Hangulatok a ház körül

ablakpárkány - amotae módra :) polcként használom, mert nincs elég (nekem sose elég...) szabad felület. Oda költözött a robot-óra, két fontos jegyzettel, a gombostűim, pár fonal, meg a határidőnaplók is...

ha kinézek a két gép között az ablakon, akkor nagyjából ezt látom. szeretem az üvegeket (és úgy tűnik, ők is engem, sok szép üveget találtam már a parton, még üveggolyót is!), és gyakran használok boros üveget váza helyett. elég gyakran van vágott virág az asztalon - ez a kardvirágszerű egy hortenziát váltott fel épp...

az előszoba, ami rendszeresen tele van a ház előtt nyíló, vörös virágú bokor mindenféle részegységeivel, bár legtöbbször szirmokkal - bokáig járunk bennük...

a legemlékezetesebb dísz, amit idén beszereztünk: Esztertől kaptuk, aki barátaink hölgy tagjának barátjának a barátja :) most ő is itt van nz-n, és úgy néz ki, hogy kapott egy állásajánlatot... tehát ő is marad :D

a mi mikulásvirágunk - amiről fogalmam sincs, egyébként micsoda... a ház előtt nő ez a bokor, tele ilyen piros, levélszerű virágokkal.

az udvaron több, ehhez hasonló biztonsági kerítészár van - pl. a medencéhez vezető kerítésnél. magasan van, a gyerekek nem érik el, és másképp működik, mint a gyerekek megszokhatták, ráadásul nem tud nyitva maradni, ahogy becsukódik az ajtó, úgy is marad...

Amigo - mostanában a körtefán lakik. Nem tudom, mi lehet vele, de vagy rohanva hazajön (azaz hozzánk jön) enni, kiköveteli a kaját, vagy a körtefán van... egész nap. odafele is rohanva teszi meg az utat. valamiért utálja a két helyen túli részét a világnak...

Furcsa fények tegnap estéről - ilyen sárgásat még nem láttam, mióta itt vagyunk. Tetszik :)

Karácsony, 2010

És megcsináltuk :) Tényleg a tavalyi volt az utsó karácsony otthon. Bár... még nem vagyunk itthon, csak Új Zélandon...

A fa utáni rohangászás nem volt olyan izgalmas, mint otthon, mert itt az emberek november végén már fel is díszítik a sajátjukat, esetleg december elején. Így, egy héttel karácsony előtt: már senki se tolongott a fák körül.
Sokáig berzengettünk a műfenyőtől - és bár még mindig nem vagyok rajongója - de idén mi is azt vettünk. Ez egy 120 cm-eres fa, ami meglepően olcsó volt (70%-os akcióval, mert karácsony előtt egy héttel már senki se vesz karácsonyfát :D), és ugyan mesélhetném, hogy ezzel védem a környezetet, mert többször is felhasználom, de most nem ez motivált. Voltunk igazi fás háznál is, csodásak voltak a hosszú levelű fenyők, de fenyőillat nem volt. Így kicsit megnyugodtam. Jövőre veszek fenyős illóolajat :D :D


Voltak ajándékok is, sikerült meglepetést szereznem a párocskámnak is, szóval jól telt a karácsony, még akkor is, ha nem sok karácsony feeling szorult ebbe a pár napba.
Másnap elmentünk piknikezni, bár borús volt és szeles az idő, de nagyon szép volt a Blockhouse Bay, épp totális dagály lehetett, a meder tele volt hömpölygő vízzel :) A karácsonyi pikniket pedig ki kellet próbálni :)
Akadtak bámulók is, vagy egy tucat kacsa, egy sirály, pár galamb és egy veréb képében :) Az ennél apróbbakat nem említeném meg :D Az ennél nagyobbak, akik szemmel láthatólag nem keresztények voltak (ez már rasszizusnak számít, vagy ténymegállapítás?), épp sütögették a partszakaszhoz tartozó grillen a húsikákat (ők biztos nem buddhista indiaiak voltak), vagy épp sétálgattak fel-alá a parton (ázsiaiak, akik állig be vannak takarózva, nehogy barnák legyenek, és oda legyen a szép, fehér bőr...)

És persze, mi: mindig napszemüvegben, mert állatira erős fények vannak, még akkor is, ha felhős az ég... Azért kellett a kapucnis felhő, a parton mindig hűvösebb szél fúj, és szombaton nem sültünk pecsenyére. Csak azon bőrfelület, ami kint volt a ruha alól ;) (ne vegyétek komolyan, nem égtünk le, de tény, hogy meglátszott az arcomon az a kevés fényecske, újabb szeplők köszöntöttek régi barátként :D)

***

Aznap estefele átmentünk BBQ-zni (értsd: barbizni ;) barátaink nagynénijéhez, akik roskadó asztallal vártak - mivel a szél nem tette alkalmassá a kinti időtöltést. Másnap pedig barátainkhoz mentünk át, mindenki vitt valamit a közös ebédhez, és nagy lakomát csaptunk :)

***

A két ünnep közt: folytatom pár megrendelésem, és várom haza párocskámat, aki úgy döntött, pihent eleget a munkába állás előtt, nem kíván szabadságot kivenni a két ünnep közt.

Pihe

aki nem más, mint egy pihe-puha hópihécske. Vagy legalábbis arra emlékeztet a puhaságával. Imádja a havat. Imád a hóban sétálni. Bár még soha sem tett ilyet, de a fotók alapján azt mondja, hogy ő szereti az olyat. Sőt, imádja!
Pihe szerint a hó hozta össze őt a legjobb barátjával. Épp egy havas tájas képet nézegetett, amikor előbukkant Hóteki, a fehér teknős. Egész pontosan a hóember mögül, aki a kép szélén nézelődött unottan. Pihe először jól meglepődött, sőt, halkan sikkantott is egyet, de mivel Hóteki elmulasztotta a csuklását, ezért nagy örömmel vette a teknős hipersebességgel közeledő buksiját.
Mivel Hóteki éhes volt, Pihe pedig mindig kész, ha valaki társaságra vágyik az étkezésnél: ígyhát elfogyasztották Pihe által legyártott töménytelen mennyiségű mogyoróvajkrémes szendvicset. Pihe azt mondja, hogy meséljem el, hogy kell készíteni. Fogsz egy szelet fehér kenyeret. Megkened vékonyan finom margarinnal. Aztán jöhet rá egy réteg mogyorókrém, az a finoman őrölt fajta (nem a darabos, és főleg nem a kakós csokiszerű, amit mogyorókrémként emlegetnek...). Erre pedig vékonyan mézet kell csorgatni, és egy késsel elkenegetni az egész felületén. Ünnepnapokon még kókuszreszelék is kerül rá.
Az ominózus közös desszertezés óta Hótekinek is kedvence lett a mogyorókrémes-vajas-mézes maciszendvics.

