8/19/2009

Együtt lehetnénk

Tegnap este tettem le a könyvet. Igazán sokkal korábban végeztem volna, ha nem lennék gyarló ember, fáradtsággal és alvási szükségletekkel.... Így beletelt pár napba, mire végeztem vele. De ha kezembe vettem, és nem nyomott el a fáradtság, olyankor habzsolva olvastam az oldalakat, pedig nem volt krimi.

A történet magányos emberek egymásra találásáról szól.
A mesélés Camille-al kezdődik, akit elutasítja a világot, csak a legszükségesebbeket végzi el, vagy még azt sem... mígnem Philibert, a nemes származású, rossz szociális érzékkel megáldott, dadogós figura felnyalábolja a hideg, félájult, beteg lányt és megmenti őt. Leviszi óriási, de lepukkant lakásába, ahol hajdan volt arisztrokra családja élt fénykorában, de most ő csak amolyan ott ragadt védőbástya, hogy a rokonok ne kaparinthassák meg a jó helyen fekvő, lim-lommal teli lakást. Mint kiderül, Philibert nem lakik ott egyedül, szobát bérel Frank, a folyton fáradt és agresszív kitörésekkel spékelt szoknyapecér, akit eleinte Camille nem is lát, csak mindenféle hangokat hall szobájából. Eleinte igyekeznek elkerülni egymást, ne zavarják egymás köreit - főleg, mert Frank nem örül neki, hogy egy nő költözik az ő kis megszokott rendjükbe.
Lassan kiderül mindenkinek a története, a sorsa. Annyira hihetetlen, hogy az író mennyire könnyed stílusban és finoman adagolja ezeket a kemény dolgokat, hogy szinte már emészthető. Persze, könnyen olvastam, nem járt felelőséggel a sok fájdalom tudása, így csak félig haltam bele a sorsaikba.
De ennyire nem egyszerű a történet. Ők hárman egymás "zombi-életének" felforgatói, megmentői, akarva-akaratlanul is segítenek egymásnak - majd ők hárman megmentik egy harmadik ember életét is.

És igen, végre happy endes történet. Mindez Párizsban, ecsetek és fakanalak közt, elsárgult könyvekkel, érzékeny és magányba temetkezett emberekkel, akik lassan engednek fel, mint a fagyasztott tökfőzelék...



Ráadásul filmet is forgattak belőle Ensemble, c'est tout (aka: Hunting and Gathering) címmel :) Ki más játszhatná Camille-t, mint Audrey Tautou, a kis aranyos francia lány a szomszédból :)) Frank szerepét pedig az a Guillaume Canet kapta meg, aki a Partban jártszott Leonardo DiCaprio és Virginie Ledoyen mellett.


És még valamit a könyvről: annyira megszerettem, hogy nem elég nekem a könyvtári kölcsönpéldány, kell egy saját is belőle!

8 megjegyzés:

  1. Hú,nagyon felkeltetted az érdeklődésemet!!!!Odavagyok az ilyen lélektannal fűszerezett könyvekért és filmekért.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Kedden már rohanok is a könyvtárba! Nem szeretek kutakodni, általában könyvajánlók útján indulok. Ez a könyv tuti nekem is tetszene. Nem tudod véletlenül a film megvan már magyarul is? Imádom Audrey Tautou-t!!!

    VálaszTörlés
  3. Sajnos nem tudom, hogy megjelent-e magyarul, én franciául néztem meg. (angol felirattal :)) A könyv jobban tetszett, de viszonylag hűen követi a könyvet.

    VálaszTörlés
  4. Köszi az ajánlót, a könyvet vagy a filmet én is megkeresem!:)

    VálaszTörlés
  5. Nekem is egyik kedvenc könyvem, és pont ma este néztem meg itthon dvd-n, már lehet kapni magyarul is, a regénnyel azonos címen. Párom lepett meg vele:-) A könyv nekem jobban tetszett, a filmben az érzelmek nem jönnek úgy elő, de kedves, szép film. Nagyon jó, hogy írtál róla!
    Karina

    VálaszTörlés
  6. A filmet is megnéztem végül - és ott tényleg nem jöttek át annyira az érzelmek, mint a lapokon keresztül. Aranyoska volt, könnyedebb, mint a könyv.

    VálaszTörlés
  7. Köszi az ajánlót. Kerestem Bookline-on és Libriben is, de nem lehet kapni.... majd kutakodok :-)

    VálaszTörlés