Day 25 - A red one

ez egy fajta broméliának a virága.
azt hittem sokáig, hogy bimbó, de már napok óta ilyen állapotban van...

Day 24 - Cabagge tree flower

Pálma vagy dracéna, vagy valami effél virágzik épp az udvaron. Igazán olyasmi alakja van, mint egy hosszú szárú, öreg dracéna, de olyan igazán termetes. Ha valaki sejti, hogy mi lehet ez, kérem, sikítson!
***
Szóval a fácska neve: Cabbage Tree :) Phan, ezer köszönet!

Day 23 - Yellow Rose

Sok azonos virág van, más árnyalattal - most már akár ismétlésnek is hathat a virágok mutatása. De nem akarom egyiket se megsérteni azzal, hogy őt azért nem mutatom meg, mert egy másik színű szerepelt a blogban... Ígyhát ezt a sárgát is megörökítem.
Lassan keresem azt a virágot, ami majd a sorozat utolsó darabja lesz.

Day 22 - Yellow Lily

Egy napig tartó szépség...

Day 21 - Rose

Mára egy finoman illatozó, halvány babarózsaszín rózsát hoztam nektek. Épp vadul kezdtek el virágozni körülöttünk, teljes erővel beindult a koranyár... Finom kis meleggel együtt jönnek a rózsák is.
Idén kihagyom az őszt és a telet, helyette kétszer volt tavaszom és kétszer lesz nyaram...

Day 20 - Honeysuckle

Nem is tudom, miért tesz olyan boldoggá, mikor felfedeztem, hogy az újonnan virágzó gyönyörűség egy illatos lonc... Mindenképpen köze van ahhoz, hogy drága nagyim háza előtt az ereszre felfutott és mindig eszméletlenül bódító illatfelhőbe burkolta a nyaraimat... meg ahhoz is, hogy szüleim házánál a hátsó bejáratnál felfuttatták a lugasra és annyi kellemes estét juttat eszembe...

Ráadásul csodása illata van, mondtam már? :)

Day 19 - Orchid

Nem csalok, tényleg a kertben fotóztam, az albérlet kertjében! Ne kérdezzetek olyat, hogy milyen orchidea, mert fogalmam sincs. Olyan szép fajta :)

Fairy Falls

Utoljára szeptember 12-én voltunk Aratakiban. Milyen fáradtak voltunk, és mennyire nem tudtuk, hogy is tovább. Ma arra jártunk, gondoltunk, benézünk, megmutatjuk Eszternek is (aki Edit barátnőm ismerősének ismerőse, de el szoktuk vinni magunkkal kirándulni, ő kocsi nélkül kicsit helyhez kötöttebb, busz meg elég kevés helyre jár, itt mindenki autózik).
Annyi-annyi minden történt azóta. Pedig alig telt el másfél hónap? Tán még annyi sem.
És olyan sokfele jártunk, és olyan keveset láttunk :)

A mai nap pl. elsétáltunk a Fairy Falls vízeséshez, ami kis pici vízesés, nem valami grandiózus, mégis: az odaút csodásan ki volt építve, hosszú, tökéletesen karban tartott lépcsősor segített a közlekedésben ott, ahol nagyon meredek lett volna a leereszkedés. Odafele hipp-hopp leértünk fél óra alatt, visszafele sztem hosszabb lett, mint a kiírt 45 perc :D Nagyon éreztem, hogy van vérnyomásom :D

Egyébként az erdő nagy része olyan érzés volt, mintha otthon túrázgattunk volna, csörgedező patak, hűs, illatos erdőillat - csak épp a növényzet összetétele nem stimmelt, nah meg a lépcsős résznél a hihetetlen komoly kiépítés, és a nulla szemét :D A víz jéghideg, erdei patakvíz, pára mindenhol, kellemes erdei hűvösség... nem volt rossz egy ilyen kis meleg napon (amikor május elsejét ünnepelt az ország... ezért lehetett menni kirnádulni, nem kellett munkába menni).

Második vízesés kipipiválva, jöhet a következő :D

Day 18 - Feijoa tree flower

Állítólag isteni finom a gyümölcse. Várom. Most még csak virágzik. Gyönyörű.

