Romi

Ma egy konyvbolt akcios kinalataban meglattam a romikeszletet... es ettol olyan erosen elfogott a nosztalgia, hogy azt hittem, elpityergek a bevasarlokozpont kozepen. Anno, anyuekkal ejszakakat maradtunk fent, es nagy romipartikat csaptunk. Anya mindig kotott kozben... es sose tudta, hogy kin van a sor :) Aztan mikor vegre o volt akcioban, akkor viszont jo sokaig kavart, neha nem tul sikeresen. De jo volt...
Jah, ez nem az a romi, ami magyarorszagon elterjedt, es kartyaval jatszak, hanem kovek vannak hozza, meg tabla, amin pakolgathatod a sorrendet, mielott leteszed.

Kar, hogy parocskam nem az a romis tipus...

A havi tuzriado

Adott egy szituacio, ami, termeszetesen a munka legnagyobb heveben szokott derekbe kapni minket :) Mikor megszolal a tuzriaszto, akkor szemunk okosan megkeresi az elso narancssarga mellenyes emberket, es megy utana, okos birka modjara, barmerre is megy. Ok higgadtan, mintha nem lenne tuz (nincs is): mindenkit felszolitanak illedelmesen, hogy legyen oly szives kifaradni az epuletbol.
Ilyenkor fogom a taskam, amivel szigoruan megszegem a szabalyokat - es azzal szoktam megmaszni a hat emeletnyi folyosot. Kozben kedelyesen beszelgetunk a tobbiekkel. Van, akivel nem is szoktunk maskor, csak ilyenkor. A havi beszelgetes. Allando beszelgetotarsak is akadnak, akikkel csakis ekkor beszelgetunk :D

Ami tetszett: az alattunk levo szint ket holgyemenye egy-egy bogre forro kaveval jott a havi traccspartira tuzriadora. A wardenek viszont hajlithatatlanok voltak es elvettek toluk :D

Anzak biscuits

In a bowl mix dry ingredients:
- 2 cups rolled oats
- 1/2 cup sugar
- 1/2 cup coconut
- 1/2 cup flour

Melt together:
- 125g margarine or butter
- 2 tablespoon golden syrup

Mix 1 teaspoon of baking soda with 2 tablespoons boiling water. Add this to melted margarine then pour into dry ingredients. Mix well. Place spoonfuls on a greased tray.
Bake 180 *C (or 160 *C fan bake) for 15 minutes. Cool and store in air tight containers.

***

Kavarjuk ossze a szaraz hozzavalokat:
2 bogre zabpehely + 1/2 bogre cukor + 1/2 kokuszreszelek + 1/2 bogre feher liszt

Olvasszunk ossze 125 g margarint (vagy vajat) es 2 evokanal golden syruppal*.

Keverjunk ossze 1 kaveskanal sutoport ket evokanal forro vizzel. Adjuk a margarinos keverekhez, majd keverjuk bele a szaraz hozzavalokat. Evokanalnyi anyagbol lapitott korongokat fektessuk tisztes tavolsagra a sutopapirral belelt tepsibe.
180 fokon (vagy 160 a legkevereses sutokben) sussuk 15 percig (ne tovabb, mert nagyon kiszaradnak).
Huvos helyen taroljuk, legmentesen zarhato dobozban.

*melasz

Mira

Jol meglepodott, mikor meglatta elete elso sarga biciklijet... olyannyira, hogy tusszenteni is elfelejtett a lilaakac szagolgatas utan. Pedig ez a legkedvesebb hobbija: szagolgatni a lila viragokat, meg akkor is, ha mindegyik utan nagyot hapcizik.

Masik hobbija: hallgatni az esot. Mikozben sul a pogacsa. De azt mondja, hogy zenet is szeret hallgatni, ha nincs eso, csak suljon az a pogacsa.

A masik kedvence: fotok nezetegese. Alig varja, hogy gazdival fotokat nezegethessen, es minden tortenetbe beleuthesse lila nozijat. Aztan szeret meg gazdival tevet nezni. Legalabbis allitja. Pedig meg egyszer sem tett ilyet.

Nagyon szereti bamulni a csillagos eget. Meg csillagot is neveztek el rola, bizony am!

Viszont utal a napon lenni, megfajdul tole a nagy buksija. Azt mondja, hogy mar igy is eleg szeplos, nem akar meg jobban az lenni... Utal futni, azt mondja, nem eleg noies. Es utalja, ha a szel osszekocolja. De gazdi majd ugyis belovi a serojat, ugye? :)

Hogy mi tortent, mikor sarga biciklit lat? Csuklik. Pontosan otszor. Aztan megsimogatja a nagy, sarga gombot, ami a ruhacskaja kozepen van, es nagyot vigyorog :)

***

Mira pihe-puha szormokos fonalbol keszult, amihez itt, Uj Zelandon lehet hozzajutni. A nozija lila, a vegtagjai pedig barna uj zelandi gyapjubol keszultek. A ruhacskaja turkiz kockas pamutbol van, amire sarga gombot varrtam.
Miranak igazi maciszemei vannak, zold szinuek :) Kapott egy fuzolt mohair salat is, nehogy a huvos kozeledtevel megfazzon...

Tavasz NZ-n

Alakul a tavaszunk :) Most mar elkezdhetjuk a mintat lemerni az evszakokrol, elvegre a tavasszal ismerkedtunk elsokent, mikor egy eve erkeztunk. Hogy erzekeltessem, milyen is itt a tavasz: vonattal (tulkeppen hev) jarunk dolgozni reggel, mielott beerne a Britomart allomasra, egy alaguton keresztul megy le a fold ala, ahol maga az allomas van. Olvastam, es annyira sutott a szemembe a nap, hogy elmelkedtem, felveszem a napszemuvegem... de vegul, mivel majdnem beertunk, mar nem akartam kavarogni a taskamban. Leszalltunk, felmozgolepcsoztunk, fent pedig sotetseg fogadott es zuhogo eso... Mintha a vonat nem csak terben haladt volna, hanem idoben is csuklott volna egyet :)

Hogy mi jellemzo mostanaban erre? Eso, nap, eso+nap+szivarvany, RWC, neha meccsnezes (leginkabb, ha az AllBlacks jatszik), izgulas, hogy lesz-e folytatasa a munkaszerzodesemnek, penzgyujtes, jogsiszerzes (nem nekem...), letelepedesi engedely elokeszitese, batyokam varasa, aki jon karacsonykor...

A fenti kep ma reggel keszult - mikozben zuhogott es sutott a nap (van ott pindur szivarvany, nem olyan kover, elenk, mint amiket a munkahely csupauveg oldalan at latok nehanapjan), gyorsan kaptam le, mert mar vart a zuhany, aztan a lagytojasos reggeli :)))

***

Halaadas napi sushi :)

Merthogy eltelt am egy ev... es tavaly szeptember 12. landolt velunk az oriasmadar... 

