Mostanában kevesebbet

Blockhouse Bay, Auckland

írtam... Valahogy olyan gyorsan és lassan telik egyszerre az idő :) Pedig jó lenne megörökíteni a mostani magam is.

Elég jó életünk van épp - amíg kitart a pénzünk. Azért jó lenne már dolgozni és megkapni az első fizetést... és végre arról beszélni, mennyit sikerült félretenni az adott hónapban.
Dolgoznánk, de még nem jött meg a munkavízum. Nem kellene aggódnunk, mert nem csúsztak ki az időből, csak mi vagyunk ilyen kis mániákusok, hogy dolgoznánk. Én még nem jelentkeztem sehova, páromnak van meg a munkaajánlata, szerződéssel, várják minden nap, hogy menjen. (Megjegyzem, hogy páran rosszmájuak voltak, és kérdezték, hogy sült krumplit fog árulni? De nem, programozóként kapott állást :))

A napjaink jól telnek, nem kelünk korán, fél nyolc-nyolc fele vet ki az ágy - ami, meg kell hagyni, nagyon kényelmes. Megérte az árát, ilyen jó matracunk sose volt még, úgy értem s o s e ! Aztán megreggelizünk a kerti asztalnál, ha süt a nap. Mostanában sokszor teszi, szerencsére. Egyébként rákaptam a műzlire, de nem a cukros reklámműzlire, hanem az egészséges fajtára. Gyümölcsöt szeletelek, rá a műzli (most épp pirított magvas van soron), és nyakon öntöm hideg tejjel vagy natúr joghurttal. Finom. Szeretem.
Jöhet a kávé :) Jahh, vettünk kotyogó főzőt! Hogy örültünk, mikor ráleltünk! Itt majd mindenki keverőset iszik, főleg Nescafé-t. Mikor összekerültünk, akkor volt kotyogósunk. Abba aztán tölthettünk akármilyen őrölt kávét, mindig ugyanaz főtt le. Az az érzésem, hogy a kotyogófőzők egyben valamiféle varázslatos eszközök, amikből kb. ugyanolyan ízű kávé fő le. (Értsd: nem túl jó... ezért nem érdemes első osztályú őrleményt venni.) Vannak csodás, nagynyomású masinák is, de leginkább átfolyós hosszúkávéfőzőket árulnak. Majd egyszer, ha lesz sok pénzünk...

Ekkor aztán kezdődhet a nap! Mindenki munkába áll, tesz-vesz, én főleg alkotgatok, párom meg az otthoni munkáit készíti, ha már egyszer ráér. Az ebédfőzés nagyjából egyedül történik, és a mosogatáshoz mostanában ő áll be :) Nem akarom megszokni a helyzetet, mert ha elkezd dolgozni... úgyis én fogom a helyét átvenni.

A délutánjaink meg sétásak szoktak lenni. A fenti kép is egy ilyen séta alkalmával készült. Kocsival megközelítjük a helyet, kiszállunk, és nekiállunk bóklászni a parton. Előre ki szoktuk nézni, mikor van apály, így lehet kutakodni, kincseket keresni... A fotón is apály van. Az előtérben a sok kagyló és csiga virít, meg néhol tengeri üveg... :))) Párom a rákocskákat keresi mindig, mostanában már olyan merész, hogy fel is veszi őket a tenyerébe. Én maradok a lakatlan csiga- és kagylóházaknál ;)

Az esték sanyarúak :) Nincs már mértéktelen sorozat- és filmnézés... Visszasírom a korlátlan netet, a sok filmünket dvd-n... De tényleg hiányoznak.

Van még pár tárgy, ami már most hiányzik otthonról (teljessség ígénye nélkül): a mappáim, amibe bele tudtam tenni a mintáimat, a sok-apró tárolódobozkám, a vázáim, a filmek (hú, de megnézném az Elisabethtown-t, a You've got mail-t, a Holyday-t, a BB-t... atya ég...), a keresztszemes fonalaim és az anyagaim, amik segítségével bármihez hozzá tudtam kezdeni, amit csak mintaügyileg megkívántam, a könyveim is hiányoznak, egy csomó konyhai eszköz, a jó kis ollóm, amivel lehetett vágni az anyagokat (hú, most van egy, de annyit szenvedek vele, hogy jajj - mindig azt mondom, majd, ha lesz rá pénz...), a táskáim (ide kettőt tudtam hozni, az egyiknek tönkrement a patentja... a másikat félek, agyon fogom hordani... és egyszerűen nem kapok normális táskát elfogadható áron), a sáljaim (jaj, mennyi szép, szövött sálacskám volt otthon, ide meg csak egyet hoztam, hüle fejemmel...), a mindenféle kötős/horgolós fonalaim... és még kiegészítem később a listát, ha eszembe jutnak a dolgok :D

