Szeretem, mikor a fotóval nem kell csinálni semmit, csak kicsit levágni a felesleget a széléről, és kész is :) Mint ez a nőszirom. A kis canon gép pont olyannak mutatja, amilyennek láttam: finom, törékeny kis pillangó, gyönyörű színekben. A háttér nem volt lényeges. A fotón se az.Sokféle nőszirmot láttam. Eleinte nem is tudtam, hogy az lesz, a levele kicsit másabb, mint otthon, vékonyabb, karcsúbb - és a virág is, mint valami elnyúlt fülpuci: hosszú száron kis kiszélesedés. Aztán kinyílt. Nekem meg leesett az állam. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Helyesbítek: mint kiderült, nem nőszirom, ezért volt más a levele :-) ez egy vad orchidea faj :D
Remélem, nem néznek totál hülyének a szomszédék, mosolygok a virágokra. Vagyis: nem érdekel, ez egy szabad ország, ha a Miskáéknak lehet mezitláb postára menni, nekem is lehet vigyorogni a nősziromra :D
Erről jut eszembe: itt nem divat, de teljesen elfogadott és teljesen átlagos dolog, ha valaki mezitláb sétálgat az utcán, ugrik be a közértbe, vagy leugrik egy újságért. Nem csak a maorik járnak mezitláb, hanem fehérek is, olyan szőkék, mint az érett búza - és nem azért járnak így, mert nem telik cipőre, mert a zsebéből ott lóg kifele az iphone... Ez egy szokás. Mint gyerekkoromban, mikor a strandon nem vettük fel a cipőt, anélkül mentünk lángosért vagy a hintához. Csak épp ez felnőttekről is szól és nem a strandon vagyunk.
Nagyon-nagyon szeretek megzitláb lenni. Ezt a szokást mégsem veszem át. :) Mindig arra gondolok, hogy előtte melyik koreai köpött nagyot a járdára (mert náluk ez nem ritka... társadalmilag elfogadott a krákogás és felhörgés... a reptéren is döbbenten fordultam meg, azt hittem, valaki nyakamba fog turházni, de nem, végül megoldotta másképp...)
Hiába, én már csak ilyen kis maradi európai vagyok :D
Imádok mezítlábalni, de pont azon okokból kifolyólag nem teszem, amit leírtál (csak itt nem a koreaiak, hanem szinte minden hímnemű egyed, tisztelet a kivételnek).
VálaszTörlésA nőszirom valami fantasztikus :)