Olyan, mint valami nőies tüzijáték, üvegből megörökítve :D

Day 17 - White one

Kis, alacsony, földön futó bokrocskának néz ki, olyan kis minicserje :) A hálószoba ablaka alatt ontja finom kis illatát...

Day 16 - yellow freesia

Sárga is van - sőt, ami azt illeti, ez jobban tetszik, mint a sötétpink :)

two monkeys jumping on the bed...

És igen! Megvan az állásajánlat! Maradunk :)
Alig bírom elhinni!

Day 15 - a shy one

Nem tudom, hogy őshonos, vagy telepített, minden esetre: sokféle pozsgás növény van erre... Igazán el vagyok kényeztetve, én, a nagy pozsgás-imádó :D

Pea

Pea, maoriul, azt jelenti: medve. Merthogy Új Zélandon nem csak angol a hivatalos nyelv, de nem ám, hanem a maori is. Pea pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy illik, hogy ne angol, vagy magyar nevet adjak neki, hanem mindenképp maorit.

Pea imád vízpartra kirándulni, nagyokat piknikezni és kincseket keresni a parton! Szereti a szép csigákat és a kagylókat is, de legjobban a tengerüveget szereti. Csodás dolog ám, szép, matt üvegdarab, finomra lecsiszolva a sok homoktól, és mindenfélétől, ami a vízben éri. Pea azt mondja, hogy nem is az átalakulás az, ami csodálatba ejti, hanem az, hogy megtanítja: minden rosszban van valami jó! Hisz az üveg hogy is kerül a vízbe? Gondatlan, ostoba fráterek és fráternék dobálják a vízbe, amit aztán az idő szépen megcsiszol, és lám: fantasztikus kincs készül belőle, hosszú, hosszú idő alatt.

Pea nagy pocakos, ami nem véletlen. Itt rengeteg virág van, és sokféle finom és egészséges méz készül. Természetesen meg kell kóstolnia mindet. A legjobban a híres manuka méz ízlett neki, amihez a méhek csak Új Zélandon találhatják meg azt a virágot, amiből készül - ugyanis itt terem az a növény :)

Egyébként nagy tróger ám! Nem szeret fésülködni! És állandóan mezitlábazna, mint az itteniek... Itt sokan járnak ugyanis mezitláb, mert azért. Pedig van cipő bőven, de a mezitlábazás: egy szokás, amit az itteniek nagyon szeretnek. Viszont bármennyire is meztelenkedik lábtájékon, annál inkább szereti azt a sapit, ami itt nagy divat: hátul kicsit megereszkedett, kicsit bő sapi. Hogy miért szereti? Hát azért!

Pea üzeni, hogy nincs medve az itteni erdőkbe. Csak néha ő, ha épp arra akad dolga...
És még azt is, hogy az egyik tengerüveg költözik vele az új gazdihoz, szerencsekőnek!

Day 14 - Green petals

Ezek valóban zöld szirmok voltak, és a virág valóban zöld volt :)

Day 13 - Iris

Mivel a korábban nősziromnak titulált heteske nem is az volt, hanem egy vad orchidea fajta, ezért nyugodt szívvel mutogatom a lilás-kékes nőszirmot :D
Ezt egy reggeli rohanásban fotóztam, mikor párommal mentünk a city-be (városközpontot hívják így), egy állásinterjú második fordulójára, és ő már teljes menetdíszben volt, mikor én rohangáltam a fotóaparátussal - elvégre épp aznap reggelre nyílt ki a nőszirom! Ezt nem lehet kihagyni! Egész éjjel esett, látszik a szirmain...
Az állásról még nem tudjuk, hogy megvan-e. Nagyon szorítunk... Ha párom megkapja az állásajánlatot, akkor jöhet az ügyintézés: a bevándorlási hivatalnál beadni a papírokat munkavízumra. Ott mindig konkrét munkaajánlatra kell kérni - és csakis akkor vesznek fel vízum nélkülieket, ha helyieket nem találtak rá. Értem én, védik a helyi munkaerőpiacot.
Ha páromnak megvan egy konkrét munkára az ajánlat, akkor én nyílt munkavállalási vízumot kapok, ami azt jelenti, hogy nem csak a szakmámban helyezkedhetek el - mehetek hobbiboltban eladónak, vagy aminek csak akarok és felvesznek :D