Mindketten odavannak a csokiért, de Pihe a fehércsokit szereti, Teki meg a salátakrémmel töltöttet. Méghozzá a kéksalátakrémeset, ami csakis április elsején terem.
Pihe allergiás a gombákra, de az illatukat nagyon szereti. Amint a kezébe kerül egy toll, azonnal kis gombácskákat firkant az összes felületre, amit csak talál. Itthon el kellett dugnom a tollakat, mert már a falak is kezdtek meggombásodni...
Pihe imádja, ha valaki simogatja a buksiját, meg a pocakját. De ez a gazdinak is jó ám, mert Pihe olyan puha, mint egy pihe. Bizony!

Pihének van egy nagy szenvedélye: imádja a karácsonyi dalokat. De nem ám csak karácsonykor! Évente többször is rájön a karácsonyi zene hallagási mánia, és olyankor hallgat egy kis Josh Groban tolmácsolta karácsonyi dalt. De imádja azt is, mikor Diana Krall énekelget neki.



Pihe kicsit szomorú: alig várja, hogy előkerüljön az igazi gazdija! Vajon ki lesz az?
Minden esetre figyelmeztetnem kell gazdit, hogy Pihére nagyon kell figyelni karácsony környékén, mert kibontogatja a szaloncukrokat és össze-vissza csámcsogja a szélüket, hátha fehércsokiból vannak... Én is fülön csíptem, mert már szaladt a doboz felé, ami még kis sincs bontva...

***
Pihe egyedüálló mackó, nincs még egy belőle a földkerekségen, csak egy készül belőle. Pihét annak a gazdinak szeretném ajánlani, aki nagyon tudna szeretni egy egyedi mackót, és tudná értékelni különlegességét... ráadásul tudna vigyázni rá, nehogy összekoszolja hófehér bundáját...
Hóteki is egyedi teknőske :) Kék szeme csak úgy ragyog, épp meséltem, hogy ő is költözik Pihével!

dec. 15

A mai nap több szempontból is emlékezésre van ítélve:
- ma kezdett el dolgozni DH, bizony!*
- ma porrba hullt hajam (-nak alsó 15 cm-ere...). Ez azért is emlékezetes nap, mert hagytam, hogy egyenesre süsse Leslie szomszédasszony a vasával... ritka, hogy én kibírjam az ilyen izélgetést a fejemen...
- ma születésnapja volt Keininek, a tulaj feleségének, aki egyre inkább bonyolítja a dolgokat, és lassan egy szappanopera kijöhetne a feléből...

*Már napok óta készültünk a korai kelésre, mert gondoltuk, 8-ra menjen be. De ez egy hasraütésszerű időpont volt, ugyanis nem tudtuk, mikor is kell mennie, a főnöke nem méltóztatott e-mailt írni végre. Végül, miután többször kérte a hr-es fickót, akivel kapcsolatban van, hogy ugyan már, árulja el, mikorra menjen: írt a főnöke. At last! Ma csak 10:30-ra kellett beérjen, mert ez az első napja (odabent meg akkora káosz van, hogy jajj, ugyanis a cég most költözött át új épületbe). Hiába gyakoroltunk korai kelést.
De majd holnap. Úgyis 8:30ra kell beérnie, ami azt jelenti, hogy fél nyolckor már kint kell lenni a hév állomáson...
Elfáradt a drága... egész nap angolul szakszövegezni, meg még valagnyi új információval is tömték a fejét és még a kávégép is huncutkodott, alig akart adni neki löttyöt... Szóval hosszú nap volt. Mire hazajött, totál kész volt - úgy kellett egyesével mondani neki, hogy mit akart csinálni még 2 perce. Majdnem otthagyta az utolsó falat lasagne-t, mert elfelejtette, hogy még van a tányérján :D

Dorothy

Merthogy ő egy igazi kis boszi! Barázslatos boszi! Már egészen szörgombóc korában is kirítt a többi fonalgombóc közül, de akkor még nem is sejtettem, hogy Dorothy lesz a lila gombóc neve. És lám: életre kelt :)

Ő olyan barázslatosan segít készülődni az ünnepekre, és a születésnapokra, de a névnapokat nem szereti. Azt mondja, hogy azok olyan személytelenek, bezzek a születésnapok, meg az évfordulók! Azok ám a valamik! Azt viszont engedélyezi, hogy gazdinak legyen súgónotesza, vagy a számítógépén valami csodaokos programocska, netán telefonketyere, ami figyelmezteti a közelgő készülnivalóra. Mert ajándékozni nagyon jó dolog.
Talán épp ez az oka, hogy a gazdija az lesz, akinek neve egyelőre titok. Dorothy születése közben egyre jobban azt éreztem, hogy ő Menta hugicája lesz. De aztán történt valami: kaptam egy üzenetet, méghozzá annyira szívhez szólót, hogy nem volt mese, nem tarthattam meg...

Dorothynak jó vaskos pelerinje van, nehogy fázzon a téli didergőben. Amúgy is kért valamit szemelterelőt maga köré, mert azt mondja, nem épp nádszálkarcsú a dereka. Hiába, aki a sütit szereti... De inkább sütit kért, meg mellé egy pelerint, mintsem lemondjon a finomságokról. Érthető logika, nemde?