Valami kulonleges etelt szerettem volna csinalni aznap vacsira, es vegul a reg kiprobalasra varo sushi kerul az asztalra. Sajna nem lett olyan szep, mint amit a japok az ettermekben gyartanak, de azert kaptam valami remenyt arra, hogy mit kell csinalni legkozelebb, hogy jobb legyen :)

Szoval... eltelt egy ev. Nem is akarmilyen.

Auckland, a mi varosunk

Azt nem tudom, mikor fogom/ha fogom valaha otthonomnak nevezni... de nagy rajongoja vagyok a varosnak.

Liquorice allsorts

Hogy ezt en mennyire szeretem... Otthon is lehet kapni, neha belebotlottam, es nem is hagytam ott, altalaban :)
Egyszerre medvecukor izu (ami mar onmagaban fenseges, sztem), meg meg minden mas is egyben. Nem lehet abbahagyni. Kepes lennek egy egesz zacsival felvalni :D
Hogy meg mindig nem tudod, mi ez? Itt nezz utana :)

Nathas kiwi

azt mondja, excuse me (elnezest) vagy sorry (bocsanat), ha tusszent.
A magyar hallgat, es varja, hogy mondhassa, koszonom :))

Jah, es ha leultunk enni, csak mi, magyarok mormogjuk, hogy jo etvagyat...

Pa'pa', tel!

Hamilton Gardens, Hamilton
2011. augusztus 21

Meg ket het... es egy eve vagyunk itt. Mar most latom, hogy erkezesi napra hagyomanyt akarok teremteni - szobaszerte :)

Naprol napra szembesulok azzal, hogy minden mennyire relativ. Persze, persze... tudtam eddig is, de most mar azt kell mondanom, hogy csak agyam egy kis kenyelmes zugaban volt ott ez az aprocska teny. Miota itt vagyunk, a vilag masik felen, ahol minden forditva van, es agyam alig gyozi felfogni a latottakat es feldolgozni azokat... most mar akar fel is varrathatnam a karomra :D

Pedig azt hittem, ez egyszeru, mint az egyszer egy...

Nem arrol van szo, hogy traumatikusan elem meg a hetkoznapjaimat, vagy hogy nehez lenne az elet, dehogy. Inkabb azt mondanam, hogy annyira mas minden. Mikozben en/mi alig valtoztunk, csak aprobb dolgokban max.

Pl. az etkezesunk. Mondhatnam, hogy egeszsegesebben elunk. Itt nincs, nem talalunk helyet az olajsutonek, igy sokkal kevesebb olajban sult dolgokat eszunk, sot, sult krumpli csak es kizarolag gyorsetkezdeben nez be a szankba. Sokkal tobb zoldseget eszunk, sokkal tobb felet is. Salatafelek mindig vannak itthon. Tobb halat eszunk, es kevesebb hust, ugy altalaban. Hetente tobb olyan nap is akad, amikor az ebed nem husos. Azert ehhez hozza kell tennem, hogy senki sincs raeroszakolva erre... onszantunkbol eszunk igy. Olyan termeszetesen alakult at az egesz, finoman, fokozatosan, es most mar ez tunik termeszetesnek.
Raadasul itt tobbet kiserletezunk izek tajan is: indiai most mar szinte hetente elofordul a menun, de gyakran van torok, japan, vagy epp kinai izvilag is teriteken. Most mar legalabb annyira termeszetes, hogy azt mondjuk, holnap Tikka Masala lesz holnap ebedre, mintha otthon azt mondtuk volna, hogy babfozi porkolttel.

Lassan ujra tavasz lesz. Otthon epp tikkadas van a melegtol. Vagyis nem, megjott a hidegfront, epp par oraja meselte Polly, es drasztikusan 20 fok ala csokkent a homerseklet. Itt eleg finoman fokozatokban valtozik a homerseklet. Nem volt olyan valtas, mint pl. gondoljunk szeptember elsejere... amikor szinte boritekolni lehet, hogy a polot fel lehet cserelni a pulcsi+ atmeneti kabatra.
A tel milyen is volt? Huvosebb, mint az osz, de nem hideg. Azert volt atmeneti kabatom, meg salat* is mindig hordtam. Ejszaka kb. 6 fokig lehult a levego, nap kozben azert olyan 14-16 fok korul mozgott altalaban. Nagy ritkan tert el ettol. Persze, volt egy nagy kivetel, mikor valami tevedes kovetkezteben egy deli sarki front bekukkantott Uj Zelandra, alaposan felkavarva a kedelyeket. A legtobben orultek ennek az itteniek kozul, mert vegre lathattak havat. Eleg reg volt, hogy utoljara havazott itt, min. 20 eve utoljara. Most is tartos volt, kb. 2 percig is lehetett bamulni. Szamomra inkabb esoszeru volt, nem is mentem oda az ablakot bamulni :D De egyebkent nem volt olyan drasztikus az a havazas, ahogy a media kurtolte.
Neha esett. Neha felhos volt. Sokszor volt szivarvany. Sokszor volt napsutes. Jo eros, piritos fajta, nem az a fajta, amihez otthon hozzaszoktunk :)
Az itteniek egyebkent a telrol se vettek tudomast, nehanyan ugyanyugy tangapapucsban jottek-mentek. Esetleg hidegebb idoben egy zoknit is ala eroltettek... De sokan voltak mezitlab is. Itt nem a maorikra kell gondolni am, de nem am, voltak koztuk boven feherek is :D

Kevesebbet kirandulunk, mert azert a napok itt is rovidebbek telen :) Raadasul neha olyan ocsmany, nem romantikus dolgokra** is idot kell szakajtani, amire nem kellett, mig itthon voltam.

Jah, es alig kotottem az elmult honapban, csakis a nagyon surgos munkakat keszitettem el - de annal tobbet himeztem estenkent. Neztunk egy par reszt az eurekabol, vagy a mentalistbol, en pedig kozben vigan bokodtem.

***

Jartunk Hamiltonban. Nem volt nagyon betervezve, vagyis nem mostanra. Eszter baratunk kerte, hogy koltoztessuk fel Auckalndbe, igy osszekotottuk a kellemest a hasznossal, meglatogattuk a lovardat, ahol dolgozott, illetve elmentunk a Hamilton Gardensbe. Meg nem indultak be igazan a tavaszi viragok***, akkor valoszinuleg meg szebb lenne ez a kert. De igy is lenyugozo volt az egesz. Ez tulajdonkeppen egy kert, kulonbozo szekciokkal, mint olasz reneszansz, meg japan, meg kinai, meg amerikai, meg maori, stb. kertkerszletekkel. Kb. ket orat tolottunk ott, vagy ketto es felet, de nem tudtuk az egeszet bejarni. Koran sotetedett, haza kellett indulni. Nah, de viszlat tavaszig, kertecske :)


* nem kotott, szegyen szemre nincs kotott salam
** ertsd: hazimunka, fozes, stb.
*** azert a domboldalak tele vannak kalaval, es mindenfele idegen formajuk fak gondoltak ugy, hogy jol all nekik a viragzas... amibol kb. csak a magnoliat ismerem :)

Suritett elet

Lassan elmondhatom, hogy utolerem magam... de meg nem latom, mikor. Egyelore kapkodunk, annyi minden tortent velunk/velem mostansag, hogy nem gyozom a koroket.