Azért van sok új, amihez nem győzök hozzászokni (szintén teljesség ígénye nélkül): nem használok flakonos citromlevet, nem is nagyon kapni, mert a friss citrom megfizethető és nagyon finom; sokféle új gyümölcs van, amit meg k e l l kóstolnom*; mindig van friss virág az asztalunkon, mert a kert tonnányi friss virágot termel naponta (igaz, egyelőre szépséges, régi stílusú befőttes üvegben vannak :)); itt lassan nyár lesz, még akkor is, ha az agyam őszre van beállva; akármennyire is süt a nap (sőt, simán le lehet égni árnyékban is), a parton mindig fúj a szél és hűvös van, kell a felső; nincs vízkő, de van penész; nincs igazán veszélyes állat (pl. kígyó, kullancs, oroszlán és krokodil), de van sok rovar (pl. légy, szúnyog, mindneféle szárnyas ezaz); nem minden csiga üres, ami annak látszik... :D

*meg más ételek is... és erről jut eszembe: bárcsak Mikibá hozna nekem tornázós dvd/cd lemezeket, hogy újra tudjak tornázni, mert sajna a letöltés nem megy :((

Mr M

még fotók itt :)

Szeret meglepetéseket okozni. Ha valaki rossz kedvű, odalopózik hozzá, nyom egy cuppanósat az arcára, és mire odanéznél, már ott sincs. CSak azt veszed észre: jééé, jobb a kedvem. Kis szerény, nagyon nagy lelke van, rettentően figyel másokra - de könnyen megsértődik. A sértődésnek csakis akkor van vége, ha komolyan bocsánatot kérnek tőle, és utána kicsit megszeretgetik.
Éjszakánként komoly munkát végez: felkeresi az elárvult mackókat, és leül velük kicsit beszélgetni. Azt gondolja, hogy egy jó beszélgetés és buksisimi sok mindent megold. De mire felkél a nap, és gazdi ébredezik: M már ott ücsörög, mintha el se ment volna mackóbátorító útjára. Amikor épp nincsenek vigasztalásra váró mackók, olyankor meg napraforgót visz az éhező madárkáknak. Néha kesut is, ha hozzájut egy kevéshez, merthogy nagyon-nagyon szereti.
M utálja a szaunát, mindig megfádjul tőle a feje. Ezen kívül utálja a benzinbűzt és a dögmeleg nyári napokat, leginkább télen érzi jól magát, mikor végre viselheti a csúcsszuper sapkáját :)

S hogy mivel közlekedik! Hát medvemotorral, ami egyébként emberi szemnek láthatatlan, csak M láthatja... meg a többi naffejű (Menta szerint nagyon állat...)

Hogy mit takar az M név? Ki tudja :)

***

M anyaga nagyon szuper ám! Új Zélandi gyapjút vettem, egy puhább, barnából van a teste, egy karamellszínű, nem szőrösből meg a végtagjai :) A szeme olyan kis csodálkozó, mert ő is mindenre úgy rá tud csodálkozni, hogy csuda! Kétféle sapival utazik, egy bukósisakkal és egy mikisapival :)

Robin

Az a mackó, aki szereti Beatrix Potter meséit, csakis jó mackó lehet. Még akkor is, ha szilvakék. És még akkor is, ha induripinduri.
Ő igazán indurka-pindurka mini naffejű mackó, és bármily hihetetlen, többet molyolgattam rajta, mint a legtöbb másik mackókon. Mert nem minden esetben a méret a lényeg, nem igaz?

Robin mackó szeret nagyokat szunnyantani, főleg az óriásfűcsomó (psszt, ne mondjátok meg neki, de csak hozzáképest óriási a fű...) közepén, de ezt csak nyáridőben szereti csinálni, aztán szereti a kesudiót, de azt nagyon, meg a fáramászást, amihez néha kis segítséget is ígénybe vesz. Mert ő még kicsi, segíteni kell. Meg Beatrix Potter Péter nyulát is szereti. Meg a gesztenyét, azt nagyon. Kért is egy gesztenye sapit, hogy mindenki messziről láthassa: ebben a sapkában nagy kesztenyeimádó mackó van. Sőt, lehet bele szedni gesztenyét is, de nem sokat, mert a sapija is kicsi ennek a miniatür mackónak.

