Míg a férjecském már második, igen részletes beszámolóját írta meg, addig én még mindig úgy érzem, hogy alig-alig érzékeltem valamit az itteni világból, és ha írnék arról, hogy milyen itt, akkor az csak görbe tükör lenne. Azért írok párat...
Sokféle ember van errefele. Nagyon sok a színes bőrű, van pár afrikai, valamennyivel több szigeti (pacific islander), aztán ott vannak a keleti száramásuak (asian ethnic) - de ha számokra vagy kíváncsi, ott a wikipédia. Az európából bevándorlókat pakeháknak hívják maoirul, és néha használják is ezt a szót ránk. :)
Egyébként elég sokat elárul az a statisztika, hogy a lakosság 23-24 %-a bevándorló...
Ahhoz azért elég fehér vagyok, hogy néha érezzem: megnézegetnek páran maguknak :D Sebaj, majd teszek róla, hogy ne virítsak annyira. Ma délelőtt pl. elszunnyadtam nagy albérletnézegetés közben, naná, hogy a napon - és a szeplőim rendesen kijöttek :D :(
A hivatalos nyelv az angol és a maori - bár utóbbit eléggé mesterségesen tartják életben. Egyre kevesebb maori beszéli, fehérek meg csak azért tanulják meg, mert ha bevállalnak olyan állásokat, ahol aktívan használhatják a maori nyelvet, azt erősen támogatja az ország. Kár lenne, egyébként, ha kiveszne a maori kultúra, igaz, nem egy mélységesen gazdagságú örökség (ld. görögök, rómaiak, stb.), de tényleg kár lenne.
A nyelv: fura módon, de senkit se néznek ki azért, mert más nyelven beszélgetnek egymás közt pl. a boltban. Ez az egész olyan, mint valami nagy nyaralóközpont, ahol lenne minden nyaralónak egy közös nyelve, amit több-kevesebb sikerrel beszél, de attól még mindenki használja a sajátját :) Mi is. Pl. magyarok, egymás közt: szigorúan csak magyarul beszélünk. Editék, akiknél lakunk: erős magyar gyökereket akarnak adni a kicsi lányuknak, magyarul fognak továbbra is beszélni itthon, hogy a lányuk akcentus nélkül beszélje a nyelvet.
És igen: létezik olyan, hogy kiwi akcentus. A legrosszabb a fehérek angolja, hadarnak és annyira, de annyira akcentusosan beszélnek, hogy erős koncenrációra van szükség, nehogy elveszítsem a fonalat. Aztán az indiaiak is elég rossz kiejtéssel nyomatják, de náluk, számomra úgy tűnik, hogy szókincs-gondok is akadnak... Viszont a keletiekét egész jól meg lehet érteni, és az amerikai angolokat élvezet hallgatni :)
Azért, hogy meséljek jót is róluk: hihetetlen előzékenyek és kedvesek :) A boltban csak kicsit nézek furán, keresgélek valamit, azonnal jön valaki segíteni (ez a mitre10-ben volt, ami otthoni prakitkernek/obinak felel meg). De a countdown nevű vegyesboltban is, mikor épp sört kerestünk házigazdánknak, és totál kereső funkcióban járt az arcunk, odajött egy idős néni, hogy olyan elveszettnek tűnünk :D :D
Meglepetés: alkoholt nagyon-nagyon kevés boltban lehet kapni (értsd: sehol), erre specializálódnak a liquor store-ok, ahol aztán csak azt lehet kapni :D Azt viszont nem értem, hogy akkor hogy lehet gond (főleg a maori lakosságnál) az alkoholizmus, ha ennyire rohadtul macerás a hozzájutás :D 25 év alatt kérnek valamilyen személyazonosságot bizonyító arcképes igazolványt, ugyanis 18 év alatt nem szolgálnak ki - természetesen itt is működik a bevált trükk, amikor beküldik a legöregebb havert, aki megveszi mindenkinek a piát...
Egyelőre ennyit a népességről és az emberekről nagy általánosságban :)
Nagyon jó volt olvasni a soraidat :-)))
VálaszTörlésDe jó, hogy itt írod az élményeidet:) Csak most fedeztem fel, de mostantól rendszeresen jelen leszek:) Párod beszámolói nyilvánosak? Mert akkor szívesen olvasnám őt is ha szabad:)
VálaszTörlésKöszi Évi, ilyesmi bejegyzéseket nagyon szívesen olvasok! :)
VálaszTörlés