Van neki egy szépséges, hófehér süvege, amit nem szokott hordani állandóan, csak ha épp ünnepre készülődik! Amikor gazdi felteszi a gyöngyös süveget, és erősen arra a valakire gondol, akit nagyon szeret és meg akar lepni, kicsit forgatja jobbra-barla, és máris eszébe fog jutni a legjobb ötlet, amivel igazán szívhezszóló meglepetést okozhat. Gazdinak is jó emlkeztető: ha Dorothy süveget visel, akkor ne feledkezzen meg a közelgő ünnepről!

A zöld sál pedig már a tavaszra emlékezteti a kis barácslatos Dorothyt :)

Ha Mexikó jut eszedbe Dorothy színeiről, az nem véletlen. Régi vágya, hogy eljusson oda, és igazi mexikói ételeket ehessen! Vajon a gazdi is szereti Mexikót?

***

Dorothy minden porcikája nemes fonalból készült, többségében (pl. a lila teste) új zélandi gyapjúból. Igyekeztem vidám, erőteljes színeket használni hozzá, valahogy arrafele tévedt mindig a kezem - talán mert éreztem, hogy a térdig érő hóban és szürkeségben elkél egy kis vidámság.
Dorothy minden kiegészítője kézzel készült, levehetős és visszatehető!

Nah...

megvolt az első leégés. Fájdalmas hátsófelemet (hátam, combom) kenegetem egy itteni aloe- és kamillakivonatú krémmel, hátha nem hámlok le és reménykedve, hogy kicsit szűnik a húzódó-égő érzés :)

a fotó nem most készült, akkor kicsit csendesebb volt a tenger - de kb. ez volt a kilátás onnan, ahol leterítettük két óriástörölközőnket...

A hétvége mindkét napján elmentünk pancsikálni. Először Pihára, ami a legszebb hely a földön, de tényleg... és akkor hullámok voltak, és úgy pezsgett az egész, hogy csak vihogtunk ott ketten, mint valami idétlen serdülők. Vittük magunkkal Esztert is, bár ő most nem volt fürdős hangulatban - amit mondjuk elfogadok, mert nem tünt annyira húdemelegnek. Nem is annyira fördőzős idő ez még, csak mi voltunk borzasztóan-rettenetesen-nagyon kíváncsiak a vízre. Először éreztük, hogy jah, most lefagyott a bokacsontunk... de ha már itt vagyunk, sétáljunk beljebb kicsit. Aztán jött pár hullám, és nyakig vizesek lettünk. A kérdés a mártózással/nem mártózással kapcsolatban eldöntött lett. Ott amúgy is nagy volt a hullám, mert a parttal szemből érkezett a szél - és ez mindig nagy hullámokat eredményez.
A parti életmentők rendesek voltak, egyesével mindenkit figyelmeztettek, aki a vízben volt, hogy 10 perc múlva elmennek, és hogy figyeljünk arra, hogy nem messze attól a helytől van egy mélye árok, és nemsokára dagály csúcspont lesz, és a víz egyszerűen beszippant... de arrébb van egy viszonylag biztonságos zóna... A lényeg: türelmesen és kedvesen kommunikálnak, pedig... Ok, ehhez még mindig szoktatnom kell magam :) Nem fizetek, mégis kedvesen szolgáltatnak. Különös, nemde?
A Piha Beachről már írtam itt-ott, sztem. Visszanéztem, nem írtam. Megbocsáthatatlan...

nem saját fotó - de kb. ez volt a kilátás arról a helyről, ahol mi voltunk - előttünk a Rangitoto sziget, ami valójában egy vulkán...

A másik hely: Takapuna Beach. Ez is homokos part volt, de ez olyan, ahol fehér homok volt, nem volt annyira átkozott forró, mint Piha. Ott a ritkaságszámba menő fekete homok van. De finoman puha... pár kagylóhéjjal elvétve... Barátainkkal mentünk, úgyhogy a kis csapat, ami 5 főből áll: beültünk a mi zöld Reanult-unkba, és irány az autópálya. Ez sincs messze, kb. fél óra alatt ott voltunk. Pancsi egész délután, meg napozás, meg effélék. Csodás, nah.
Meg a lényeg: beszélgetés Edittel. Szeretek vele beszélgetni.

Ami itt trükkös: a víz mellett mindig fúj a szél, ezért nem érzi az ember, hogy már pecsenyére sült, mert a kellemes szellő ellenére átkozottul árős ám a nap (ami köszönhető az ózonliknak, meg annak is, hogy közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, mint Mo-on voltunk).

Fotómasinát nem vittem. Barátaink is elfelejtették. Ezért csak az a fotó maradt meg, ami a parton talált tengeri csillagot mutatja be a nagyvilágnak...

Mostanában kevesebbet

Blockhouse Bay, Auckland

írtam... Valahogy olyan gyorsan és lassan telik egyszerre az idő :) Pedig jó lenne megörökíteni a mostani magam is.

Elég jó életünk van épp - amíg kitart a pénzünk. Azért jó lenne már dolgozni és megkapni az első fizetést... és végre arról beszélni, mennyit sikerült félretenni az adott hónapban.
Dolgoznánk, de még nem jött meg a munkavízum. Nem kellene aggódnunk, mert nem csúsztak ki az időből, csak mi vagyunk ilyen kis mániákusok, hogy dolgoznánk. Én még nem jelentkeztem sehova, páromnak van meg a munkaajánlata, szerződéssel, várják minden nap, hogy menjen. (Megjegyzem, hogy páran rosszmájuak voltak, és kérdezték, hogy sült krumplit fog árulni? De nem, programozóként kapott állást :))