Még csak pár órás, és már most nagyon aggódik, hogy fogják-e őt szeretni annyira, mint a többi naffejűt. Ő annyira más, és annyira pindur, vajon neki lesz családja? Ő szívesen lesz zsebmedve is, aki mellényzsebben utazik. Vagy a kabátba bújva szorít gazdinak, hogy túlélje a napokat, és aztán nagy sóhajjal elinduljanak haza, pihenni. Ő az a valaki, aki órákon át hallgat téged, és nem fog a szavadba vágni...

Robin egy pici naffejű, nagy szívvel (és fejjel).

***

Robin egy tiszta gyapjú és néhol mohair tartalmú kismackó, akinek még a sapija is nemes fonalból van... Igaz, hogy pindur a maga 10 cm-vel, de mindene a helyén van, még a karmocskái is :) A kis szeplőket az erős új zélandi naptól kapta, itt hihetetlen gyorsan előjönnek a kis szemtelenek. Pindur fülével hallgatózik, pici nózijával kesudiót keres, és pindu, csillogó szemével a gazdiját lesi...

Bendegúz

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy naffejű Bendegúz, aki nagyon szerette a zserbót. Persze, mikor mondom neki, hogy zserbóhasú, akkor ingatja a fejét, és azt mondja, hogy ő nem is. Ő mindenféle sütit szeret. De mindenki tudja, hogy mi a nagy helyzet...

Bendegúz imádja a rántott halat, a tonhalas szendvicset és a halas pizzát. Itt Auckland városában azt szereti, hogy minden városnegyednek van saját kis bevásárló központja, ami sok boltból áll, és mindig van köztük mindenféle vendéglőcske is, mert az itteniek nagyon szeretik a pocakjukat! A legjobban ott is a fish and chips nevű ételt szereti, ami nem más, mint rántott hal, sült krumplival. De van, hogy sokszor átolvastatja velem az indiai, a kínai, a thai, a meki, a kfc, a burgerking, a subway kínálatát, de végül mindig fish and chipset kér. Vagy tonhalas szendvicset kell készítenem neki.
Szeretnétek tudni a receptjét? Ahogy Bendegúz szereti: veszek egy tonhalkonzervet, ami olajos, semmi plussz ízesítés nincs benne. Lecsöpögtetem, kicsit összetöröm villával, adok hozzá 2-3 evőkanál tejtölt, sót, borsot, friss, apróra vágott bazsalikomot (ha nincs, akkor petrezselymet). Kis citromlével megöntözöm, és egy kis mustárt is nyomok hozzá, meg egy kis gerezd foghagymát. Alaposan összekeverem. Bendegúzt távol tartom.
A francia kenyeret négy darabba vágom, majd azokat keresztbe is elvágom, a szendvicskrémet elosztom a négy szendvicsen, kis füstölt sajtot rakok a tetejére, és 5 percre bedugom a grillbe. Bendegúzt még mindig távol tartom.
Ha kijöttek a napozásból, teszek a tetejére salátalevelet, meg paradicsokarikát, meg uborkakarikát, meg mindenfélét, ami a kezem ügyébe kerül, meg kiteszem a majonézt, mustárt és társait, ha valaki kérne bele, de Bendegúz nem kér plussz öntetet. Ráillesztjük a kenyérdarab másik felét, és naaaagyra nyitjuk a szánkat, és ropogtatva megesszük :)

Hogy mit kell még tudni Bendegúzról? Fázós. Ha hűvös van, akkor kéri a kapucnis felsőjét és a sálját, ha kevésbé, akkor csak a felsőt. Ha szépen süt a nap, szereti süttetni a csokis pocigombját. Ha viszont nem hűvös van, hanem hideg? Ki sem megy! Kivéve, ha gazdi a zsebébe rejti, és ott csendben átvészeli a hideget.

Hogy ki az ideális jelölt Bendegúznak? Aki szintén édesszájú. Meg szeret finomakat és jókat enni. Aki szereti a meleget, és alaposan befűt télen. Azt nagyon szereti ez a hosszúlábú naffejű.

Én azért hozzátenném, hogy szereti a fonott kosárkákat és a kalapokat is. Amíg nálam lakik, csakis a kalapomban hajlandó aludni.

