Hogy hogy vagyok? Jár az agyam, kavarognak a gondolatok, elmélkedek és álmodok... de valahogy egyelőre nem akarnak konkrét formát ölteni, és kifele meg végképp nem kívánkoznak - így nem tudom elmesélni, hogy is vagyok. Bent élek, valahol mélyen.
A kezem azért jár. Olyan ez, mintha megolajozná a gondolkodást. Így könnyebben megy a többi, ami rám vár úgy általában az átlagnapokon. Mert gondok vannak, folyton előjönnek a permanensek mellé...
Erre jött pár meglepetés, ami sokat segített! Apróságok, meg nagyobbak, és nem tudom, hogy afentiek akarták, hogy ezeket most kaptam - de tényleg nagyon jól estek és nagyon jól voltak időzítve!
Ami nem fizikai, de szívvel abszolút fogható: a levelek, a barátságdíj... Amit picit halványított, hogy két rendszeres olvasóm úgy döntött, hogy már nem kér belőlem többet, vagy csak egyszerűen nem adja nevét a blogomhoz. Erre mit is lehetne mondani? :)
Ami nem fizikai, de szívvel abszolút fogható: a levelek, a barátságdíj... Amit picit halványított, hogy két rendszeres olvasóm úgy döntött, hogy már nem kér belőlem többet, vagy csak egyszerűen nem adja nevét a blogomhoz. Erre mit is lehetne mondani? :)
Ezt már egy ideje kötögetem: egy szürkéskékes fonalból kötött Ene's kendő :) Csipkés, de tipikusan nem a romantikus fajta bidres-bodros, inkább visszafogott stílusú. Nekem nagyon tetszik.Meg a fonal színe nagyon élvonalban végzett, ezért döntöttem úgy, hogy ő vele folytatom a kendő-sort. A fotón az alsó csipkeminta látszik, ez fut végig az alján - innen apróbb gyémántminta következik a nyakáig... Majd mutatok fotót arról is.
Annyi látszik már most, hogy nagyon jó tartása és esése lesz, ha végre elkészül :) Ráadásul méreteiben is szép kis darab lesz. Most fogy el az első motring a vékony gyapjúból... majdnem 250 m... :)) S hol van még a vége???
Annyi látszik már most, hogy nagyon jó tartása és esése lesz, ha végre elkészül :) Ráadásul méreteiben is szép kis darab lesz. Most fogy el az első motring a vékony gyapjúból... majdnem 250 m... :)) S hol van még a vége???
A fonal: fehér alapon kék és sötétkék foltos mohair. Valahogy adta, hogy valami finom, nőies kis dolgot kell készíteni belőle, ami kihozza fonal szépségét és finomságát. Az viszont még mindig lenyűgöz, hogy képes egy finom, puha, mohair fonal azt a tökéletes Mary-Jane formát visszaadni, ha már a fejen van...
Mi a baj, elmondod?
VálaszTörlésAz ANGYALOK vigyázzanak Rád! :)
VálaszTörlésBaj? Az is van. De nem csak bajok vannak... Ugyanakkor nem biztos, hogy baj. Inkább ösvény. Valamerre vezet, érzem :) Tudod, bekötött szemmel bóklászok, figyelek, aztán ha néha fának megyek, az bajnak tűnik, pedig lehet, hogy csak irányadó koppanás...
VálaszTörlésÉva, ritkán kommentelek nálad, de nagyon szeretem ahogy irsz :) Pl ez az utolsó megjegyzésed is!
VálaszTörlésAnnyi munkád tetszik a blogodon, hogy szabályosan irigy vagyok, hogy miket csinálsz. Ezt most pozitiv értelemben értsd!
Most én azon gondolkodtam, hogy vajon én bejelöltem-e magam nálad. De nem találom, pedig jó régóta olvaslak. Na, mindjárt meg is növelem neked a blogolvasóid számát ;)
Nagyon tetszik ez a sapkád is!
VálaszTörlésMilyen az a (tökéletes) Mary-Jane forma? :-)
Fejtetőn szépen simul, hátul buggyant :D De nem túlságosan :)
VálaszTörlésFel a fejjel, ez most melankólikusra kerekedett!
VálaszTörlésÉs így is rengeteg olvasód van, nyugi!
Ui: Meglepődök, hogy a látogatóim száma mitől is növekedik, hiszen cask pár emberkénél vagyok kint "oldalt" :-) De nem is ez a lényeg. Inkább várd a tavaszt! :-)
Ányi: nem a mennyiségre adok, hanem a minőségre :)
VálaszTörlésEz a bejegyzés tényleg kicsit borongós lett, de ne aggódj, vasárnapra itt a tavasz!!!! És hogy megint milyen szépeket alkottál.... még mindig sajnálom, hogy nem tudok kötni, de lehet szombaton megtanulok a lányoktól :-)
VálaszTörlésÉvikém, szeretünk! :))) A munkáid és te is különleges vagy! :)
VálaszTörlésPuszillak!
Szóval akkor ezek szerint két fontos emberke hagyott el...?
VálaszTörlésA kék csipke csuda!!!
VálaszTörlésÁnyi: egyikről tudom, hogy ki, a másik embert nem. De nem is érdekes :)
VálaszTörlés