A napjaink jól telnek, nem kelünk korán, fél nyolc-nyolc fele vet ki az ágy - ami, meg kell hagyni, nagyon kényelmes. Megérte az árát, ilyen jó matracunk sose volt még, úgy értem s o s e ! Aztán megreggelizünk a kerti asztalnál, ha süt a nap. Mostanában sokszor teszi, szerencsére. Egyébként rákaptam a műzlire, de nem a cukros reklámműzlire, hanem az egészséges fajtára. Gyümölcsöt szeletelek, rá a műzli (most épp pirított magvas van soron), és nyakon öntöm hideg tejjel vagy natúr joghurttal. Finom. Szeretem.
Jöhet a kávé :) Jahh, vettünk kotyogó főzőt! Hogy örültünk, mikor ráleltünk! Itt majd mindenki keverőset iszik, főleg Nescafé-t. Mikor összekerültünk, akkor volt kotyogósunk. Abba aztán tölthettünk akármilyen őrölt kávét, mindig ugyanaz főtt le. Az az érzésem, hogy a kotyogófőzők egyben valamiféle varázslatos eszközök, amikből kb. ugyanolyan ízű kávé fő le. (Értsd: nem túl jó... ezért nem érdemes első osztályú őrleményt venni.) Vannak csodás, nagynyomású masinák is, de leginkább átfolyós hosszúkávéfőzőket árulnak. Majd egyszer, ha lesz sok pénzünk...

Ekkor aztán kezdődhet a nap! Mindenki munkába áll, tesz-vesz, én főleg alkotgatok, párom meg az otthoni munkáit készíti, ha már egyszer ráér. Az ebédfőzés nagyjából egyedül történik, és a mosogatáshoz mostanában ő áll be :) Nem akarom megszokni a helyzetet, mert ha elkezd dolgozni... úgyis én fogom a helyét átvenni.

A délutánjaink meg sétásak szoktak lenni. A fenti kép is egy ilyen séta alkalmával készült. Kocsival megközelítjük a helyet, kiszállunk, és nekiállunk bóklászni a parton. Előre ki szoktuk nézni, mikor van apály, így lehet kutakodni, kincseket keresni... A fotón is apály van. Az előtérben a sok kagyló és csiga virít, meg néhol tengeri üveg... :))) Párom a rákocskákat keresi mindig, mostanában már olyan merész, hogy fel is veszi őket a tenyerébe. Én maradok a lakatlan csiga- és kagylóházaknál ;)

Az esték sanyarúak :) Nincs már mértéktelen sorozat- és filmnézés... Visszasírom a korlátlan netet, a sok filmünket dvd-n... De tényleg hiányoznak.

Van még pár tárgy, ami már most hiányzik otthonról (teljessség ígénye nélkül): a mappáim, amibe bele tudtam tenni a mintáimat, a sok-apró tárolódobozkám, a vázáim, a filmek (hú, de megnézném az Elisabethtown-t, a You've got mail-t, a Holyday-t, a BB-t... atya ég...), a keresztszemes fonalaim és az anyagaim, amik segítségével bármihez hozzá tudtam kezdeni, amit csak mintaügyileg megkívántam, a könyveim is hiányoznak, egy csomó konyhai eszköz, a jó kis ollóm, amivel lehetett vágni az anyagokat (hú, most van egy, de annyit szenvedek vele, hogy jajj - mindig azt mondom, majd, ha lesz rá pénz...), a táskáim (ide kettőt tudtam hozni, az egyiknek tönkrement a patentja... a másikat félek, agyon fogom hordani... és egyszerűen nem kapok normális táskát elfogadható áron), a sáljaim (jaj, mennyi szép, szövött sálacskám volt otthon, ide meg csak egyet hoztam, hüle fejemmel...), a mindenféle kötős/horgolós fonalaim... és még kiegészítem később a listát, ha eszembe jutnak a dolgok :D

Azért van sok új, amihez nem győzök hozzászokni (szintén teljesség ígénye nélkül): nem használok flakonos citromlevet, nem is nagyon kapni, mert a friss citrom megfizethető és nagyon finom; sokféle új gyümölcs van, amit meg k e l l kóstolnom*; mindig van friss virág az asztalunkon, mert a kert tonnányi friss virágot termel naponta (igaz, egyelőre szépséges, régi stílusú befőttes üvegben vannak :)); itt lassan nyár lesz, még akkor is, ha az agyam őszre van beállva; akármennyire is süt a nap (sőt, simán le lehet égni árnyékban is), a parton mindig fúj a szél és hűvös van, kell a felső; nincs vízkő, de van penész; nincs igazán veszélyes állat (pl. kígyó, kullancs, oroszlán és krokodil), de van sok rovar (pl. légy, szúnyog, mindneféle szárnyas ezaz); nem minden csiga üres, ami annak látszik... :D

*meg más ételek is... és erről jut eszembe: bárcsak Mikibá hozna nekem tornázós dvd/cd lemezeket, hogy újra tudjak tornázni, mert sajna a letöltés nem megy :((

Mr M

még fotók itt :)

Szeret meglepetéseket okozni. Ha valaki rossz kedvű, odalopózik hozzá, nyom egy cuppanósat az arcára, és mire odanéznél, már ott sincs. CSak azt veszed észre: jééé, jobb a kedvem. Kis szerény, nagyon nagy lelke van, rettentően figyel másokra - de könnyen megsértődik. A sértődésnek csakis akkor van vége, ha komolyan bocsánatot kérnek tőle, és utána kicsit megszeretgetik.
Éjszakánként komoly munkát végez: felkeresi az elárvult mackókat, és leül velük kicsit beszélgetni. Azt gondolja, hogy egy jó beszélgetés és buksisimi sok mindent megold. De mire felkél a nap, és gazdi ébredezik: M már ott ücsörög, mintha el se ment volna mackóbátorító útjára. Amikor épp nincsenek vigasztalásra váró mackók, olyankor meg napraforgót visz az éhező madárkáknak. Néha kesut is, ha hozzájut egy kevéshez, merthogy nagyon-nagyon szereti.
M utálja a szaunát, mindig megfádjul tőle a feje. Ezen kívül utálja a benzinbűzt és a dögmeleg nyári napokat, leginkább télen érzi jól magát, mikor végre viselheti a csúcsszuper sapkáját :)

S hogy mivel közlekedik! Hát medvemotorral, ami egyébként emberi szemnek láthatatlan, csak M láthatja... meg a többi naffejű (Menta szerint nagyon állat...)