***

Bendegúzhoz is csudajó új zélandi fonalakat használtam. Buksija és teste darált dió színű, a füle, orra, végtagjai és pocigombja pedig csokimáz színű gyapjúból van. Most először használtam igazi mackószemeket, sikerült vásárolnom, aminek nagyon örültem. Bendegúz szeme fekete, de a szélén enyhén baracklekváros színű beütés van.
Bendegúz fehér sálat kért, ami hosszú és nem pöndörödik, és legalább kétszer a nyaka köré tud tekerni. Nem akart mohairt, mert a szőrös sál a lányoknak való. A kék kapucnis felső igen jó szolgálatot tesz, mert az is gyapjú, és szuperül tartja a meleget, nehogy megfázzon ez a szegény mackó.
Bendegúz kicsit másabb, mint a többi naffejű. Nem csak a szeme miatt. Ő a nagy pocija mellé (eddig nincs változás) elég hosszú lábakat is kapott :) Azt mondta, hogy pont jó, neki így áll jól. Szerintetek?

Virágok és levelek

Kedves alkotó-társ kérte, hogy fordítsam le neki ezeket a mintákat, gondoltam, megosztom veletek is :)



Hozzávalók: tetszőleges fonal (vastagságra és színben is tetszőleges), a fonalhoz ajánlott horgolótű, olló, zsákvarró tű


Kisebbik virág (a fenti képen lévő virág)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz.
3. kör: 2 láncszem, hagyd ki a következő szemet, (rövidpálca a következőbe, két láncszem, hagyd ki a következő szemet) ismételd ezt 5x. Kapcsold össze a kört az előző kör kószószemén keresztül.
4. kör: készíts (kószószem, két láncszem, 3 egyaráhajtásos pálca, 2 láncszem, kószószem) minden 2 láncszemes ívbe.
Vágd el a fonalat és dolgozd el a végeket.

Nagyobbik virág (a kisebbik virág alá horgolod, majd összeöltöd egy tűvel)

2 láncszem
1. kör: 6 rövidpálca a horgolótűtől számított második láncszembe (6 szem)
2. kör: 2 rövidpálca minden szembe. A kört kapcsold össze egy kószószemmel, amit az előző kör első pálcájába böksz. (12 szem)
3. kör: (1 rövidpálca, 2 rövidpálca a következő szembe) végig ezt kell ismételni a körben (18 szem)
4. kör: 3 láncszem, hagyd ki a következő két szemet (rövidpálca a köv. szembe, három láncszem, hagyd ki a következő két szemet) ezt ismételd a körön keresztül. Kapcsold össze az előző kör hamispálcájával.
5. kör: készíts (kúszószem, 2 láncszem, 4 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, kúszószem) minden 3 láncszemes ívbe végig a körön.
Vágd el a fonalat, dolgozd el.


Levél

7 láncszem
1. kör: rövidpálca a tűhöz képest lévő láncszembe, hamispálca a következőbe, egyráhajtásos pálcák a következő 3 szembe, majd az utolsó láncszembe a következő (utolsó) láncszembe öltsd a következőket: 2 hamispálca, 2 láncszem, rövidpálca a tűhöz mért második láncszembe, 2 hamispálca) - majd megfordulunk, és az első lépésként horgolt 7 láncszemből álló sor másik felén dolgozunk, haladunk visszafele. egyráhajtásos pálcák a következő 3 láncszembe, hamispálca, majd egy rövidpálca az utolsóba. Kapcsold össze egy hamispálcával a kör első szemét az utolsóval.
Fonalat vág, eldolgoz.

További ötletekért keresd fel az eredeti holnapot :)
Nem hivatalos fordítás, inkább csak segítő jobb horgolni tudóknak!

Day 25 - A red one

ez egy fajta broméliának a virága.
azt hittem sokáig, hogy bimbó, de már napok óta ilyen állapotban van...

Day 24 - Cabagge tree flower

Pálma vagy dracéna, vagy valami effél virágzik épp az udvaron. Igazán olyasmi alakja van, mint egy hosszú szárú, öreg dracéna, de olyan igazán termetes. Ha valaki sejti, hogy mi lehet ez, kérem, sikítson!
***
Szóval a fácska neve: Cabbage Tree :) Phan, ezer köszönet!

Day 23 - Yellow Rose

Sok azonos virág van, más árnyalattal - most már akár ismétlésnek is hathat a virágok mutatása. De nem akarom egyiket se megsérteni azzal, hogy őt azért nem mutatom meg, mert egy másik színű szerepelt a blogban... Ígyhát ezt a sárgát is megörökítem.
Lassan keresem azt a virágot, ami majd a sorozat utolsó darabja lesz.

Day 22 - Yellow Lily

Egy napig tartó szépség...