Day 12 - continuing the purple row

Még jobban bizonyítandó a flórák iránti műveletlenségem - ennek a lilaságnak se tudom a nevét. Valamilyen ajakos virágzata van, kis kedves virág. Ígyhát megörökítettem :)

Day 11 - Something purple for today :)

Fogalmam sincs, mi ez a gyönyörűség. Mikor megláttam, az állam is leesett... vaskos (mint a felsőkarom) és hosszú fürtök, tele apró, kék virágfejekkel... Visszafogott, gyógynövényekre jellemző illattal - ez a lilaság inkább a látványra gyúrt, nem illatra.
Talán megértitek, miért kettő fotót mutattam róla... :D
Finoman emlékeztetett a kaktuszokra, mikor az oszlopos testük tele-tele virággal. Persze, ez nem pozsgás, de talán a kaktuszsága miatt tetszett még jobban, én mélységes rajongója vagyok mindenféle pozsgásnak!

***

Ez a lilaság nem a mi udvarunkon virágzik, hanem Blockhouse Bay öbölben tett sétánk során találtunk rá.

Blockhouse Bay

Reggeli, kávé, google-map bújás, indulás, beugrás egy garage sale-re, pár könyv megkaparintása 5 dolláért (kb. 800 ft), érkezés a park széléhez, indulás az ösvényen (sötétben, esőre számítva), vajon hol lehetünk érzés átélése, katt-katt, jé, ott egy partszakasz, hm, át kellene menni ezen a bambuszerdőcskén, hm, mégsem volt jó ötlet, ennyi lett volna a park?, menjünk, nézzük meg, mi van az út végén!, de jó öböl!, néézd, milyen puha ez a kiszáradt vizi növény (és milyen büdös), szuper, menjünk végig ezen a sétányon, menjünk le a partra, jé, mennyi kagyló, helló kutya!, huhh - mennyi kis rák volt a kagylók alatt, jé, egy tengeriüveg!, franc, itt is vannak ostoba emberek, akik elszórják a szemetet..., jé, még egy tengeri üveg!, hú, medúza, nehogy hozzáérj!, nemár, eltelt 3 óra, lassan fél kettő, és még ebédet is kellene főzni...
Nah, ilyesmi volt a kirándulásunk Blockhouse bay-ben...
Még képek ITT!

Day 10 - Gladiolus

Elkezdtek nyílni a kardvirágok is :) Jöhetnek a többiek is, várom őket, épp töltöm a fényképezőgépem aksiját :D

Day 09 - Bottlebrush Tree Flower

A bottlebrush azt jelenti, hogy üvegmosó:) Találó, mert a virágai tényleg olyanok, mint az üvegmosó. Csak épp sokkal élénkebb színű ;)
Gyakori fácska errefelé, sok helyen láttam, jóval többet, mint magnóliát. Illata nem volt. Létezik fehér, zöld, narancssárga és sárga változata is, de nekem a piroshoz volt csak szerencsém. Illetve valódi üvegmosóban más árnyalatokat is láttam ;)
A magvai kis tokokban érnek be, amik csak a növény pusztulása vagy tűz esetén szabadulnak ki...

Day 08 - Lawn Daisy

Százszorszép jutott mára :) Biza, itt is van!
Kis kedves virág, finom kis ilattal. Örülök neki nagyon, jó, hogy Új Zélandon is van...

Day 07 - Iris

Szeretem, mikor a fotóval nem kell csinálni semmit, csak kicsit levágni a felesleget a széléről, és kész is :) Mint ez a nőszirom. A kis canon gép pont olyannak mutatja, amilyennek láttam: finom, törékeny kis pillangó, gyönyörű színekben. A háttér nem volt lényeges. A fotón se az.

Sokféle nőszirmot láttam. Eleinte nem is tudtam, hogy az lesz, a levele kicsit másabb, mint otthon, vékonyabb, karcsúbb - és a virág is, mint valami elnyúlt fülpuci: hosszú száron kis kiszélesedés. Aztán kinyílt. Nekem meg leesett az állam. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Helyesbítek: mint kiderült, nem nőszirom, ezért volt más a levele :-) ez egy vad orchidea faj :D

Remélem, nem néznek totál hülyének a szomszédék, mosolygok a virágokra. Vagyis: nem érdekel, ez egy szabad ország, ha a Miskáéknak lehet mezitláb postára menni, nekem is lehet vigyorogni a nősziromra :D