Egyreszt ez nagyon is jo. Van munka. Van uj alberlet. De ezeknek vannak hatulutoi is, mint koltozes, bepakolas, cipekedes, kipakolas, takaritas, sikalas, meg meg sikalas. A szabadido totalis elveszteszteserol mar nem is beszelve. Persze, nem aggodom nagyon, mert ha vegre kidobtuk az utolso kartondobozt is, megvettunk vegre valami ulogarniturat, kipakoltuk az utolso dobozt is, akkor kb. elkezdhetem helyreallitani a belso enem :)

Hianyoznak a baratok, jo lenne vegre ujra talalkozni veluk. Hianyzik a raeros fozos orak szama. Hiaznyik a heti 5 torna. Meg a sok kezimunkas ora. De majd eljon ezek ideje is. Egyelore lopom ezekhez az idot. Most pl. a tornabol loptam, hogy tudjak par sort irni...

A lakas egyebkent aranyos, kicsi, viszonylag kozel a belvaroshoz, hev-vel 18 perc alatt bent vagyunk, es a megallok sincsenek messze. Maga az alberlet aranyos, tiszta, peneszmentes (ami nagy szo, az itteniek tudjak...), csendes helyen, kozel boltokhoz. Emlekszem, a tulaj ugy hirdette, hogy abban a rubrikaban, ami arra ad lehetoseget, hogy leirja, milyen fontos dolgok vannak a kozelben, azt irta, minden. Es akkor meg rohogtem rajta, koltoi tulzasnak gondoltam, de kb. mindent megtalalunk itt max. 10 perces autouttal.

Jah, most mar azert tel van... Reggelente 9 fok korul szokott lenni, s mivel a lakasok gyakorlatilag szigetelesmentesek (NZ-n nem elterjedt, sajna), jol le tud hulni reggelre, ha nem futenenk. A paratlanito (mert olyat is vettunk, ha mar tetszik a peneszmentes kornyezet, szeretnenk meg is tartani) is segit a hoerzetunkont, ilyen fokoknal a szarazabbat mar melegebbnek erezzuk. Persze, ha nap kozben felmelegszik az ido, akkor ki lehet gombolni a kabatot (ami otthon csak atmeneti kabat neven ismert... annyira vastag), de reggel es este, mikor sotetben bandukolunk... akkor nem art szorosra huzni a salat, es a kesztyu sem tunik feleslegesnek.
Minden zold, es meg mindig viragzik egy csomo bokor, sot, narciszok is mutogatjak magukat. Nekem huvos van, de nekik ez mar egesz kiraly homerseklet.

Es most irany a torna... a melorol legkozelebb irok, jo?

Even the Muggles

like yourself should be celebrating this happy, happy day! :)*



Sose gondoltam volna egy évvel ezelőtt, hogy 2011 június 17-én már Új Zélandon leszünk (bár akkor már elég komolyan terveztük, már megvolt a jegyünk, árultuk a lakást, de akkor is), és én idegesen vigyorogva megyek életem első itteni állásinterjúrára. DH cégénél új embereket kerestek, gondoltam, én is szerencsét próbálok. Két emberrel kellett elbeszélgetnem, és túléltem. Délután három előtt jött az értesítés: szerdán kezdhetek :)
Szóval szerdától egy mobilbankkolással foglalkozó cég szorgos kis IT-s hangyácskája leszek :)

Ráadásul a Naffejű Mackónép szülinapján... :))) Dupla öröm, nem igaz?
A fotón, egyébként: itt nagyon népszerű, (talán kézzel készült, mert annyira más mindegyik egyedke...) kerámia bögrék és teáskanna látható, amit a tulaj felesége ajándékozott nekem.



*Hogy honnan az idézet? korábban értem oda, és az épület aljában elszürcsöltem egy FlatWhite-ot, nem kevés pénzért, és közben elkezdtem olvasgatni a HP első kötetét angolul. Mikor ideértem, akkor kellett elindulnom az interjúra...

2011 tele?

Bizony. Mi már 2011 telét kóstolgatjuk. Hivatalosan beköszöntött a tél pár napja. Nem tudom, hogy nem lenne-e korai a télről mesélni itt... Annyi biztos, hogy itt az ősz és a tél is finoman, fokozatosan köszöntött be. Vagy még nincs is itt a tél?

Hogy itt milyen volt az ősz? Néha esett az eső, néha hűvösebb volt, néha sütött a nap. Hőmérsékletről nem tudom, hogy érdemes-e említést tenni, elvégre a magas páratartalomnál másképp érzékeljük. A magas páratartalom alatt pedig azt értem, hogy a 90 százalékos lécet nap, mint nap leverte... Ha hűvösebb volt, akkor egy vékony széldzsekit kaptunk magunkra, mert ki tudja, mikor esik le az eső, ami itt aztán minden irányból tud esni. Nem is nagyon használnak az itteniek esernyőt - minek alapon... azt inkább csak nap ellen használják, és leginkább a keleti származásúak, akik szeretnék, ha örökké fehérek maradnának. Ha viszont kisüt a nap: nagyon erősen tűz. Nemcsak a kabátot szeretné az ember levenni, hanem a pulcsit, sőt a pólót is néha... Pillanatokon belül olyan melege lesz az embernek, hogy hihetetlen.

A felhők meg rendületlenül száguldoznak. Olyan sebességgel, hogy eleinte azt éreztem, valaki gyorsított filmet vetít a fejem fölé.

A szivárványok meg csak úgy lesznek. Élénkek, teljesek, csodásak, néha duplák. Őrület!

Lassan beérik a mandarin és a grapefruit.

***

Akik aggódtak a tornám miatt: még mindig tornázgatok ám :) Igyekszem minden hétköznap tornázni egy órát. Nem hiszem, hogy nagyon látszana, legalábbis nincsenek visszajelzések. Viszont jobban érzem magam, nem betegszek meg, még a torkom se fáj, pedig itt voltak efféle körök, mint mindenhol ősszel. Sőt, úgy tűnik, a tornázgatós mániám ragadós, van, aki szintén kezébe vette a súlyzókat, vagy épp a tornázós videók indító gombját :) Örülök, ha tudok valami effélét ragasztani másra :)

***

Hosszú hétvégénk lesz, most hétfőn ünnepeljük a királynő születésnapját. Mindig az első júniusi hétfő a születésnap, nem dátumfüggő ;) Hogy mivel ünnepel a kiwi? Kiruccanásokkal, sörözéssel, nagy akciókkal a boltokban - grillel ezen a hétvégén kétlem, mert a sors Murphy-je jót röhög rajtunk, rossz időt mond mind a három napra.
Így mi sem megyünk Hamiltonba, nem látogatunk Eszter barátot, nem nézzük meg a híres Hamilton Gardens-t... inkább találkozunk barátokkal, hangoskodunk és nosztalgiázunk :)

Milyen vicces is az élet - az otthoni (közös) barátainkkal, miután mindenki karriert épített, vagy család létszámát növelte, vagy elköltözött messzire: kicsit lazult a kapcsolat. Elrepültünk jóóó messzire, és itt az élet megajándékozott pár nagyon jófej emberrel, akikkel igencsak jól érezzük magunkat. Szóval kösz, bárki is intézkedett nekünk odafent. Értékeljük a helyzetváltozást.