Day 21 - Rose

Mára egy finoman illatozó, halvány babarózsaszín rózsát hoztam nektek. Épp vadul kezdtek el virágozni körülöttünk, teljes erővel beindult a koranyár... Finom kis meleggel együtt jönnek a rózsák is.
Idén kihagyom az őszt és a telet, helyette kétszer volt tavaszom és kétszer lesz nyaram...

Day 20 - Honeysuckle

Nem is tudom, miért tesz olyan boldoggá, mikor felfedeztem, hogy az újonnan virágzó gyönyörűség egy illatos lonc... Mindenképpen köze van ahhoz, hogy drága nagyim háza előtt az ereszre felfutott és mindig eszméletlenül bódító illatfelhőbe burkolta a nyaraimat... meg ahhoz is, hogy szüleim házánál a hátsó bejáratnál felfuttatták a lugasra és annyi kellemes estét juttat eszembe...

Ráadásul csodása illata van, mondtam már? :)

Day 19 - Orchid

Nem csalok, tényleg a kertben fotóztam, az albérlet kertjében! Ne kérdezzetek olyat, hogy milyen orchidea, mert fogalmam sincs. Olyan szép fajta :)

Fairy Falls

Utoljára szeptember 12-én voltunk Aratakiban. Milyen fáradtak voltunk, és mennyire nem tudtuk, hogy is tovább. Ma arra jártunk, gondoltunk, benézünk, megmutatjuk Eszternek is (aki Edit barátnőm ismerősének ismerőse, de el szoktuk vinni magunkkal kirándulni, ő kocsi nélkül kicsit helyhez kötöttebb, busz meg elég kevés helyre jár, itt mindenki autózik).
Annyi-annyi minden történt azóta. Pedig alig telt el másfél hónap? Tán még annyi sem.
És olyan sokfele jártunk, és olyan keveset láttunk :)

A mai nap pl. elsétáltunk a Fairy Falls vízeséshez, ami kis pici vízesés, nem valami grandiózus, mégis: az odaút csodásan ki volt építve, hosszú, tökéletesen karban tartott lépcsősor segített a közlekedésben ott, ahol nagyon meredek lett volna a leereszkedés. Odafele hipp-hopp leértünk fél óra alatt, visszafele sztem hosszabb lett, mint a kiírt 45 perc :D Nagyon éreztem, hogy van vérnyomásom :D

Egyébként az erdő nagy része olyan érzés volt, mintha otthon túrázgattunk volna, csörgedező patak, hűs, illatos erdőillat - csak épp a növényzet összetétele nem stimmelt, nah meg a lépcsős résznél a hihetetlen komoly kiépítés, és a nulla szemét :D A víz jéghideg, erdei patakvíz, pára mindenhol, kellemes erdei hűvösség... nem volt rossz egy ilyen kis meleg napon (amikor május elsejét ünnepelt az ország... ezért lehetett menni kirnádulni, nem kellett munkába menni).

Második vízesés kipipiválva, jöhet a következő :D

Day 18 - Feijoa tree flower

Állítólag isteni finom a gyümölcse. Várom. Most még csak virágzik. Gyönyörű.

Olyan, mint valami nőies tüzijáték, üvegből megörökítve :D

Day 17 - White one

Kis, alacsony, földön futó bokrocskának néz ki, olyan kis minicserje :) A hálószoba ablaka alatt ontja finom kis illatát...

Day 16 - yellow freesia

Sárga is van - sőt, ami azt illeti, ez jobban tetszik, mint a sötétpink :)

two monkeys jumping on the bed...

És igen! Megvan az állásajánlat! Maradunk :)
Alig bírom elhinni!

Day 15 - a shy one

Nem tudom, hogy őshonos, vagy telepített, minden esetre: sokféle pozsgás növény van erre... Igazán el vagyok kényeztetve, én, a nagy pozsgás-imádó :D

Pea

Pea, maoriul, azt jelenti: medve. Merthogy Új Zélandon nem csak angol a hivatalos nyelv, de nem ám, hanem a maori is. Pea pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy illik, hogy ne angol, vagy magyar nevet adjak neki, hanem mindenképp maorit.

Pea imád vízpartra kirándulni, nagyokat piknikezni és kincseket keresni a parton! Szereti a szép csigákat és a kagylókat is, de legjobban a tengerüveget szereti. Csodás dolog ám, szép, matt üvegdarab, finomra lecsiszolva a sok homoktól, és mindenfélétől, ami a vízben éri. Pea azt mondja, hogy nem is az átalakulás az, ami csodálatba ejti, hanem az, hogy megtanítja: minden rosszban van valami jó! Hisz az üveg hogy is kerül a vízbe? Gondatlan, ostoba fráterek és fráternék dobálják a vízbe, amit aztán az idő szépen megcsiszol, és lám: fantasztikus kincs készül belőle, hosszú, hosszú idő alatt.

