dec. 15

A mai nap több szempontból is emlékezésre van ítélve:
- ma kezdett el dolgozni DH, bizony!*
- ma porrba hullt hajam (-nak alsó 15 cm-ere...). Ez azért is emlékezetes nap, mert hagytam, hogy egyenesre süsse Leslie szomszédasszony a vasával... ritka, hogy én kibírjam az ilyen izélgetést a fejemen...
- ma születésnapja volt Keininek, a tulaj feleségének, aki egyre inkább bonyolítja a dolgokat, és lassan egy szappanopera kijöhetne a feléből...

*Már napok óta készültünk a korai kelésre, mert gondoltuk, 8-ra menjen be. De ez egy hasraütésszerű időpont volt, ugyanis nem tudtuk, mikor is kell mennie, a főnöke nem méltóztatott e-mailt írni végre. Végül, miután többször kérte a hr-es fickót, akivel kapcsolatban van, hogy ugyan már, árulja el, mikorra menjen: írt a főnöke. At last! Ma csak 10:30-ra kellett beérjen, mert ez az első napja (odabent meg akkora káosz van, hogy jajj, ugyanis a cég most költözött át új épületbe). Hiába gyakoroltunk korai kelést.
De majd holnap. Úgyis 8:30ra kell beérnie, ami azt jelenti, hogy fél nyolckor már kint kell lenni a hév állomáson...
Elfáradt a drága... egész nap angolul szakszövegezni, meg még valagnyi új információval is tömték a fejét és még a kávégép is huncutkodott, alig akart adni neki löttyöt... Szóval hosszú nap volt. Mire hazajött, totál kész volt - úgy kellett egyesével mondani neki, hogy mit akart csinálni még 2 perce. Majdnem otthagyta az utolsó falat lasagne-t, mert elfelejtette, hogy még van a tányérján :D