Albérlet...

Vendég-kácsa

ami inkább nyaralóra emlékeztet :) Nem tudom, hogy a medence miatt, ami az udvaron van, és egyelőre vendégeskedő kacsák úsznak csak benne, vagy a lakásban az apró részletek, mint a törölközőtartó, ami fehérre festett, vagy a tolóajtók... Vagy csak a jóidő miatt, meg a sok zöld miatt...

Tetszik a kis házikó. A tulaj fent lakik, az ház első részében, és mivel dombra épült, azért mi részben a ház alatt lakunk, a földszinten (bár a tulaj is földszinten van, csak a domb felsőbb részén :)). A hátsó részt két lakásra osztották, mindegyikben két szoba, nappali konyhával, fürdő, kamra, gadrób van. A másikat még nem láttam, de úgy néz ki, hogy a szomszédék költöznek, mert kicsi nekik a hely - így majd megnézzük, ha üres lesz. Ha még ennél is jobban tetszik, akkor talán átköltözünk.

A telkek, házak, albérletek: NZ-n horror összegbe kerülnek! Egy heti bérleti összegből Szombathelyen egy hónapig kényelmesen éltünk volna, igaz, nem kertes házban. Itt átlag albérletek, ami leginkább családi házat, házrészt jelent: 250-350 nzd-be kerülnek, kb, ami 40e-58e ft-nyi összeget jelent. Ez egy-három szobás házikót jelent, nappalival, bár a szobák mérete néha nagyon pindur tud lenni. A házvásárlás: 250e dollár alatt nem igen kapni lakhatót... és ez az azt jelenti, hogy 40 millió alatt nem is kapsz olyat, ami elfogadható lenne. Szóval az ingatlan egészen más dimenzió, mint otthon. De azért ehhez hozzá kell tennem, hogy a fizetések is mások, a minimálbér itt 513e ft/hó.

Nekünk, azt hiszem, szerencsénk volt. A tulajdonos nagyon kézséges, bármit kérünk, azonnal próbálja megoldani. A szomszédok szintén aranyosak. Dél Afrikaiak, nem olyan régóta vannak NZ-n, a férfi kicsit korábban jött, aztán munka után jött a felesége is, és most már két gyerkőcük van (ezért is kevés a hely itt a két szobásban :)). A nőnek kicsit furi az akcentusa, először azt hittem, hogy csak pár éve beszéli a nyelvet, de a tegnap esti maratoni beszélgetésnél kiderült, hogy tévedés, neki anyanyelve az angol. Pl. a curry-t kárinak ejti, rövid á-val. A tulajdonos fehér, félig angol, félig svéd. A felesége tongai. A gyerekeik közül csak a fiatalabb srácot láttuk, aki hiperszuper helyes kispasi, bár általában a félvér gyerekek igen szépek tudnak lenni :)

A segítőkézség errefelé annyira fejlett, hogy még mindig le tudok döbbenni rajta. Hiába, ehhez nem tudok hozzászokni. Mondok egy példát - a tulaj felesége kiskosztümben, épp jött valahonnan. Meglátta, hogy cipkedeünk a lakásba mindenféléket, erre elkapta az egyik bőröndünket, és minden tiltakozásunk ellenére becipelte nekünk. Vagy egy másik: egy itteni, nagy élelmiszerhálózat egyik boltjában sört kerestünk, és akkor már sejtettük, ez is egy olyan* bolt... Bizonyára nagyon összekuszált lehetett a szemöldökünk, mert a semmiből előkerült egy nénike, és kérdezte, hogy segíthet? Olyan elveszetteknek tűnünk...

*Az itteni boltokban nem lehet kapni alkoholt. Nagyon ritka az az élelmiszerbolt, ahol mégis, az alkohol árusításához külön engedély kell. Viszont vannak liquor store-ok, ahol csak azt lehet kapni, eszméletlen mennyiségben. Ennek az oka az itteni nagy fokú alkohol probléma. Én még soha, egyetlen kótyagost se láttam. Igaz, kocsmát se. Pár pub szerűt a belvárosban, de a kertvárosi részen egyáltalán nem. Ha egyszer egy itteni szociológus ellátogatna Mo-ra, és megviszgálná az ottani alkohol-kérdést... azt hiszem, kicsit aggódna a sok kocsma és utasellátó láttán :D Bár nem kétlem, hogy nem jó az a mintavételezés, amit én tapasztalok...

Csendélet az asztal-részemen... már ott kandikál a robot-órám, ami ma szereztem be, és csupa csavar és fém :))

Visszatérve az albérletre: egészen méretes elő- és hátsó kertje van, ami errefelé ritka, ugyanis mindenki megosztja a telkét, és vagy eladja iszonyatosan borsos áron, vagy ráépít valamit és kiadja albérletbe. Mindenhol virágok vannak, olyan angolosan kaotikusan, ami irtó bájos :) Itt - ott kerti padok, meg kagylók a fák tövénél, meg ezernyi féla fű-fa-virág, meg még citrom és mandarin fa is... Az egyik szobát alkotósnak használjuk, itt van egy méretes asztal is, amin ketten osztozunk a párommal. A másik hálóként fog funkcionálni - az ágyat épp most várjuk, már vagy fél órája ki kellett volna szállítsák.

Íme négy db, autentikus házitojás, ami még langyosan friss volt... :D

A kert végében van egy kis melegház, meg mögötte egy pipis udvar. Rendszeresen viszünk mindenféléket nekik, mert ezek a dögök állandóan éhesek :D Egészen modern tyúkok ám, tegnap a szomszéd asszony spagettivel etette!
Kérdeztem a tulaj feleségét, hogy a hús vagy a tojás az oka a baromfiólnak, mire mondta, hogy a tojás miatt. Megnyugodtam, és azóta lelkesen etetem én is őket. A beszélgetés után három perccel kopogtattak, és az ajtóban a nő állt, négy tojással... hogy legyen reggelire házitojásunk :)
Amiből végül nem rántotta lett, hanem tojáskrém, ami végül egy jó kis esti beszélgetés alapja lett... :D

***

A használati eszközeink nagy részét már beszereztük, még hiányzik pár dolog, de lassan az is meglesz. Most kicsit tudatosabban válogatom össze a színeket, mint otthon tettem, ahol a cuccaink nagy részét kaptuk, vagy örököltük, vagy... A lakástextileket igyekszem barna-drapp-fehér-törtfehér árnyalatokban beszerezni, a konyhai felszereléseket pedig fehérben (pl. tonnányi műanyag mindenféléket).

... és az ágy még mindig nem érkezett meg...


U.i.: kb. 10 perc múlva megjelent 2 kínai müge, és 5 perc alatt összerakták az ágyat, belezuttyantották a matracot, szép napot kívántak és elhúztak :D Már vár ránk a pihe-puha ágyikó, meg is vetettem az ágyneműt :D