Pea nagy pocakos, ami nem véletlen. Itt rengeteg virág van, és sokféle finom és egészséges méz készül. Természetesen meg kell kóstolnia mindet. A legjobban a híres manuka méz ízlett neki, amihez a méhek csak Új Zélandon találhatják meg azt a virágot, amiből készül - ugyanis itt terem az a növény :)

Egyébként nagy tróger ám! Nem szeret fésülködni! És állandóan mezitlábazna, mint az itteniek... Itt sokan járnak ugyanis mezitláb, mert azért. Pedig van cipő bőven, de a mezitlábazás: egy szokás, amit az itteniek nagyon szeretnek. Viszont bármennyire is meztelenkedik lábtájékon, annál inkább szereti azt a sapit, ami itt nagy divat: hátul kicsit megereszkedett, kicsit bő sapi. Hogy miért szereti? Hát azért!

Pea üzeni, hogy nincs medve az itteni erdőkbe. Csak néha ő, ha épp arra akad dolga...
És még azt is, hogy az egyik tengerüveg költözik vele az új gazdihoz, szerencsekőnek!

Day 14 - Green petals

Ezek valóban zöld szirmok voltak, és a virág valóban zöld volt :)

Day 13 - Iris

Mivel a korábban nősziromnak titulált heteske nem is az volt, hanem egy vad orchidea fajta, ezért nyugodt szívvel mutogatom a lilás-kékes nőszirmot :D
Ezt egy reggeli rohanásban fotóztam, mikor párommal mentünk a city-be (városközpontot hívják így), egy állásinterjú második fordulójára, és ő már teljes menetdíszben volt, mikor én rohangáltam a fotóaparátussal - elvégre épp aznap reggelre nyílt ki a nőszirom! Ezt nem lehet kihagyni! Egész éjjel esett, látszik a szirmain...
Az állásról még nem tudjuk, hogy megvan-e. Nagyon szorítunk... Ha párom megkapja az állásajánlatot, akkor jöhet az ügyintézés: a bevándorlási hivatalnál beadni a papírokat munkavízumra. Ott mindig konkrét munkaajánlatra kell kérni - és csakis akkor vesznek fel vízum nélkülieket, ha helyieket nem találtak rá. Értem én, védik a helyi munkaerőpiacot.
Ha páromnak megvan egy konkrét munkára az ajánlat, akkor én nyílt munkavállalási vízumot kapok, ami azt jelenti, hogy nem csak a szakmámban helyezkedhetek el - mehetek hobbiboltban eladónak, vagy aminek csak akarok és felvesznek :D

Day 12 - continuing the purple row

Még jobban bizonyítandó a flórák iránti műveletlenségem - ennek a lilaságnak se tudom a nevét. Valamilyen ajakos virágzata van, kis kedves virág. Ígyhát megörökítettem :)

Day 11 - Something purple for today :)

Fogalmam sincs, mi ez a gyönyörűség. Mikor megláttam, az állam is leesett... vaskos (mint a felsőkarom) és hosszú fürtök, tele apró, kék virágfejekkel... Visszafogott, gyógynövényekre jellemző illattal - ez a lilaság inkább a látványra gyúrt, nem illatra.
Talán megértitek, miért kettő fotót mutattam róla... :D
Finoman emlékeztetett a kaktuszokra, mikor az oszlopos testük tele-tele virággal. Persze, ez nem pozsgás, de talán a kaktuszsága miatt tetszett még jobban, én mélységes rajongója vagyok mindenféle pozsgásnak!

***

Ez a lilaság nem a mi udvarunkon virágzik, hanem Blockhouse Bay öbölben tett sétánk során találtunk rá.

Blockhouse Bay

Reggeli, kávé, google-map bújás, indulás, beugrás egy garage sale-re, pár könyv megkaparintása 5 dolláért (kb. 800 ft), érkezés a park széléhez, indulás az ösvényen (sötétben, esőre számítva), vajon hol lehetünk érzés átélése, katt-katt, jé, ott egy partszakasz, hm, át kellene menni ezen a bambuszerdőcskén, hm, mégsem volt jó ötlet, ennyi lett volna a park?, menjünk, nézzük meg, mi van az út végén!, de jó öböl!, néézd, milyen puha ez a kiszáradt vizi növény (és milyen büdös), szuper, menjünk végig ezen a sétányon, menjünk le a partra, jé, mennyi kagyló, helló kutya!, huhh - mennyi kis rák volt a kagylók alatt, jé, egy tengeriüveg!, franc, itt is vannak ostoba emberek, akik elszórják a szemetet..., jé, még egy tengeri üveg!, hú, medúza, nehogy hozzáérj!, nemár, eltelt 3 óra, lassan fél kettő, és még ebédet is kellene főzni...
Nah, ilyesmi volt a kirándulásunk Blockhouse bay-ben...
Még képek ITT!

