Vágd el a fonalat, dolgozd el.


Levél

7 láncszem
1. kör: rövidpálca a tűhöz képest lévő láncszembe, hamispálca a következőbe, egyráhajtásos pálcák a következő 3 szembe, majd az utolsó láncszembe a következő (utolsó) láncszembe öltsd a következőket: 2 hamispálca, 2 láncszem, rövidpálca a tűhöz mért második láncszembe, 2 hamispálca) - majd megfordulunk, és az első lépésként horgolt 7 láncszemből álló sor másik felén dolgozunk, haladunk visszafele. egyráhajtásos pálcák a következő 3 láncszembe, hamispálca, majd egy rövidpálca az utolsóba. Kapcsold össze egy hamispálcával a kör első szemét az utolsóval.
Fonalat vág, eldolgoz.

További ötletekért keresd fel az eredeti holnapot :)
Nem hivatalos fordítás, inkább csak segítő jobb horgolni tudóknak!