Erről jut eszembe: itt nem divat, de teljesen elfogadott és teljesen átlagos dolog, ha valaki mezitláb sétálgat az utcán, ugrik be a közértbe, vagy leugrik egy újságért. Nem csak a maorik járnak mezitláb, hanem fehérek is, olyan szőkék, mint az érett búza - és nem azért járnak így, mert nem telik cipőre, mert a zsebéből ott lóg kifele az iphone... Ez egy szokás. Mint gyerekkoromban, mikor a strandon nem vettük fel a cipőt, anélkül mentünk lángosért vagy a hintához. Csak épp ez felnőttekről is szól és nem a strandon vagyunk.
Nagyon-nagyon szeretek megzitláb lenni. Ezt a szokást mégsem veszem át. :) Mindig arra gondolok, hogy előtte melyik koreai köpött nagyot a járdára (mert náluk ez nem ritka... társadalmilag elfogadott a krákogás és felhörgés... a reptéren is döbbenten fordultam meg, azt hittem, valaki nyakamba fog turházni, de nem, végül megoldotta másképp...)

Hiába, én már csak ilyen kis maradi európai vagyok :D

Day 06 - Freesia

Hát igen, ez az a virág, amit otthon sose engedtem meg magamnak, túl drága volt... és most tele a virágoskert, az árokpart, az út széle és a mező. Mindenféle színvariáció van, csodásan szépek - bár nekem mindegyik variációja tetszik :)
A kedvencem még mindig a csokornyi fehér tulipán, de egyébként minden virágot szívesen megnézegetek :)))

Day 05 - Papaya tree flower

Bizony ám, azokból a zöld virágokból, amiknek nagy része most még csak bimbó: abból lesz a papaya :) Nem vagyok ilyen magas, van két fa, ami még nem olyan magas, és a telek amúgy is leejtőn van, így könnyebb volt alánézni a sok levélnek.

Minikincsesszigetecske

Imádom, hogy a kertben mindenféle kincseket rejtett el Keini, a tulajdonos felesége... A nappali előtti kertrésznél pl. ezt a katylót, csigát és sárkányfejet találtam, de mindenhol tenyérnyi kincsek vannak, hol egy-egy féldrágakő, hol egy kagyló, hol egy...
Mint valami elvarázsolt kert... :)))

Day 04 - Grapefruit tree flower

Csodás illata van a grapefruit virágának! Kicsit merevebb, mintha viaszos virágzata lenne. Szuperül állna a fülem tövében, ha nem úgy néznék ki, ahogy a tükörben lévő nő ;)
Most virágzik, pedig még van rajta pár gyümölcs, ami lassan teljesen beérik. A bimbók is aranyosak: kisebb - nagyobb, fehér bogyókkal van tele a fa :)

Számomra még mindig teljesen felfoghatatlan, hogy grapefruit fa van a kertben. Ott van előttem, mégis alig bírom elhinni :) Naponta lesem a virágait, és vizslatom az érő gyümölcsöt, és fogalmam sincs, mikor számít érettnek :)

Viszont a mandarin gyümölcse potyog, enni kell, mert megrohadnak a földön...

Last night at home

Előbb erősen lobogott a tűz, később apa fel-fel szította a parazsat a kandalóban. Anya igyekezett gyorsan megtanulni a zongorakesztyű mintáját, nehogy elmenjek és ne tudja befejezni... A gyerekek ott kóstolgatták életükben először a mályvacukrot - de olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy biztos lesznek még randik a fajtájával... Próbáltunk lefeküdni időben, emlékszem, de nagyon nem akart menni. Úgy éreztük, annyi még a mondanivaló... De tisztában voltunk azzal, hogy a hajnal nagyon gyorsan el fog jönni...

Vicces volt, egész este azon elmélkedtem, hogy az a vacak sajtpapír, amiért kiadtunk egy fél vagyont és aminek a tetejére az volt kinyomtatva, hogy plane ticket, és semmilyen személyes adatok nem voltak rajta - vajon valódi-e, vagy csak átrázott az utazási iroda vezetője... :D Elképzeltem a szituációt, hogy állunk egy darab papírral, és állítjuk, hogy igenis, nekünk van helyünk a gépen, ők meg körberöhögnek, hogy na ne mondjuk már, nincs is ilyen járat...