Day 10 - Gladiolus

Elkezdtek nyílni a kardvirágok is :) Jöhetnek a többiek is, várom őket, épp töltöm a fényképezőgépem aksiját :D

Day 09 - Bottlebrush Tree Flower

A bottlebrush azt jelenti, hogy üvegmosó:) Találó, mert a virágai tényleg olyanok, mint az üvegmosó. Csak épp sokkal élénkebb színű ;)
Gyakori fácska errefelé, sok helyen láttam, jóval többet, mint magnóliát. Illata nem volt. Létezik fehér, zöld, narancssárga és sárga változata is, de nekem a piroshoz volt csak szerencsém. Illetve valódi üvegmosóban más árnyalatokat is láttam ;)
A magvai kis tokokban érnek be, amik csak a növény pusztulása vagy tűz esetén szabadulnak ki...

Day 08 - Lawn Daisy

Százszorszép jutott mára :) Biza, itt is van!
Kis kedves virág, finom kis ilattal. Örülök neki nagyon, jó, hogy Új Zélandon is van...

Day 07 - Iris

Szeretem, mikor a fotóval nem kell csinálni semmit, csak kicsit levágni a felesleget a széléről, és kész is :) Mint ez a nőszirom. A kis canon gép pont olyannak mutatja, amilyennek láttam: finom, törékeny kis pillangó, gyönyörű színekben. A háttér nem volt lényeges. A fotón se az.

Sokféle nőszirmot láttam. Eleinte nem is tudtam, hogy az lesz, a levele kicsit másabb, mint otthon, vékonyabb, karcsúbb - és a virág is, mint valami elnyúlt fülpuci: hosszú száron kis kiszélesedés. Aztán kinyílt. Nekem meg leesett az állam. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Helyesbítek: mint kiderült, nem nőszirom, ezért volt más a levele :-) ez egy vad orchidea faj :D

Remélem, nem néznek totál hülyének a szomszédék, mosolygok a virágokra. Vagyis: nem érdekel, ez egy szabad ország, ha a Miskáéknak lehet mezitláb postára menni, nekem is lehet vigyorogni a nősziromra :D

Erről jut eszembe: itt nem divat, de teljesen elfogadott és teljesen átlagos dolog, ha valaki mezitláb sétálgat az utcán, ugrik be a közértbe, vagy leugrik egy újságért. Nem csak a maorik járnak mezitláb, hanem fehérek is, olyan szőkék, mint az érett búza - és nem azért járnak így, mert nem telik cipőre, mert a zsebéből ott lóg kifele az iphone... Ez egy szokás. Mint gyerekkoromban, mikor a strandon nem vettük fel a cipőt, anélkül mentünk lángosért vagy a hintához. Csak épp ez felnőttekről is szól és nem a strandon vagyunk.
Nagyon-nagyon szeretek megzitláb lenni. Ezt a szokást mégsem veszem át. :) Mindig arra gondolok, hogy előtte melyik koreai köpött nagyot a járdára (mert náluk ez nem ritka... társadalmilag elfogadott a krákogás és felhörgés... a reptéren is döbbenten fordultam meg, azt hittem, valaki nyakamba fog turházni, de nem, végül megoldotta másképp...)

Hiába, én már csak ilyen kis maradi európai vagyok :D

Day 06 - Freesia

Hát igen, ez az a virág, amit otthon sose engedtem meg magamnak, túl drága volt... és most tele a virágoskert, az árokpart, az út széle és a mező. Mindenféle színvariáció van, csodásan szépek - bár nekem mindegyik variációja tetszik :)
A kedvencem még mindig a csokornyi fehér tulipán, de egyébként minden virágot szívesen megnézegetek :)))

Day 05 - Papaya tree flower

Bizony ám, azokból a zöld virágokból, amiknek nagy része most még csak bimbó: abból lesz a papaya :) Nem vagyok ilyen magas, van két fa, ami még nem olyan magas, és a telek amúgy is leejtőn van, így könnyebb volt alánézni a sok levélnek.

