11/29/2010

Dorothy

Merthogy ő egy igazi kis boszi! Barázslatos boszi! Már egészen szörgombóc korában is kirítt a többi fonalgombóc közül, de akkor még nem is sejtettem, hogy Dorothy lesz a lila gombóc neve. És lám: életre kelt :)

Ő olyan barázslatosan segít készülődni az ünnepekre, és a születésnapokra, de a névnapokat nem szereti. Azt mondja, hogy azok olyan személytelenek, bezzek a születésnapok, meg az évfordulók! Azok ám a valamik! Azt viszont engedélyezi, hogy gazdinak legyen súgónotesza, vagy a számítógépén valami csodaokos programocska, netán telefonketyere, ami figyelmezteti a közelgő készülnivalóra. Mert ajándékozni nagyon jó dolog.
Talán épp ez az oka, hogy a gazdija az lesz, akinek neve egyelőre titok. Dorothy születése közben egyre jobban azt éreztem, hogy ő Menta hugicája lesz. De aztán történt valami: kaptam egy üzenetet, méghozzá annyira szívhez szólót, hogy nem volt mese, nem tarthattam meg...

Dorothynak jó vaskos pelerinje van, nehogy fázzon a téli didergőben. Amúgy is kért valamit szemelterelőt maga köré, mert azt mondja, nem épp nádszálkarcsú a dereka. Hiába, aki a sütit szereti... De inkább sütit kért, meg mellé egy pelerint, mintsem lemondjon a finomságokról. Érthető logika, nemde?

Van neki egy szépséges, hófehér süvege, amit nem szokott hordani állandóan, csak ha épp ünnepre készülődik! Amikor gazdi felteszi a gyöngyös süveget, és erősen arra a valakire gondol, akit nagyon szeret és meg akar lepni, kicsit forgatja jobbra-barla, és máris eszébe fog jutni a legjobb ötlet, amivel igazán szívhezszóló meglepetést okozhat. Gazdinak is jó emlkeztető: ha Dorothy süveget visel, akkor ne feledkezzen meg a közelgő ünnepről!

A zöld sál pedig már a tavaszra emlékezteti a kis barácslatos Dorothyt :)

Ha Mexikó jut eszedbe Dorothy színeiről, az nem véletlen. Régi vágya, hogy eljusson oda, és igazi mexikói ételeket ehessen! Vajon a gazdi is szereti Mexikót?

***

Dorothy minden porcikája nemes fonalból készült, többségében (pl. a lila teste) új zélandi gyapjúból. Igyekeztem vidám, erőteljes színeket használni hozzá, valahogy arrafele tévedt mindig a kezem - talán mert éreztem, hogy a térdig érő hóban és szürkeségben elkél egy kis vidámság.
Dorothy minden kiegészítője kézzel készült, levehetős és visszatehető!

1 megjegyzés:

  1. A másik blogodról jutottam ide. Vissza fogom olvasni .Hááát,jó messze vagytok!Mi tavaly voltunk Ausztráliában,azt mondtam,hogy soha többet olyan messze nem megyek.Olyan szűkek még a nagy gépek is,meg amilyen peches vagyok,mindig az előttem ülő akárki terpeszkedett hátra.
    Írtam a másik blogodra,amin karácsonyi hangulatot kérsz:)

    VálaszTörlés