Levendorka és Zümmárta

Bemutatom neked Levendorkát :)


Lilaságánál csak szerénysége és alázatossága nagyobb. Nagyon szereti hallgatni, amikor mesélnek neki, de legjobban gazdival szeretne már lenni. Kicsit türelmetlen fajta naffejű, és sokáig tud tipródni, ha döntenie kell valamiben. Persze, utóbbi nagyon érthető, elvégre nagyon
nehéz néha dönteni egy adag vaníliafagyi és egy bozdaüdítő közt.

Nagyon szeret nagyokat sétálni, vadvirágokat szedni, megtanulni
mindnek a nevét, meg azt is, ha hasznos gyógynövény. Aztán szedni
belőlük szárításra is, hogy aztán gyógyteával kezelje a kétlábú
barátokat, akik a gazdi barátai valójávan. Mindezt akkora örömmel
teszi, hogy belülről az egész mackó egy nagy szív :) Persze, a sok
barangolástól szeplős lett az orra, de kit érdekel? Ettől csak még
aranyosabb lett, nem igaz?

Természetesen füle tövében mindig akad egy szép szál virágocska :) Ha
épp nem akad olyan, akkor marad a horgolt virág, ami csakis rózsaszín
lehet, mert az illik a finoman virágos, franciásan könnyed
ruhácskájához.

Kedvenc virága mindig is a levendula marad. Szereti, ha levendula
illatú a buksija, ezért legszívesebben egy levendulapárnán aludna -
amíg haza nem jön a gazdi.

Imádja a francia nyelvet, leginkább hallgatni, merthogy egy árva
kukkot se ért belőle. De a zengése, mint valami zene. Egyszer szeretné
megtanulni ezt a gyönyörséges nyelvet.

Természetesen: imádja a mézet. Szerencsére nem kell vigyáznia
alakjára, jó géneket örökölt, nem hízékony :) Ígyhát nagy adag
mézessütiket, mézes teákat, limonádékat tüntethet el a pocijában.
Leginkább házimézre vágyik, de azt hallotta, a gazdi maga is méhész
család sarja... így nem lesz sose gondjuk mézre.


És hogy hogy kerül a képbe Zümmárta? Hát úgy, hogy közös mézbeszerző útjukon folyton találkoztak, és a végén már annyiszor összebotlottak, hogy elkezdtek összezümmögni. Mostanra már nagyon jó barátok lettek. Közösen nyalogatják fényesre a mézesbödönt... és közben szárzazási helyükről mesélnek, illetve egyeztetik a kultúrális különbségeket. Meg is lepődtek, hogy mennyi hasonlóság van bennük...

---

Levendorka szörmók pofija lila árnyalatokból készült, amihez a
fonalakat Új Zélandon állították elő :) Biza! A nózija rózsaszín, mint
ahogy a finoman virágos pamut ruhácskája is. Meg a kis virágocska a
füle tövében. Kapott egy világoszöld, csupafriss sálat, ami pont olyan
szép zöld, mint az alma, amit annyira szeret :)

Zümmárta viszont nagyon vékony pamutfonalból készült, olyan apró, hogy kész ujjtekerés volt megfogni készülés közben. De megérte :)))

Buksi

Első szava az volt, hogy mézes-vajas kifli. Buksi tudja, mitől döglik a légy, ugyi?

Általában a takaró környékén lehet megtalálni. Csak kapcsolj ki minden hangot adó ketyerét, és szép hallkan osonj be a szobába. Ha látod, hogy a takaró egyenletesen emelkedik és süllyed, mindez egy kispárnányi területen - az azt jelenti, hogy Buksifej épp szundikál. Jobb lesz, ha kicsit te is lehajtod fáradt fejed, és egy 10 perces gyorsregenerálódást iktatsz be a sűrű napjaidba.

Buksi sose inna tejet, nem enne tenger gyümölcseit, és nem olvasna horrort. Annál inkább enne gumicukrot (nem medve alakut, természetesen), inna mézes-citromos teát, enne hozzá vaníliás karikát.

Nem szereti, ha a házszámok nem kettesével növekednek. Ha narancssárga autót lát, rájön a csuklás. A legjobb móka (természetesen az evésen és alváson kívül) az, ha valaki levegőbe dobálja és elkapja. Ez elég sok gyakorlást ígényel, kéretik elővenni egy almát, vagy valami feláldozhatót, és mielőtt Buksi megérkezne a gazdijához, gyakoroljon dobálást!

Buksi kedvenc színe a türkizkék. Kért is egy ilyen sálat. Mert jól áll neki. Ettől olyan bevállalósnak látszik, nem pedig olyan kis csendeskének, amilyen valójában.

Most Buksi egy icipicit szomorú, mert nem tudja, mikor utazhat gazdihoz...

***

Buksifej hófehér, pihe-puha szörmók új-zélandi gyapjú. A világosbarna piszenózni és a mogyorószínű fülek/végtagok viszont Ausztráliában készültek. Buksifej igazi mackószemekkel jött világra - mikor születendőben volt, kétség se fért hozzá, hogy ő kék szemű lesz. Ő talán az egyik legpuhább mackó, akit valaha simiztem...

Autumn in New Zealand, 2011

Most már határozottan ősz van...
Bár az április az őszi hónapjaink közül az októbernek felel meg, annyira nincs hideg. Kabátok még nem kerültek elő, ha hűvösebb van, egy pulcsi elég. Többször esik, mint nyáron, ez tény, és még mindig erősen tűz a nap, nem árt a napkrém.

Esténként még nem kell fűteni, főleg, ha egész nap sütött a nap, akkor még elviselhető a benti hőmérséklet. Gombák bújtak elő, csodaszép mesegombát (légyölő galóca ;) is találtunk egy közeli parkban. Nincs az a jellegzetes ősz szag, mint itthon, egyelőre inkább csak olyan hűvösebb nyárnak érzem. Viszont a fák elkezdtek színesedni, a füge lelkesen vetkezik télére...

Az időjárás, egyébként, nagyon szeszélyes. Lehet, hogy legalább ennyiben akar emlékeztetni az otthoni áprilisra :)

Hoztam nektek pár fotót a kertből...

A füge már telelni óhajt...

Most érik a feijoa, az itteni finom és jellegzetes gyümölcs.

A rózsák még nem kapálódznak az őszi levélhullatás után... egyelőre még vígan virágoznak :)

A ház előtt egy túlélőnek is titulálható tök virágzik :)

2011. április 1.

