Fairy Falls

Utoljára szeptember 12-én voltunk Aratakiban. Milyen fáradtak voltunk, és mennyire nem tudtuk, hogy is tovább. Ma arra jártunk, gondoltunk, benézünk, megmutatjuk Eszternek is (aki Edit barátnőm ismerősének ismerőse, de el szoktuk vinni magunkkal kirándulni, ő kocsi nélkül kicsit helyhez kötöttebb, busz meg elég kevés helyre jár, itt mindenki autózik).
Annyi-annyi minden történt azóta. Pedig alig telt el másfél hónap? Tán még annyi sem.
És olyan sokfele jártunk, és olyan keveset láttunk :)

A mai nap pl. elsétáltunk a Fairy Falls vízeséshez, ami kis pici vízesés, nem valami grandiózus, mégis: az odaút csodásan ki volt építve, hosszú, tökéletesen karban tartott lépcsősor segített a közlekedésben ott, ahol nagyon meredek lett volna a leereszkedés. Odafele hipp-hopp leértünk fél óra alatt, visszafele sztem hosszabb lett, mint a kiírt 45 perc :D Nagyon éreztem, hogy van vérnyomásom :D

Egyébként az erdő nagy része olyan érzés volt, mintha otthon túrázgattunk volna, csörgedező patak, hűs, illatos erdőillat - csak épp a növényzet összetétele nem stimmelt, nah meg a lépcsős résznél a hihetetlen komoly kiépítés, és a nulla szemét :D A víz jéghideg, erdei patakvíz, pára mindenhol, kellemes erdei hűvösség... nem volt rossz egy ilyen kis meleg napon (amikor május elsejét ünnepelt az ország... ezért lehetett menni kirnádulni, nem kellett munkába menni).

Második vízesés kipipiválva, jöhet a következő :D