Talán legjobban Dönc hiányzik. Vele nem tudunk kommunikálni semmilyen formában, míg mindenki mással azért megtaláljuk a módját. Olyan sokszor jut eszembe... és annyira bír fájni a hiánya...

Day 3 - Rose in Cream

Fodros szélű rózsa, olyan, mint egy borzos, álmos kis nőcike...
Kerítés szélén él, és gyönyörködik a kilátásban!

Day 2 - purple flower day

A nevét nem tudom, a tulaj felesége se tudta... :) Ő csak gyűjtögeti a virágokat, de a nevüket nem mindnek tudja.
Szóval ő egy lila virág... csak így, egyszerűen.

***
U.i.: KAnyának köszönhetően kiderült, hogy ez nem más, mint az afrikai margaréta (vagy cseppecskevirág)...

Day 1 - Cherry tree flowers

Sorozatot indítok - itteni virágokat mutogatok nektek. Minden nap egyet. Vajon meddig megy el a sorszám? :)

01 - cseresznyefa virága

Albérlet...

Vendég-kácsa

ami inkább nyaralóra emlékeztet :) Nem tudom, hogy a medence miatt, ami az udvaron van, és egyelőre vendégeskedő kacsák úsznak csak benne, vagy a lakásban az apró részletek, mint a törölközőtartó, ami fehérre festett, vagy a tolóajtók... Vagy csak a jóidő miatt, meg a sok zöld miatt...

Tetszik a kis házikó. A tulaj fent lakik, az ház első részében, és mivel dombra épült, azért mi részben a ház alatt lakunk, a földszinten (bár a tulaj is földszinten van, csak a domb felsőbb részén :)). A hátsó részt két lakásra osztották, mindegyikben két szoba, nappali konyhával, fürdő, kamra, gadrób van. A másikat még nem láttam, de úgy néz ki, hogy a szomszédék költöznek, mert kicsi nekik a hely - így majd megnézzük, ha üres lesz. Ha még ennél is jobban tetszik, akkor talán átköltözünk.

A telkek, házak, albérletek: NZ-n horror összegbe kerülnek! Egy heti bérleti összegből Szombathelyen egy hónapig kényelmesen éltünk volna, igaz, nem kertes házban. Itt átlag albérletek, ami leginkább családi házat, házrészt jelent: 250-350 nzd-be kerülnek, kb, ami 40e-58e ft-nyi összeget jelent. Ez egy-három szobás házikót jelent, nappalival, bár a szobák mérete néha nagyon pindur tud lenni. A házvásárlás: 250e dollár alatt nem igen kapni lakhatót... és ez az azt jelenti, hogy 40 millió alatt nem is kapsz olyat, ami elfogadható lenne. Szóval az ingatlan egészen más dimenzió, mint otthon. De azért ehhez hozzá kell tennem, hogy a fizetések is mások, a minimálbér itt 513e ft/hó.

Nekünk, azt hiszem, szerencsénk volt. A tulajdonos nagyon kézséges, bármit kérünk, azonnal próbálja megoldani. A szomszédok szintén aranyosak. Dél Afrikaiak, nem olyan régóta vannak NZ-n, a férfi kicsit korábban jött, aztán munka után jött a felesége is, és most már két gyerkőcük van (ezért is kevés a hely itt a két szobásban :)). A nőnek kicsit furi az akcentusa, először azt hittem, hogy csak pár éve beszéli a nyelvet, de a tegnap esti maratoni beszélgetésnél kiderült, hogy tévedés, neki anyanyelve az angol. Pl. a curry-t kárinak ejti, rövid á-val. A tulajdonos fehér, félig angol, félig svéd. A felesége tongai. A gyerekeik közül csak a fiatalabb srácot láttuk, aki hiperszuper helyes kispasi, bár általában a félvér gyerekek igen szépek tudnak lenni :)

A segítőkézség errefelé annyira fejlett, hogy még mindig le tudok döbbenni rajta. Hiába, ehhez nem tudok hozzászokni. Mondok egy példát - a tulaj felesége kiskosztümben, épp jött valahonnan. Meglátta, hogy cipkedeünk a lakásba mindenféléket, erre elkapta az egyik bőröndünket, és minden tiltakozásunk ellenére becipelte nekünk. Vagy egy másik: egy itteni, nagy élelmiszerhálózat egyik boltjában sört kerestünk, és akkor már sejtettük, ez is egy olyan* bolt... Bizonyára nagyon összekuszált lehetett a szemöldökünk, mert a semmiből előkerült egy nénike, és kérdezte, hogy segíthet? Olyan elveszetteknek tűnünk...