Zsuzsa meglepett :) egyrészt azzal, hogy küldött nekem születésnapi ajándékot, másrészt azért, mert annyira eltalálta ismét az ízlésem!

Köszönöm!

A gyöngyös-fodros-bodros felsőt ajándékba kaptam Keinitől, születésnapomra :) Ebben ünnepeltem.

***

Aznap Editék (aka Edit és Szilvi) készültek meglepetés vacsorával nekem, ahova párom vitt át, én mitsem tudva ültem autóba :) Nagyon finom volt, feketeerdőtortával ünnepeltünk, de volt még karalábéleves is, ami nagyon finom volt, és legalább fél éve nem ettem - mert itt alapból nem kapható.
Sőt, még ajándékot is kaptam :) Kalligráfiával kacérkodok egy ideje, csak tollat nem tudtam venni hozzá - és most Edit beszerezte nekem :)))

Nusi, a nyuszi

Nusi nagyon feltűnő a naffejűek csapatában :) Ő a legugrálósabb, leginkább répaszerető, legnagyobb fülü, legdinkább, legkedvesebb naffejű, aki csak született :) Nem mellesleg: ő egy nyuszi.

Nem is akármilyen! Nusi nagyon szereti a többi háziállatot, legszívesebben minden gazdátlan kutyát és cicát befogadna, megvigasztalná szívüket, bekötné sebeiket, és meleg otthon biztosítana mindnek. Adna enni nekik, friss vizet is, sok jó szót és simit, persze.
De Nusi rájött, hogy van erre egy megoldás: kell keresni valakit, valakiket, akik ezt megteszik helyette :) Mikor erre rájött, csak úgy ugrabugrált örömében, a nagy fülei meg szálltak utána - meglehetősen romantikus kép lett volna, ha a világot le lehet lassítani, mint a filmekben... Ugyan romantikus zene nem szólt alatta, de Nusival együtt én is nagyon örültem. Aztán elmeséltünk a döbbent arcot vágott Menta naffejűnek, hogy mi a helyzet, és nem ment el az eszünk április elsejének köszönhetően :) Most már ő is vigyorog :)

Nusi odavan Máraiért. Kedvence a füveskönyv. Szeretné, ha megosztanék egy idézetet veletek:
"A sárgarépáról
Tapasztaltam, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítõ étek, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket. Úgy hallottam – ezt már nem tapasztaltam személyesen –, hogy a nyers sárgarépának egyik alkatrésze, a karotin, mindenképpen erõsíti a látóidegeket, s néha megakadályoz vakulási folyamatokat is, eltünteti a kezdõdõ szürke hályogot. Ez lehetséges, de nem biztos. Ami bizonyos, hogy a citromlével öntözött nyers, reszelt sárgarépa, melyet étkezés közben, saláta helyett is fogyaszthatunk, erõsíti a szervezetet, üdít, van benne valami hasznos és gyógyító. Bizonyos az is, hogy nem árt. Ugyanígy ajánlhatom a hámozatlan almát – ha itt az évszak, mindennap egyet – s a citrom- és narancslé bõséges fogyasztását. Észrevettem, hogy olyan években, mikor tél végén bõségesen, mindennap fogyasztottam nyers sárgarépát, citrom- és narancslevet, nem kaptam meghûléses, fertõzõ betegségeket."


Nusi csupa nemes és értékes fonalból készült. Amennyiben értékelni tudnál egy egyedi nyuszit, aki szeretetre és otthonra vágyik, aki Új Zélandról érkezik hozzád: az jó lenne :) Hamarosan húsvét lesz, Nusi szívesen költözik olyan otthonba is, ahol szeretik a tavaszt, a nyuszikat és a répát :)

Nusi az én születésnapom alkalmából készült, ami április elsején van. Azt kívánom, hogy a sok szenvedő állatoknak is legyen esélyük gazdát találni, legyen esélyük élni, jó és szép életet, olyat, ahol szeretve vannak, kapnak élelmet, jó szót és nekik való életmódot.
A Nusiból származó bevételt szeretném felajánlani a Fekete István Állatmentő egyesületnek, akik fáradtságot nem kímélve segítenek a sok rászoruló eben és macskurancián.

http://kutyamentok.hostzi.com/aktualis/index.php

További info a mackónépen :)

Ősz lenne?

Napfelkelte az udvarról - rálátás a város egy részére. a nagy fa és a nap között van egy pukli, az ott az One Tree Hill, körülötte pedig kedvenc parkom, a Cornwall Park.

Kinagyítva az One Tree Hill környéke.

Ugyanakkor a city még nem úszik napfényben, szürke házak meredeznek a mályvaszínű háttérben :)

***
Az idő kezd hűlni, de nincs hideg. Állítólag a hideg májusban jön, de nem is a hőmérséklet az, ami kemény, inkább a sok eső. Meglátjuk. Kicsit tartok tőle.
Egyelőre élvezzük a langyos őszt. Esik néha, máskor süt, de kb. 20 fok fölötti a hőmérséklet. A hétvége az eső jegyével volt megbillogozva, de mivel kb. 24 fok lehetett, nem volt olyan kellemetlen. Permetező esőben még sétálni is lehet :))

Cornwall parkban talált óriás tök (nem ott nőtt, természetesen :) - bár volt egy pár virágágyás, aminek a java részét petrezselyem tette ki ).

Hogy milyen is eddig az ősz? Melegebb, mint otthon a hűvösebb nyári napokon. Eddig meg vagyok elégedve vele. Bár nincs ősz hangulatom. Nem hullanak egyelőre a levelek, nincs ősz szag (tudjátok, érő gyümölcsök, esős, komposztálódó :) avar, kis fűtésszaggal egyótt).
A felhők pedig hihetetlen iramban vándorolnak fejünk felett. Félelmetesen gyorsan.

A lakás kezd nagyon párás ablakos lenni reggelente, nincs más választásunk, mint szelőztetni :) A pára mindent ellep, eddig elképzelni se tudtam, milyen az a magas páratartalom - most már tudom, hogy a hipó a nő legjobb barátja, legalábbis a fürdőben, ahol egyébként ellepne benünket a penész. Cserébe nincs vízkő. :D

***

Az élet még mindig jó. Úgy néz ki, akadt vevő a lakásunkra otthon, így röpke 1 millió ráfizetéssel sikerül is eladni. Még kicsit gyűjteni kell hozzá, hogy el tudjuk adni :)
Az élet néha ilyen, máskor olyan. Itt elvesz, ott visszaad.

***
Közben szorgosan takarót és vállkendőt alkotgatok. Készülök a télre :))

Linda

Mert jobb lenne, ha nem ítélnénk első látásra, sokszor tényleg jobb lenne...

Vegyük például Lindát, a kis punk naffejűt! Első látásra: tökös kiscsaj, ami igaz is, de ha jobban a kis szeplős orr mögé nézel- rájössz, hogy ez a Linda egy tök jó (naff)fej, jóféle humorral megfűszerezve!