Hogy mit takar az M név? Ki tudja :)

***

M anyaga nagyon szuper ám! Új Zélandi gyapjút vettem, egy puhább, barnából van a teste, egy karamellszínű, nem szőrösből meg a végtagjai :) A szeme olyan kis csodálkozó, mert ő is mindenre úgy rá tud csodálkozni, hogy csuda! Kétféle sapival utazik, egy bukósisakkal és egy mikisapival :)

Robin

Az a mackó, aki szereti Beatrix Potter meséit, csakis jó mackó lehet. Még akkor is, ha szilvakék. És még akkor is, ha induripinduri.
Ő igazán indurka-pindurka mini naffejű mackó, és bármily hihetetlen, többet molyolgattam rajta, mint a legtöbb másik mackókon. Mert nem minden esetben a méret a lényeg, nem igaz?

Robin mackó szeret nagyokat szunnyantani, főleg az óriásfűcsomó (psszt, ne mondjátok meg neki, de csak hozzáképest óriási a fű...) közepén, de ezt csak nyáridőben szereti csinálni, aztán szereti a kesudiót, de azt nagyon, meg a fáramászást, amihez néha kis segítséget is ígénybe vesz. Mert ő még kicsi, segíteni kell. Meg Beatrix Potter Péter nyulát is szereti. Meg a gesztenyét, azt nagyon. Kért is egy gesztenye sapit, hogy mindenki messziről láthassa: ebben a sapkában nagy kesztenyeimádó mackó van. Sőt, lehet bele szedni gesztenyét is, de nem sokat, mert a sapija is kicsi ennek a miniatür mackónak.

Még csak pár órás, és már most nagyon aggódik, hogy fogják-e őt szeretni annyira, mint a többi naffejűt. Ő annyira más, és annyira pindur, vajon neki lesz családja? Ő szívesen lesz zsebmedve is, aki mellényzsebben utazik. Vagy a kabátba bújva szorít gazdinak, hogy túlélje a napokat, és aztán nagy sóhajjal elinduljanak haza, pihenni. Ő az a valaki, aki órákon át hallgat téged, és nem fog a szavadba vágni...

Robin egy pici naffejű, nagy szívvel (és fejjel).

***

Robin egy tiszta gyapjú és néhol mohair tartalmú kismackó, akinek még a sapija is nemes fonalból van... Igaz, hogy pindur a maga 10 cm-vel, de mindene a helyén van, még a karmocskái is :) A kis szeplőket az erős új zélandi naptól kapta, itt hihetetlen gyorsan előjönnek a kis szemtelenek. Pindur fülével hallgatózik, pici nózijával kesudiót keres, és pindu, csillogó szemével a gazdiját lesi...

Bendegúz

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy naffejű Bendegúz, aki nagyon szerette a zserbót. Persze, mikor mondom neki, hogy zserbóhasú, akkor ingatja a fejét, és azt mondja, hogy ő nem is. Ő mindenféle sütit szeret. De mindenki tudja, hogy mi a nagy helyzet...

Bendegúz imádja a rántott halat, a tonhalas szendvicset és a halas pizzát. Itt Auckland városában azt szereti, hogy minden városnegyednek van saját kis bevásárló központja, ami sok boltból áll, és mindig van köztük mindenféle vendéglőcske is, mert az itteniek nagyon szeretik a pocakjukat! A legjobban ott is a fish and chips nevű ételt szereti, ami nem más, mint rántott hal, sült krumplival. De van, hogy sokszor átolvastatja velem az indiai, a kínai, a thai, a meki, a kfc, a burgerking, a subway kínálatát, de végül mindig fish and chipset kér. Vagy tonhalas szendvicset kell készítenem neki.
Szeretnétek tudni a receptjét? Ahogy Bendegúz szereti: veszek egy tonhalkonzervet, ami olajos, semmi plussz ízesítés nincs benne. Lecsöpögtetem, kicsit összetöröm villával, adok hozzá 2-3 evőkanál tejtölt, sót, borsot, friss, apróra vágott bazsalikomot (ha nincs, akkor petrezselymet). Kis citromlével megöntözöm, és egy kis mustárt is nyomok hozzá, meg egy kis gerezd foghagymát. Alaposan összekeverem. Bendegúzt távol tartom.
A francia kenyeret négy darabba vágom, majd azokat keresztbe is elvágom, a szendvicskrémet elosztom a négy szendvicsen, kis füstölt sajtot rakok a tetejére, és 5 percre bedugom a grillbe. Bendegúzt még mindig távol tartom.
Ha kijöttek a napozásból, teszek a tetejére salátalevelet, meg paradicsokarikát, meg uborkakarikát, meg mindenfélét, ami a kezem ügyébe kerül, meg kiteszem a majonézt, mustárt és társait, ha valaki kérne bele, de Bendegúz nem kér plussz öntetet. Ráillesztjük a kenyérdarab másik felét, és naaaagyra nyitjuk a szánkat, és ropogtatva megesszük :)

Hogy mit kell még tudni Bendegúzról? Fázós. Ha hűvös van, akkor kéri a kapucnis felsőjét és a sálját, ha kevésbé, akkor csak a felsőt. Ha szépen süt a nap, szereti süttetni a csokis pocigombját. Ha viszont nem hűvös van, hanem hideg? Ki sem megy! Kivéve, ha gazdi a zsebébe rejti, és ott csendben átvészeli a hideget.

Hogy ki az ideális jelölt Bendegúznak? Aki szintén édesszájú. Meg szeret finomakat és jókat enni. Aki szereti a meleget, és alaposan befűt télen. Azt nagyon szereti ez a hosszúlábú naffejű.

Én azért hozzátenném, hogy szereti a fonott kosárkákat és a kalapokat is. Amíg nálam lakik, csakis a kalapomban hajlandó aludni.

