11/25/2010

Mostanában kevesebbet

Blockhouse Bay, Auckland

írtam... Valahogy olyan gyorsan és lassan telik egyszerre az idő :) Pedig jó lenne megörökíteni a mostani magam is.

Elég jó életünk van épp - amíg kitart a pénzünk. Azért jó lenne már dolgozni és megkapni az első fizetést... és végre arról beszélni, mennyit sikerült félretenni az adott hónapban.
Dolgoznánk, de még nem jött meg a munkavízum. Nem kellene aggódnunk, mert nem csúsztak ki az időből, csak mi vagyunk ilyen kis mániákusok, hogy dolgoznánk. Én még nem jelentkeztem sehova, páromnak van meg a munkaajánlata, szerződéssel, várják minden nap, hogy menjen. (Megjegyzem, hogy páran rosszmájuak voltak, és kérdezték, hogy sült krumplit fog árulni? De nem, programozóként kapott állást :))

A napjaink jól telnek, nem kelünk korán, fél nyolc-nyolc fele vet ki az ágy - ami, meg kell hagyni, nagyon kényelmes. Megérte az árát, ilyen jó matracunk sose volt még, úgy értem s o s e ! Aztán megreggelizünk a kerti asztalnál, ha süt a nap. Mostanában sokszor teszi, szerencsére. Egyébként rákaptam a műzlire, de nem a cukros reklámműzlire, hanem az egészséges fajtára. Gyümölcsöt szeletelek, rá a műzli (most épp pirított magvas van soron), és nyakon öntöm hideg tejjel vagy natúr joghurttal. Finom. Szeretem.
Jöhet a kávé :) Jahh, vettünk kotyogó főzőt! Hogy örültünk, mikor ráleltünk! Itt majd mindenki keverőset iszik, főleg Nescafé-t. Mikor összekerültünk, akkor volt kotyogósunk. Abba aztán tölthettünk akármilyen őrölt kávét, mindig ugyanaz főtt le. Az az érzésem, hogy a kotyogófőzők egyben valamiféle varázslatos eszközök, amikből kb. ugyanolyan ízű kávé fő le. (Értsd: nem túl jó... ezért nem érdemes első osztályú őrleményt venni.) Vannak csodás, nagynyomású masinák is, de leginkább átfolyós hosszúkávéfőzőket árulnak. Majd egyszer, ha lesz sok pénzünk...

Ekkor aztán kezdődhet a nap! Mindenki munkába áll, tesz-vesz, én főleg alkotgatok, párom meg az otthoni munkáit készíti, ha már egyszer ráér. Az ebédfőzés nagyjából egyedül történik, és a mosogatáshoz mostanában ő áll be :) Nem akarom megszokni a helyzetet, mert ha elkezd dolgozni... úgyis én fogom a helyét átvenni.

A délutánjaink meg sétásak szoktak lenni. A fenti kép is egy ilyen séta alkalmával készült. Kocsival megközelítjük a helyet, kiszállunk, és nekiállunk bóklászni a parton. Előre ki szoktuk nézni, mikor van apály, így lehet kutakodni, kincseket keresni... A fotón is apály van. Az előtérben a sok kagyló és csiga virít, meg néhol tengeri üveg... :))) Párom a rákocskákat keresi mindig, mostanában már olyan merész, hogy fel is veszi őket a tenyerébe. Én maradok a lakatlan csiga- és kagylóházaknál ;)

Az esték sanyarúak :) Nincs már mértéktelen sorozat- és filmnézés... Visszasírom a korlátlan netet, a sok filmünket dvd-n... De tényleg hiányoznak.