Gondoltátok volna róla, hogy szereti a levendulát? És azt, hogy szeret UNO-zni? És azt, hogy szereti a csokifagyit? Ok, még soha nem evett, de hiába kínálgatom, azt mondja, hogy majd gazdival szeretné először megkóstolni. De attól még tudja, hogy a naffejű mackók mind szeretik a csokifagyit! De ha nincs csokifagyi, a fehér csoki is megfelel neki...

Linda nem öltözik a legutolsó divat szerint, inkább a saját ízlése szerint húzza fejére a szörmók-fehér füles sapiját, ami igazán csodasapka: télen fűt, nyáron a nap ellen véd. Hát nem szuper? Naná, hogy van sálja is, hosszanti csíkos, mert az karcsúsít :)
Lindának szépen ápolt karmocskái vannak és rózsaszín színben pompáznak. Ugyan a sminket nem különösebben kedveli, de a szépen ápolt mancsokat fontosnak tartja. A fogmosás is nagy hobbi nála!

A hasát naaagyon szereti. Futni nem. Sétára még szívesen elmegy, de ezen felül csak a sport kerüléséből űz sportot. Kényelmesen szeret kucorogni valami kényelmes, meleg helyen. Hát igen, ő egy kényelmeskedő mackó.
A kényelmeskedés még jobb, ha gazdi könyvet olvas. Ő meg gondolatolvas közben :) Legjobban Gerald Durrell történeteit szereti, mert olyan viccesek.

Nem szereti a kávét. A teát annál jobban. Kis tejjel, cukorral kéri, az earl gray a kedvence. Citrommal is megissza, néha napján, de azt üzeni mindenkinek: tessék kipróbálni tejjel is, citrom nélkül, igazán krémes és kellemes pillanatokban lesz részetek!

Csupa bátor és jófej barátja van. Első látásra kicsit tartanak tőle, mert olyan más, mint a többi mackó. De a bátrak szerencsét próbálnak vele és rájönnek, hogy jó Linda barátjának lenni. Még a csokifagyiját is megosztja másokkal. Leginkább gazdival.



***

Linda szürke ugyan, de nem unalmas. Izgatottan szokta világos lila orrát szimmantolásra bekészíteni, ha teát érez. Sötétlila fülei pedig vidáman lobognak, mikor kidugja a fejét a kocsi ablakán.
Linda egyedi, nem készült és nem is fog készülni belőle másik. Olyan gazdi jelentkezését várja, aki maga is különleges és egyedi, mint ő. Olyat, aki kiáll a véleménye mellett és van is neki.

Linda csupa nemes, Új Zélandon készült fonalból készült. Szürke, fehér, lila színeket használtam hozzá. Egy stilizált kiwi madaras és New Zealand feliratos táskával utazik gazdihoz :)

Előrehozott ajándék

Még nincs itt az ünneplés ideje, mégis megkaptam az ajándékomat páromtól. Régi álmom volt, hogy legyen egy saját eReaderem, vagyis elektronikus könyvecském, ami könnyű, sok könyvet tudok tárolni rajta, bármikor belejegyzetelhetek, kiemelhetem a kedvenc idézeteimet, akár zenét is lejátszik nekem a háttérben, és nem csillog a kijelzője (azaz napon is tudok olvasni), elég kontrasztos a szöveg és mindez kézreálló méretben, élvezhető méretű kijelzővel.
Megkaptam. Kindle 3. Még nincs sok tapasztalatom vele kapcsolatban, de amit eddig láttam, tetszett. Próbálgatom. De addig is: elkezdtem olvasni rajta egyik nagy kedvencem: BB, Jane Austentől. Naná.

Torna

Nem fogom fotókkal bizonyítani, kénytelenek lesztek elhinni: tornázok :) El se hiszem. Az elején még volt, hogy hangosan röhögtem magamon, hogy miket művelek és négykézláb a szőnyegen... Ugyanis a torna, meg én: két különböző fogalom, két nagyon különböző fogalom.

Hozzákezdeni: utálok. Abbahagyni: nem tudom (konkrétan: lelkiismeretfurdalásom van, hogy hogy lehetek ilyen puhány...). Utána: csodás érzés! Jobb a kedvem, kicsit elégedettebb vagyok magammal.
Hogy mióta csinálom: Kb. 2-3 hete kezdtem. Eleinte egy nap torna, aztán vagy kimaradt, vagy nem, de most már két hete minden hétköznap torna, és hétvégén is az egyik napon. Súlyzóm nincs, de a két majd' félkilós konzerv, illetve a mellizomhoz megtöltött ásványvizes palackok is megfelelnek. Csak ne kortyognának annyira ;)

Milyen torna? Felváltva Rubint Rékázok és Béres Alexandrázok. Hogy ne lustuljanak el az izmaim - így talán izgalmasabb nekik. Az agyamról nem is beszélve... :) Bár előbbi nagyon idegesítő hanggal van megáldva, de tudja, mit csinál. Az utóbbi meg monoton hangjától érzem, hogy most vagy elalszok, vagy elájulok, mert fáj a jobb térdem (nem tudom, mitől, alapból nem fáj, csak tornánál és csak a jobb...). B.A. tornájában egyébként jobb a mellizmos rész, főleg azért, mert R.R. tornájából totál kimarad :D

Szóval most alakulgatok. Még mindig utálok hozzákezdeni... nagyon utálok. De utána jó érzé, hogy ok, ez is megvolt.

Leginkább úgy fogom fel, hogy ez egy napi 40-50 perces tabletta az egészségem érdekében :)

nem írtam, tombol a nyár, sokat kirándulunk, nagy sétákat teszek, elkezdtem naponta tornázni, szóval aktívkodok, és annak ellenére, hogy úgy érzem, valahol elpárolgott a nagy melegben az alkotós mojo-m, ahhoz képest csak-csak felkapom a tűket, többfélét is :)
Hogy miket csinálok mostanság?

Aztán pillangót neveltem :) Találtam egy zöld kukacot, ami lelkesen ette az egyik parton talált magvacskát. Elkezdtem próbálgatni, mit szeret, és végül rájöttem: a húsos, pozsgás leveleket szereti. Nevelgettem, mígnem olyan kövér kukac lett, hogy már nem volt más hátra, mint pillangóvá váljon.
Egyik nap hálót szőtt maga köré, és begubózott. Pár nap múlva pillangó lett belőle, valami molyféle. Szép méretes. A fotón még bontogatta a gyűrött szárnyait...
Azóta vígan él valahol és élvezi a finom nyári szellőt :))

Meg kirándulunk, minden hétvégén, mindkét napján...

Meg horgolok Polly kislányának mamuszkát, hogy ne fázzon a pindur lába :)

Bogarakat-élővilágot fotózok, felfedezem az itteni természetet.
Ezt az imádkozó sáskát pl. a lábamon találtam mosogatás közben :D Nem kellett messzire menni, hogy bogarat találjak.

Fügét (ld. fenti képen) szedek a kertben, meg körtét, szőlőt - és lassan beérik a mandarin, a grapefriut és talán a papaya is...