***

Bendegúzhoz is csudajó új zélandi fonalakat használtam. Buksija és teste darált dió színű, a füle, orra, végtagjai és pocigombja pedig csokimáz színű gyapjúból van. Most először használtam igazi mackószemeket, sikerült vásárolnom, aminek nagyon örültem. Bendegúz szeme fekete, de a szélén enyhén baracklekváros színű beütés van.
Bendegúz fehér sálat kért, ami hosszú és nem pöndörödik, és legalább kétszer a nyaka köré tud tekerni. Nem akart mohairt, mert a szőrös sál a lányoknak való. A kék kapucnis felső igen jó szolgálatot tesz, mert az is gyapjú, és szuperül tartja a meleget, nehogy megfázzon ez a szegény mackó.
Bendegúz kicsit másabb, mint a többi naffejű. Nem csak a szeme miatt. Ő a nagy pocija mellé (eddig nincs változás) elég hosszú lábakat is kapott :) Azt mondta, hogy pont jó, neki így áll jól. Szerintetek?

Virágok és levelek

Kedves alkotó-társ kérte, hogy fordítsam le neki ezeket a mintákat, gondoltam, megosztom veletek is :)



Hozzávalók: tetszőleges fonal (vastagságra és színben is tetszőleges), a fonalhoz ajánlott horgolótű, olló, zsákvarró tű


Kisebbik virág (a fenti képen lévő virág)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz.
3. kör: 2 láncszem, hagyd ki a következő szemet, (rövidpálca a következőbe, két láncszem, hagyd ki a következő szemet) ismételd ezt 5x. Kapcsold össze a kört az előző kör kószószemén keresztül.
4. kör: készíts (kószószem, két láncszem, 3 egyaráhajtásos pálca, 2 láncszem, kószószem) minden 2 láncszemes ívbe.
Vágd el a fonalat és dolgozd el a végeket.

Nagyobbik virág (a kisebbik virág alá horgolod, majd összeöltöd egy tűvel)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz. (12 szem)
3. kör: (1 rövidpálca, 2 rövidpálca a következő szembe) végig ezt kell ismételni a körben (18 szem)
4. kör: 3 láncszem, hagyd ki a következő két szemet (rövidpálca a köv. szembe, három láncszem, hagyd ki a következő két szemet) ezt ismételd a körön keresztül. Kapcsold össze az előző kör hamispálcájával.
5. kör: készíts (kúszószem, 2 láncszem, 4 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, kúszószem) minden 3 láncszemes ívbe végig a körön.
Vágd el a fonalat, dolgozd el.


Levél

7 láncszem
1. kör: rövidpálca a tűhöz képest lévő láncszembe, hamispálca a következőbe, egyráhajtásos pálcák a következő 3 szembe, majd az utolsó láncszembe a következő (utolsó) láncszembe öltsd a következőket: 2 hamispálca, 2 láncszem, rövidpálca a tűhöz mért második láncszembe, 2 hamispálca) - majd megfordulunk, és az első lépésként horgolt 7 láncszemből álló sor másik felén dolgozunk, haladunk visszafele. egyráhajtásos pálcák a következő 3 láncszembe, hamispálca, majd egy rövidpálca az utolsóba. Kapcsold össze egy hamispálcával a kör első szemét az utolsóval.
Fonalat vág, eldolgoz.

További ötletekért keresd fel az eredeti holnapot :)
Nem hivatalos fordítás, inkább csak segítő jobb horgolni tudóknak!

Day 25 - A red one

ez egy fajta broméliának a virága.
azt hittem sokáig, hogy bimbó, de már napok óta ilyen állapotban van...

Day 24 - Cabagge tree flower

Pálma vagy dracéna, vagy valami effél virágzik épp az udvaron. Igazán olyasmi alakja van, mint egy hosszú szárú, öreg dracéna, de olyan igazán termetes. Ha valaki sejti, hogy mi lehet ez, kérem, sikítson!
***
Szóval a fácska neve: Cabbage Tree :) Phan, ezer köszönet!

Day 23 - Yellow Rose

Sok azonos virág van, más árnyalattal - most már akár ismétlésnek is hathat a virágok mutatása. De nem akarom egyiket se megsérteni azzal, hogy őt azért nem mutatom meg, mert egy másik színű szerepelt a blogban... Ígyhát ezt a sárgát is megörökítem.
Lassan keresem azt a virágot, ami majd a sorozat utolsó darabja lesz.

Day 22 - Yellow Lily

Egy napig tartó szépség...

Day 21 - Rose

Mára egy finoman illatozó, halvány babarózsaszín rózsát hoztam nektek. Épp vadul kezdtek el virágozni körülöttünk, teljes erővel beindult a koranyár... Finom kis meleggel együtt jönnek a rózsák is.
Idén kihagyom az őszt és a telet, helyette kétszer volt tavaszom és kétszer lesz nyaram...

Day 20 - Honeysuckle

Nem is tudom, miért tesz olyan boldoggá, mikor felfedeztem, hogy az újonnan virágzó gyönyörűség egy illatos lonc... Mindenképpen köze van ahhoz, hogy drága nagyim háza előtt az ereszre felfutott és mindig eszméletlenül bódító illatfelhőbe burkolta a nyaraimat... meg ahhoz is, hogy szüleim házánál a hátsó bejáratnál felfuttatták a lugasra és annyi kellemes estét juttat eszembe...

Ráadásul csodása illata van, mondtam már? :)

Day 19 - Orchid

Nem csalok, tényleg a kertben fotóztam, az albérlet kertjében! Ne kérdezzetek olyat, hogy milyen orchidea, mert fogalmam sincs. Olyan szép fajta :)

Fairy Falls

Utoljára szeptember 12-én voltunk Aratakiban. Milyen fáradtak voltunk, és mennyire nem tudtuk, hogy is tovább. Ma arra jártunk, gondoltunk, benézünk, megmutatjuk Eszternek is (aki Edit barátnőm ismerősének ismerőse, de el szoktuk vinni magunkkal kirándulni, ő kocsi nélkül kicsit helyhez kötöttebb, busz meg elég kevés helyre jár, itt mindenki autózik).
Annyi-annyi minden történt azóta. Pedig alig telt el másfél hónap? Tán még annyi sem.
És olyan sokfele jártunk, és olyan keveset láttunk :)