Van még pár tárgy, ami már most hiányzik otthonról (teljessség ígénye nélkül): a mappáim, amibe bele tudtam tenni a mintáimat, a sok-apró tárolódobozkám, a vázáim, a filmek (hú, de megnézném az Elisabethtown-t, a You've got mail-t, a Holyday-t, a BB-t... atya ég...), a keresztszemes fonalaim és az anyagaim, amik segítségével bármihez hozzá tudtam kezdeni, amit csak mintaügyileg megkívántam, a könyveim is hiányoznak, egy csomó konyhai eszköz, a jó kis ollóm, amivel lehetett vágni az anyagokat (hú, most van egy, de annyit szenvedek vele, hogy jajj - mindig azt mondom, majd, ha lesz rá pénz...), a táskáim (ide kettőt tudtam hozni, az egyiknek tönkrement a patentja... a másikat félek, agyon fogom hordani... és egyszerűen nem kapok normális táskát elfogadható áron), a sáljaim (jaj, mennyi szép, szövött sálacskám volt otthon, ide meg csak egyet hoztam, hüle fejemmel...), a mindenféle kötős/horgolós fonalaim... és még kiegészítem később a listát, ha eszembe jutnak a dolgok :D

Azért van sok új, amihez nem győzök hozzászokni (szintén teljesség ígénye nélkül): nem használok flakonos citromlevet, nem is nagyon kapni, mert a friss citrom megfizethető és nagyon finom; sokféle új gyümölcs van, amit meg k e l l kóstolnom*; mindig van friss virág az asztalunkon, mert a kert tonnányi friss virágot termel naponta (igaz, egyelőre szépséges, régi stílusú befőttes üvegben vannak :)); itt lassan nyár lesz, még akkor is, ha az agyam őszre van beállva; akármennyire is süt a nap (sőt, simán le lehet égni árnyékban is), a parton mindig fúj a szél és hűvös van, kell a felső; nincs vízkő, de van penész; nincs igazán veszélyes állat (pl. kígyó, kullancs, oroszlán és krokodil), de van sok rovar (pl. légy, szúnyog, mindneféle szárnyas ezaz); nem minden csiga üres, ami annak látszik... :D

*meg más ételek is... és erről jut eszembe: bárcsak Mikibá hozna nekem tornázós dvd/cd lemezeket, hogy újra tudjak tornázni, mert sajna a letöltés nem megy :((

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt olvasni, hogy miként telnek a napjaitok, remélem hamar meglesz már a m.vízumotok, és mielőbb te is találsz majd állást.
    Akik a sültkrumplis kérdést feltették, azok vagy nem tudják hogy mivel foglalkozott a párod, és milyen szinten, vagy roppant irigyek. Én simán elmennék NZ-ra krumplit sütni amúgy:))
    Én a jó kis délutáni sétáitokra irigykedem egy picit, ott jó idő van, csodás a part, itt pedig leesett az első hó, és nagyon hideg lett:( Várom a következő hasonló írásodat, addig pedig nézegetem a Naffejű mackókat:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Bucilla :) Ezek szerint mégis van olvasóm :) Bár ezt nem annyira a nagy nyílvánosságnak írtam, inkább egy szűk körnek, és igazán örülök, hogy olvasgatsz :)

    Visszatérve a sült krumplira: az itteni fish and chips árusok közül egyik se tűnt szomorú, elkeseredett munkásnak ;)

    VálaszTörlés
  3. Olvaslak hát:) Nagyon is kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sorsotok, és drukkolok nektek. Azért már sínen vagytok azzal, hogy Álmost várják az új helyen. Gondolom hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy ne kelljen hazajönnötök, és ez a lényeg. Most olvastam a strandolós posztodat, hát most irigykedem, hogy ti strandoltok, én meg havat lapátolok....francba, mindig tudtam hogy rossz helyre születtem.
    Aztán írjál ide sokat, és minél sűrűbben:)
    Ja, ha krumplisütős állás adódna, akkor szólj, mert azonnal intézem a vízumot;)

    VálaszTörlés
  4. Bucilla, osztom a véleményed, eszembe sem jutott volna kiagyalni ezt a sültkrumplis karriert. Az igazat megvallva, miután nagy nehezen kilábalok a nyavalyámból, nagyon szívesen telelnék felétek! :) Még sültkrumpli-szagban is. :D
    De egyébként meg: küldjek valamit? Nagyon tudom, milyen, amikor az összes kedvenc, hasznos tárgyad nélkül kell élned. Eleinte nincs kedved, időd használni, aztán meg nyúlnál egyik, másik után... de csak a levegőt fogdosod... :(((

    VálaszTörlés