Már húsvétra gondolok, és lilában álmodtam meg ezt az újszülött nyuszisapkát. Már van rá egy jelentkező, de még nem tudom, hogy tényleg érdekli-e :)

Mackók még mindig születnek a kezeim közt, nem tudok nem mackót megálmodni :)
A fenti fotón Pepe látható, amint épp a vadvirágokkal ismerkedik :)

És még mindig gyűjtögetek tengeri üvegeket. Meg csigaházakat, kagylóhéjakat. Hogy ezt honnan láthatod? A nyakam elülső fele még mindig fehér... a tengerparton mindig lefele nézek, állandóan kutatok :D
Ezek a tengeri üvegek mind kincsek számomra, bár nem mind egyforma értékű, úgy általában. A zöld és a barna gyakoribb, már ha egyáltalán találsz a parton... Itt pár zöldet szerettem volna számomra kedves embernek megmutatni, de egyébként főleg barnákat találni.
Az 1, 2, 7 számú üvegek gyakori zöldek, a 4 és 6: mohazöldek, ezek már ritkábbak, ezért értékesebbek is. Viszont nem olyan kis aranyosak, mint a két barna (3, 5), amik szépségesen le van már csiszolva, gömbölyded mindenhol - ők ettől értékesek, rajtuk sokáig dolgozott a tenger. A 6-os és 7-es számozású üvegek nem laposak, kicsit homorúak - gondolom, az üveg hasából valóak. A 7-esnek vannak még csillogó részei, bár mindenhol meg van már csiszolva, nincs vágófelülete. Kicsit olyan, mint a szultánkenyér a sok porcukorral, de itt-ott vannak rajta még csillogó felületetek.
Ez csak pár a gyűjteményemből.

Élünk, túléltük

Ami nem nagy mutatvány, tekintve, hogy Christchurchtől 1000 km-re vagyunk... Mi is a hírekből tudtuk meg, hogy milyen borzalom történt odalent :((
Itt, szerencsére, semmit sem éreztünk belőle, és odalent is azért volt olyan nagy gond, mert mindenki a munkahelyén/ebédelni volt, ami azt jelenti, hogy nem otthon - ugyanis az otthonok sokkal inkább földrengésbiztosak. Itt speciális engedélyre van szükség (mint ahogy otthon is), hogy lakhatóvá nyílvánitsák az épületeket, és meg kell feleljenek bizonyos szabályoknak, ami megakadályozza a földrengés okozta károkat. Ezeknek a családi házaknak az alapja fa: gyakorlatilag mindegy, mi van kívül: fa burkolat, amit bizonyos időközönként újrafestenek, vagy a téglaburkolat - mind faház, csak a borítása más. Talán jobb is, mert itt aztán tényleg szellőzniük kell a házaknak, a magas páratartalom miatt egy-kettőre bepenészednének. A lényeg: a földrengéseket mindenféle változás nélkül túlélik ezek a házak.

Amin meglepődtem: sok ismerős és ismeretlen írt, hogy minden rendben van-e velünk? :)) Ez nagyon kedves volt mindenkitől, köszönjük az aggódást - de úgy látszik, még mindig a fentiek kegyeltjei vagyunk :)

Minden egy kis csengővel kezdődött. Meglátta, és úgy érezte, hogy az a kis ezüst színű csengettyű hangja sokat jelent neki. Mikor meghallja, gondolata messze szál, titkokat hordoz és mesél. Ha meghallja, valahogy felébred, újra önmagát fedezi fel, a helyett, hogy az a mackó lenne, amit mások látnak, látni vélnek benne.
És megkapta az ezüstszínű csengettyűt. Biza. Felvarrta szépen a sálja végére, és vígan csilingelt, ő pedig boldog volt :)

Mígnem beállított mackófalvára. Ott mindenki össze-vissza borzolt szemöldökkel vizslatta, hogy mit is akarhat egy csengővel, olyan fura, senki se hord csengőt. Ráadásul a sálja végén? Hát, micsoda hóbortos ötlet!
Pepe kicsit megszeppent, de nem akart megválni a csengős sáljától.
Nagy sétára indult, olyan elmélkedősre.

Aztán összetalálkozott a nyuszival, aki megdícsérte a szép kabátkáját. Meg a sünivel, aki azt mondta, hogy micsoda helyes gomb van a kabátján, igazán jó választás volt. Ráadásul a róka is arra járt, és vigasztalásra szorult - naffejű Pepe gyorsan átölelte, amitől róka komának sokkal jobb kedve lett. A katica is arra járt, és azt mondta, hogy ilyen szép csengőhangot még életében nem hallott. Így sétáltak együtt - és együtt találtak rá a málnabokorra, aki megkínálta őket mézédes gyümölccsel és hűsítő árnyékkal.

Azóta tudja, hogy a barátok nem feltétlenül azok, akik olyanok, mint ő, néha pont a (mások által) nem normális(nak titulált) csapatban fogja jól érezni magát :) Sőt, kiteljesedik, az addig megismert világ is nagyobb lesz, sokat tanul a többiektől, akik mesélnek a saját világukról - és ő is ő is büszkébb lesz arra, aki valójában.

Igen, azóta nem viseli rossz érzéssel a csengőjét - sőt, kitolja pociját, hogy mindenki láthassa, micsoda csillogó-villogó csengője van! És bátran néz elébe, hogy megismerkedjen gazdijával, azt mondja, sok megbeszélnivalójuk van :)

Pepe azt üzeni mindenkinek, tessék megtalálni életetek csengőjét, és merjetek mások lenni. Tudjátok, normálisnak lenni nem erény, hanem a gyámolatlanság jele :)

***

Pepe minden részegysége nagy szeretettel készült, válogatott, természetes fonalakból. A mackó bozontos puha teste törökországból érkezett mohair fonal, a felemás színű fülecskéi, szemfoltja, végtagjai pedig új zélandi gyapjú :) A csengettyűt úgy találtam, hogy már fejben készülőben volt Pepe, és ő kérte, hogy az a csengettyűt landoljon a kosárban.

Kis kötött gyapjőkabátot kapott, zöld gombocskával, ami a málnabokorra emlékezteti, ahol először nagy beszélgetést folytattak a többiekkel. A sálja pedig fontos kellék, Pepe utál fázni.

Pepe egy szem tengeriüveggel utazik :)

Jason Mraz - I'm Yours

Hallgass meg :))

(fotó innen)

Valentin napi meglepetésem

amit már kora reggel megkaptam. Meglepetés volt, a javából. Főleg, mert ő nem rajong az ékszerekért, és most mégis meglepett :))

A medál betétje a paua kagyló héjából készül, ami különlegesség egy magamfajtának, bár itt könnyen beszerezhető, mert sok helyen halásszák és árulják. A kagyló, egyébként, ehető, de megmaradok a kagylóhéjnál :)
A forma egy maori faragási forma, a koru, ami életet, növekedést, harmóniát jelent :)

Otthon készítem a joghurtom :)

A joghurtkészítő egy termoszból és egy bele való, zárható műanyag dobozból áll.
A vizet felforralom, beleöntöm a termoszba. A joghurt egyelőre dehidratált állapotban van...