A mai nap pl. elsétáltunk a Fairy Falls vízeséshez, ami kis pici vízesés, nem valami grandiózus, mégis: az odaút csodásan ki volt építve, hosszú, tökéletesen karban tartott lépcsősor segített a közlekedésben ott, ahol nagyon meredek lett volna a leereszkedés. Odafele hipp-hopp leértünk fél óra alatt, visszafele sztem hosszabb lett, mint a kiírt 45 perc :D Nagyon éreztem, hogy van vérnyomásom :D

Egyébként az erdő nagy része olyan érzés volt, mintha otthon túrázgattunk volna, csörgedező patak, hűs, illatos erdőillat - csak épp a növényzet összetétele nem stimmelt, nah meg a lépcsős résznél a hihetetlen komoly kiépítés, és a nulla szemét :D A víz jéghideg, erdei patakvíz, pára mindenhol, kellemes erdei hűvösség... nem volt rossz egy ilyen kis meleg napon (amikor május elsejét ünnepelt az ország... ezért lehetett menni kirnádulni, nem kellett munkába menni).

Második vízesés kipipiválva, jöhet a következő :D

Day 18 - Feijoa tree flower

Állítólag isteni finom a gyümölcse. Várom. Most még csak virágzik. Gyönyörű.

Olyan, mint valami nőies tüzijáték, üvegből megörökítve :D

Day 17 - White one

Kis, alacsony, földön futó bokrocskának néz ki, olyan kis minicserje :) A hálószoba ablaka alatt ontja finom kis illatát...

Day 16 - yellow freesia

Sárga is van - sőt, ami azt illeti, ez jobban tetszik, mint a sötétpink :)

two monkeys jumping on the bed...

És igen! Megvan az állásajánlat! Maradunk :)
Alig bírom elhinni!

Day 15 - a shy one

Nem tudom, hogy őshonos, vagy telepített, minden esetre: sokféle pozsgás növény van erre... Igazán el vagyok kényeztetve, én, a nagy pozsgás-imádó :D

Pea

Pea, maoriul, azt jelenti: medve. Merthogy Új Zélandon nem csak angol a hivatalos nyelv, de nem ám, hanem a maori is. Pea pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy illik, hogy ne angol, vagy magyar nevet adjak neki, hanem mindenképp maorit.

Pea imád vízpartra kirándulni, nagyokat piknikezni és kincseket keresni a parton! Szereti a szép csigákat és a kagylókat is, de legjobban a tengerüveget szereti. Csodás dolog ám, szép, matt üvegdarab, finomra lecsiszolva a sok homoktól, és mindenfélétől, ami a vízben éri. Pea azt mondja, hogy nem is az átalakulás az, ami csodálatba ejti, hanem az, hogy megtanítja: minden rosszban van valami jó! Hisz az üveg hogy is kerül a vízbe? Gondatlan, ostoba fráterek és fráternék dobálják a vízbe, amit aztán az idő szépen megcsiszol, és lám: fantasztikus kincs készül belőle, hosszú, hosszú idő alatt.

Pea nagy pocakos, ami nem véletlen. Itt rengeteg virág van, és sokféle finom és egészséges méz készül. Természetesen meg kell kóstolnia mindet. A legjobban a híres manuka méz ízlett neki, amihez a méhek csak Új Zélandon találhatják meg azt a virágot, amiből készül - ugyanis itt terem az a növény :)

Egyébként nagy tróger ám! Nem szeret fésülködni! És állandóan mezitlábazna, mint az itteniek... Itt sokan járnak ugyanis mezitláb, mert azért. Pedig van cipő bőven, de a mezitlábazás: egy szokás, amit az itteniek nagyon szeretnek. Viszont bármennyire is meztelenkedik lábtájékon, annál inkább szereti azt a sapit, ami itt nagy divat: hátul kicsit megereszkedett, kicsit bő sapi. Hogy miért szereti? Hát azért!

Pea üzeni, hogy nincs medve az itteni erdőkbe. Csak néha ő, ha épp arra akad dolga...
És még azt is, hogy az egyik tengerüveg költözik vele az új gazdihoz, szerencsekőnek!

Day 14 - Green petals

Ezek valóban zöld szirmok voltak, és a virág valóban zöld volt :)

Day 13 - Iris

Mivel a korábban nősziromnak titulált heteske nem is az volt, hanem egy vad orchidea fajta, ezért nyugodt szívvel mutogatom a lilás-kékes nőszirmot :D
Ezt egy reggeli rohanásban fotóztam, mikor párommal mentünk a city-be (városközpontot hívják így), egy állásinterjú második fordulójára, és ő már teljes menetdíszben volt, mikor én rohangáltam a fotóaparátussal - elvégre épp aznap reggelre nyílt ki a nőszirom! Ezt nem lehet kihagyni! Egész éjjel esett, látszik a szirmain...
Az állásról még nem tudjuk, hogy megvan-e. Nagyon szorítunk... Ha párom megkapja az állásajánlatot, akkor jöhet az ügyintézés: a bevándorlási hivatalnál beadni a papírokat munkavízumra. Ott mindig konkrét munkaajánlatra kell kérni - és csakis akkor vesznek fel vízum nélkülieket, ha helyieket nem találtak rá. Értem én, védik a helyi munkaerőpiacot.
Ha páromnak megvan egy konkrét munkára az ajánlat, akkor én nyílt munkavállalási vízumot kapok, ami azt jelenti, hogy nem csak a szakmámban helyezkedhetek el - mehetek hobbiboltban eladónak, vagy aminek csak akarok és felvesznek :D

Day 12 - continuing the purple row

Még jobban bizonyítandó a flórák iránti műveletlenségem - ennek a lilaságnak se tudom a nevét. Valamilyen ajakos virágzata van, kis kedves virág. Ígyhát megörökítettem :)

Day 11 - Something purple for today :)

Fogalmam sincs, mi ez a gyönyörűség. Mikor megláttam, az állam is leesett... vaskos (mint a felsőkarom) és hosszú fürtök, tele apró, kék virágfejekkel... Visszafogott, gyógynövényekre jellemző illattal - ez a lilaság inkább a látványra gyúrt, nem illatra.
Talán megértitek, miért kettő fotót mutattam róla... :D
Finoman emlékeztetett a kaktuszokra, mikor az oszlopos testük tele-tele virággal. Persze, ez nem pozsgás, de talán a kaktuszsága miatt tetszett még jobban, én mélységes rajongója vagyok mindenféle pozsgásnak!