*Az itteni boltokban nem lehet kapni alkoholt. Nagyon ritka az az élelmiszerbolt, ahol mégis, az alkohol árusításához külön engedély kell. Viszont vannak liquor store-ok, ahol csak azt lehet kapni, eszméletlen mennyiségben. Ennek az oka az itteni nagy fokú alkohol probléma. Én még soha, egyetlen kótyagost se láttam. Igaz, kocsmát se. Pár pub szerűt a belvárosban, de a kertvárosi részen egyáltalán nem. Ha egyszer egy itteni szociológus ellátogatna Mo-ra, és megviszgálná az ottani alkohol-kérdést... azt hiszem, kicsit aggódna a sok kocsma és utasellátó láttán :D Bár nem kétlem, hogy nem jó az a mintavételezés, amit én tapasztalok...

Csendélet az asztal-részemen... már ott kandikál a robot-órám, ami ma szereztem be, és csupa csavar és fém :))

Visszatérve az albérletre: egészen méretes elő- és hátsó kertje van, ami errefelé ritka, ugyanis mindenki megosztja a telkét, és vagy eladja iszonyatosan borsos áron, vagy ráépít valamit és kiadja albérletbe. Mindenhol virágok vannak, olyan angolosan kaotikusan, ami irtó bájos :) Itt - ott kerti padok, meg kagylók a fák tövénél, meg ezernyi féla fű-fa-virág, meg még citrom és mandarin fa is... Az egyik szobát alkotósnak használjuk, itt van egy méretes asztal is, amin ketten osztozunk a párommal. A másik hálóként fog funkcionálni - az ágyat épp most várjuk, már vagy fél órája ki kellett volna szállítsák.

Íme négy db, autentikus házitojás, ami még langyosan friss volt... :D

A kert végében van egy kis melegház, meg mögötte egy pipis udvar. Rendszeresen viszünk mindenféléket nekik, mert ezek a dögök állandóan éhesek :D Egészen modern tyúkok ám, tegnap a szomszéd asszony spagettivel etette!
Kérdeztem a tulaj feleségét, hogy a hús vagy a tojás az oka a baromfiólnak, mire mondta, hogy a tojás miatt. Megnyugodtam, és azóta lelkesen etetem én is őket. A beszélgetés után három perccel kopogtattak, és az ajtóban a nő állt, négy tojással... hogy legyen reggelire házitojásunk :)
Amiből végül nem rántotta lett, hanem tojáskrém, ami végül egy jó kis esti beszélgetés alapja lett... :D

***

A használati eszközeink nagy részét már beszereztük, még hiányzik pár dolog, de lassan az is meglesz. Most kicsit tudatosabban válogatom össze a színeket, mint otthon tettem, ahol a cuccaink nagy részét kaptuk, vagy örököltük, vagy... A lakástextileket igyekszem barna-drapp-fehér-törtfehér árnyalatokban beszerezni, a konyhai felszereléseket pedig fehérben (pl. tonnányi műanyag mindenféléket).

... és az ágy még mindig nem érkezett meg...


U.i.: kb. 10 perc múlva megjelent 2 kínai müge, és 5 perc alatt összerakták az ágyat, belezuttyantották a matracot, szép napot kívántak és elhúztak :D Már vár ránk a pihe-puha ágyikó, meg is vetettem az ágyneműt :D

Kókadozok

mert tegnap megittunk egy igazi, espresso-t a Hollywoodban (sőt, még egy ajándék muffin is járt hozzá, amit nem hagyhatunk tánykérkán száradni), annak ellenére is, hogy a kislányka nem tudta, mi az az espresso (short black coffee). Igazán erős, finom kis kávé volt, a mostani nescafékhoz képest olyan erős, hogy a kiskanál is görbülni látszott. Aztán, persze, felébresztett rendesen, így még éjfél fele is eléggé ébren voltunk.

Bár lehet, hogy az albérlet tudata izgatta a fantáziám.