...és ilyen, ha belekukkantok a zacsiba. Legalábbis az epres-krémes verzió.

A port összekeverem hideg vízzel, majd felöntöm annyival, hogy egészen a doboz tetejéig érjen a kutyulmány.

Termoszba illesztem a műanyag edényt (benne a joghurtelőzménnyel :), majd leszárom. Várok min. 8, max. 12 órát. Nem szabad belekukkantani az idő lejárta előtt :)

Aztán a még langyos műanyag dobozt úgy, ahogy van: bedobom a hűtőbe, mert melegen nem finom :)
Ez pedig a reggelim volt: müzli + sk. joghurt :) Sűrű, krémes, finoman epres ízű. Amiket eddig próbáltam, mind nagyon jók voltak - még a natúr is :))

Laci, a maci

feltétlenül olyan helyre vágyik, ahol nincsenek a porszemek is párhuzamosra állítva. Szereti, ha egy otthon otthonos, nem pedig lakberendezési magazin 52. oldala. Főleg, mert ő maga is kicsit kajla... és néha elfelejti a dolgokat pont oda visszatenni, ahol voltak.
Így hát: ha a félig megrágcsált mogyorószemet megtalálod a sószóró alatt - ne csodálkozz. És azon se, hogy a postás megkérdi, hogy lennél-e szíves fogadóképessé alakítani a postaládát, mert épp tele van csokispapírral (ok, ez lehet, hogy nem a Laci volt...)

Laci szereti a különleges állatokat, főleg azokat, amik nem esznek szörmók mackókat. Lehetőleg kutyamentes övezetbe szeretne beköltözni, vagy minimum olyan helyre, ahol a gandi van oly gondos, és engedi, hogy magasról nézhessen le a kutyura.

Laci szereti az Operaház fantomját. A sztorit is, de leginkább a zenéjét. Éjjal nappal tudná hallgatni. Újra és újra. Már sok-sok betétdalt kívülről fúj. Azt mondja, hallott valami Romeo és Júlia musicallről, aminek adna egy esélyt, azért...

Laci nem szereti a májkrémet. És a májas hurkát sem.

Annál inkább a rakott krumplit. Tojáskarikákkal. Egy tonnával meg tudna enni belőle, azt üzeni.

Jah, képes a hopponálásra. Ha épp nem találod sehol, finoman szólítgatni kell, és meghallja a hangod ezer mérföldről is! Néha, ugyanis, kapja magát, és visszahopponál Mentához, hogy unozzanak egyet. Vagy teát igyanak. Mézeset, csepp citrommal.
A palacsintát is mézzel eszi, vastagon megszórva darált dióval. Meg tesz a tetejére is mézet csurgat. Egyszer beleesett orral a mézesbödönbe. Nagy sokára kelt fel, azt mondta, a vákum nem engedte. A méz meg elhopponált.

Bátor egy legény: egyedül ki mer menni éjszaka, a sötétben, hogy kicsit nassoljon...

Csíkos sapija van, meg türkiz sálja. Nehogy megfázzon. Most épp melege van, de olvas híreket, és mondta, hogy ahova költözni fog: biza, hideg van még ilyenkor!

Laci pedáns és tiszta. Jóféle mackó ő.

Mivel Laci Menta tesója, ezért Laci gazdija előtt nyitva áll az ajtónk - jöhetnek bátran látogatóba, még sütit is sütünk nekik!

H.

***

Lacimaci csupa természetes és nemes fonalból készült, aminek származási helye Új Zéland illetve Ausztrália. Nem sajnáltam minőségi alapanyagokat beszerezni hozzá, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Ő is egyedi mackó, mint az összes naffejű mackó, azaz nem készül belőle még egy - olyan különleges, mint a gazdája :)
Új Zélandon készült, két kacsóval, sok szeretettel.

The Teddy Bear book

Gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e ezt a mackós verses-novellás kötetet mackórajongóknak, de mikor megláttam a beírást az elején, éreztem, hogy nem hagyhatom sinylődni ezt a drága emléket. Akárkié is volt a könyv/emlék.
Nem tudom, hogy ki az a Kath, és mi lett velük, hogy került ez a könyv a kereskedőhöz - de bárcsak tudnák, hogy a könyv, amit attól a valakitől kapott, akinek a legfontosabb volt a világon: már biztonságban van, újra.

Bárcsak tudnám a könyv történetét...

BrummmHildácska

Ő olyan mocorgós fajta, megadja a módját a dolgoknak. Hildát már régóta éreztem az ujjaim begyében, de csak sokára mutatta meg magát, hogy milyen is szeretne lenni. Próbáltam csalogatni, de mindig visszasúgta: nemsokára, nemsokára, ne légy már olyan türelmetlen! Próbáltam hivatkozni a többiekre is, mert nem csak én vagyok rá kíváncsi, de nem lehetett hatni rá. Határozott alkat.

És azt is tudja, hogy a bundáskenyeret nagyon szereti, méghozzá forró teával, mézessel. De ha nincs bundáskenyér, akkor megelégszik fokhagymás-vajas pirítóssal is. Szintén forró, mézes teával. Az is biztos, hogy szereti még a forró tejes kávét is. Meg a hideg tejes kávét is. Ez is biztos.

Nem szereti a hideget. Legszívesebben sosem venné le a kötött anyagból varrt, szürke ruhácskáját - amire pink rózsát kellet hímezzek, és az alját körbe kellett horgoljam. Mert így megy a pihe-puha sáljához. Talán nem fog így fázni. Pillanat, szorosabbra kötöm a sálat, fázik őkegyelme, lemenőben a nap...
Itt is vagyok.
Azért azt még elmesélem, hogy ugyan nem kedvenc színe a rózsaszín, mert neki nincs kedvenc színe, érdekes módon: mégiscsak a rózsaszín jut eszébe az embernek Hildácskáról. Tán mert a nózija is olyan. Meg a füle. Meg a lábai.

Hildácska csupa nemes és természetes fonalból készült - új zélandi gyapjú és mohair keverékéből készült a buksija és a pocija, a többi részéhez különböző árnyalatú rózsaszín gyapjúfonalat használtam (aminek származási helye vagy Ausztrália vagy Új Zéland). Kapott még egy kis fehér virágot is a föle tövébe, hogy emlékeztesse a gazdit: öntözze meg a virágait, mert a virágok szépek és jó, hogy van pár cseréppel házban!
Szürke ruháját ugyan én varrtam, de az anyag gépikötés -a szélét körbehorgoltam, és kapott egy hímzett virágot is, természetesen pink színben :) Kapott egy vastag, fehér sálat is, ami jó puha és meleg, hogy ne fázzon soha BrummmHildácska :))

***

BrummmHildácskából is egyetlen egy darab készül kerek e világon...
További fotók ITT :)