Kupis, nem kicsit, zsúfolt, nem kicsit, de az én asztalom.
Az elmaradhatatlan kávé. Meg a fonalmaradék-gombóc. Alatta az alkotós füzetem, ahova jegyzetelek, rajzolok, számolgatok.Bögre mögött a minikuka, kikandikáló negros papírokkal. Igen, ez is én vagyok.
A laptop kijelzője mögött, szembe fordítva: ott ücsörög a párom - csak az ő asztalán kisebb kipakolás... Másképp: nála minimalista stílus uralkodik, nálam meg kellenek az alkotási kellékek, kéznyújtásnyira. A két monitor a munkám miatt kell...
Tetszik :)
VálaszTörlésAz én asztalomon katasztrofálisabb szokott lenni a helyzet. :DDD bár most kissé összébb pakoltam, mert már nem tudtam dolgozni a kupitól
VálaszTörlés