***

Ez a lilaság nem a mi udvarunkon virágzik, hanem Blockhouse Bay öbölben tett sétánk során találtunk rá.

Blockhouse Bay

Reggeli, kávé, google-map bújás, indulás, beugrás egy garage sale-re, pár könyv megkaparintása 5 dolláért (kb. 800 ft), érkezés a park széléhez, indulás az ösvényen (sötétben, esőre számítva), vajon hol lehetünk érzés átélése, katt-katt, jé, ott egy partszakasz, hm, át kellene menni ezen a bambuszerdőcskén, hm, mégsem volt jó ötlet, ennyi lett volna a park?, menjünk, nézzük meg, mi van az út végén!, de jó öböl!, néézd, milyen puha ez a kiszáradt vizi növény (és milyen büdös), szuper, menjünk végig ezen a sétányon, menjünk le a partra, jé, mennyi kagyló, helló kutya!, huhh - mennyi kis rák volt a kagylók alatt, jé, egy tengeriüveg!, franc, itt is vannak ostoba emberek, akik elszórják a szemetet..., jé, még egy tengeri üveg!, hú, medúza, nehogy hozzáérj!, nemár, eltelt 3 óra, lassan fél kettő, és még ebédet is kellene főzni...
Nah, ilyesmi volt a kirándulásunk Blockhouse bay-ben...
Még képek ITT!

Day 10 - Gladiolus

Elkezdtek nyílni a kardvirágok is :) Jöhetnek a többiek is, várom őket, épp töltöm a fényképezőgépem aksiját :D

Day 09 - Bottlebrush Tree Flower

A bottlebrush azt jelenti, hogy üvegmosó:) Találó, mert a virágai tényleg olyanok, mint az üvegmosó. Csak épp sokkal élénkebb színű ;)
Gyakori fácska errefelé, sok helyen láttam, jóval többet, mint magnóliát. Illata nem volt. Létezik fehér, zöld, narancssárga és sárga változata is, de nekem a piroshoz volt csak szerencsém. Illetve valódi üvegmosóban más árnyalatokat is láttam ;)
A magvai kis tokokban érnek be, amik csak a növény pusztulása vagy tűz esetén szabadulnak ki...

Day 08 - Lawn Daisy

Százszorszép jutott mára :) Biza, itt is van!
Kis kedves virág, finom kis ilattal. Örülök neki nagyon, jó, hogy Új Zélandon is van...

Day 07 - Iris

Szeretem, mikor a fotóval nem kell csinálni semmit, csak kicsit levágni a felesleget a széléről, és kész is :) Mint ez a nőszirom. A kis canon gép pont olyannak mutatja, amilyennek láttam: finom, törékeny kis pillangó, gyönyörű színekben. A háttér nem volt lényeges. A fotón se az.

Sokféle nőszirmot láttam. Eleinte nem is tudtam, hogy az lesz, a levele kicsit másabb, mint otthon, vékonyabb, karcsúbb - és a virág is, mint valami elnyúlt fülpuci: hosszú száron kis kiszélesedés. Aztán kinyílt. Nekem meg leesett az állam. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Helyesbítek: mint kiderült, nem nőszirom, ezért volt más a levele :-) ez egy vad orchidea faj :D

Remélem, nem néznek totál hülyének a szomszédék, mosolygok a virágokra. Vagyis: nem érdekel, ez egy szabad ország, ha a Miskáéknak lehet mezitláb postára menni, nekem is lehet vigyorogni a nősziromra :D

Erről jut eszembe: itt nem divat, de teljesen elfogadott és teljesen átlagos dolog, ha valaki mezitláb sétálgat az utcán, ugrik be a közértbe, vagy leugrik egy újságért. Nem csak a maorik járnak mezitláb, hanem fehérek is, olyan szőkék, mint az érett búza - és nem azért járnak így, mert nem telik cipőre, mert a zsebéből ott lóg kifele az iphone... Ez egy szokás. Mint gyerekkoromban, mikor a strandon nem vettük fel a cipőt, anélkül mentünk lángosért vagy a hintához. Csak épp ez felnőttekről is szól és nem a strandon vagyunk.
Nagyon-nagyon szeretek megzitláb lenni. Ezt a szokást mégsem veszem át. :) Mindig arra gondolok, hogy előtte melyik koreai köpött nagyot a járdára (mert náluk ez nem ritka... társadalmilag elfogadott a krákogás és felhörgés... a reptéren is döbbenten fordultam meg, azt hittem, valaki nyakamba fog turházni, de nem, végül megoldotta másképp...)

Hiába, én már csak ilyen kis maradi európai vagyok :D

Day 06 - Freesia

Hát igen, ez az a virág, amit otthon sose engedtem meg magamnak, túl drága volt... és most tele a virágoskert, az árokpart, az út széle és a mező. Mindenféle színvariáció van, csodásan szépek - bár nekem mindegyik variációja tetszik :)
A kedvencem még mindig a csokornyi fehér tulipán, de egyébként minden virágot szívesen megnézegetek :)))

Day 05 - Papaya tree flower

Bizony ám, azokból a zöld virágokból, amiknek nagy része most még csak bimbó: abból lesz a papaya :) Nem vagyok ilyen magas, van két fa, ami még nem olyan magas, és a telek amúgy is leejtőn van, így könnyebb volt alánézni a sok levélnek.

Minikincsesszigetecske

Imádom, hogy a kertben mindenféle kincseket rejtett el Keini, a tulajdonos felesége... A nappali előtti kertrésznél pl. ezt a katylót, csigát és sárkányfejet találtam, de mindenhol tenyérnyi kincsek vannak, hol egy-egy féldrágakő, hol egy kagyló, hol egy...
Mint valami elvarázsolt kert... :)))