Vicces volt, egész este azon elmélkedtem, hogy az a vacak sajtpapír, amiért kiadtunk egy fél vagyont és aminek a tetejére az volt kinyomtatva, hogy plane ticket, és semmilyen személyes adatok nem voltak rajta - vajon valódi-e, vagy csak átrázott az utazási iroda vezetője... :D Elképzeltem a szituációt, hogy állunk egy darab papírral, és állítjuk, hogy igenis, nekünk van helyünk a gépen, ők meg körberöhögnek, hogy na ne mondjuk már, nincs is ilyen járat...
Talán legjobban Dönc hiányzik. Vele nem tudunk kommunikálni semmilyen formában, míg mindenki mással azért megtaláljuk a módját. Olyan sokszor jut eszembe... és annyira bír fájni a hiánya...
Nekem max. csak a Zongoralecke c. filmből van fogalmam erről a misztikus szigetről, de a képeid, a címfotó is ezt a fantasztikus hangulatot hozza. Gyönyörű lehet!
VálaszTörlésMennyire hiányozhat Dönc!
Én csak másfél hónapig voltam két kutyus választott gazdája, de amikor látogatóba megyünk és búcsúzóul óvatosan ráteszik a térdemre a tappancsukat, hogy maradjak még, egészen elérzékenyülök.
Szép ez a bejegyzés, a pattogó tűz...
egy dal jutott az eszembe, mialatt olvastam:
Felhő csorog a csészémbe reggel
Apa fogja a vállam, hogy kelj fel
És látod rohanunk apával kéz a kézben
Úgy ahogy volt, mint a mesében
talán mert tudom, hogy nagyon szereted a kávét.