Minikincsesszigetecske

Imádom, hogy a kertben mindenféle kincseket rejtett el Keini, a tulajdonos felesége... A nappali előtti kertrésznél pl. ezt a katylót, csigát és sárkányfejet találtam, de mindenhol tenyérnyi kincsek vannak, hol egy-egy féldrágakő, hol egy kagyló, hol egy...
Mint valami elvarázsolt kert... :)))

Day 04 - Grapefruit tree flower

Csodás illata van a grapefruit virágának! Kicsit merevebb, mintha viaszos virágzata lenne. Szuperül állna a fülem tövében, ha nem úgy néznék ki, ahogy a tükörben lévő nő ;)
Most virágzik, pedig még van rajta pár gyümölcs, ami lassan teljesen beérik. A bimbók is aranyosak: kisebb - nagyobb, fehér bogyókkal van tele a fa :)

Számomra még mindig teljesen felfoghatatlan, hogy grapefruit fa van a kertben. Ott van előttem, mégis alig bírom elhinni :) Naponta lesem a virágait, és vizslatom az érő gyümölcsöt, és fogalmam sincs, mikor számít érettnek :)

Viszont a mandarin gyümölcse potyog, enni kell, mert megrohadnak a földön...

Last night at home

Előbb erősen lobogott a tűz, később apa fel-fel szította a parazsat a kandalóban. Anya igyekezett gyorsan megtanulni a zongorakesztyű mintáját, nehogy elmenjek és ne tudja befejezni... A gyerekek ott kóstolgatták életükben először a mályvacukrot - de olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy biztos lesznek még randik a fajtájával... Próbáltunk lefeküdni időben, emlékszem, de nagyon nem akart menni. Úgy éreztük, annyi még a mondanivaló... De tisztában voltunk azzal, hogy a hajnal nagyon gyorsan el fog jönni...

Vicces volt, egész este azon elmélkedtem, hogy az a vacak sajtpapír, amiért kiadtunk egy fél vagyont és aminek a tetejére az volt kinyomtatva, hogy plane ticket, és semmilyen személyes adatok nem voltak rajta - vajon valódi-e, vagy csak átrázott az utazási iroda vezetője... :D Elképzeltem a szituációt, hogy állunk egy darab papírral, és állítjuk, hogy igenis, nekünk van helyünk a gépen, ők meg körberöhögnek, hogy na ne mondjuk már, nincs is ilyen járat...

Talán legjobban Dönc hiányzik. Vele nem tudunk kommunikálni semmilyen formában, míg mindenki mással azért megtaláljuk a módját. Olyan sokszor jut eszembe... és annyira bír fájni a hiánya...

Day 3 - Rose in Cream

Fodros szélű rózsa, olyan, mint egy borzos, álmos kis nőcike...
Kerítés szélén él, és gyönyörködik a kilátásban!

Day 2 - purple flower day

A nevét nem tudom, a tulaj felesége se tudta... :) Ő csak gyűjtögeti a virágokat, de a nevüket nem mindnek tudja.
Szóval ő egy lila virág... csak így, egyszerűen.

***
U.i.: KAnyának köszönhetően kiderült, hogy ez nem más, mint az afrikai margaréta (vagy cseppecskevirág)...

Day 1 - Cherry tree flowers

Sorozatot indítok - itteni virágokat mutogatok nektek. Minden nap egyet. Vajon meddig megy el a sorszám? :)

01 - cseresznyefa virága

Albérlet...

Vendég-kácsa

ami inkább nyaralóra emlékeztet :) Nem tudom, hogy a medence miatt, ami az udvaron van, és egyelőre vendégeskedő kacsák úsznak csak benne, vagy a lakásban az apró részletek, mint a törölközőtartó, ami fehérre festett, vagy a tolóajtók... Vagy csak a jóidő miatt, meg a sok zöld miatt...

Tetszik a kis házikó. A tulaj fent lakik, az ház első részében, és mivel dombra épült, azért mi részben a ház alatt lakunk, a földszinten (bár a tulaj is földszinten van, csak a domb felsőbb részén :)). A hátsó részt két lakásra osztották, mindegyikben két szoba, nappali konyhával, fürdő, kamra, gadrób van. A másikat még nem láttam, de úgy néz ki, hogy a szomszédék költöznek, mert kicsi nekik a hely - így majd megnézzük, ha üres lesz. Ha még ennél is jobban tetszik, akkor talán átköltözünk.

A telkek, házak, albérletek: NZ-n horror összegbe kerülnek! Egy heti bérleti összegből Szombathelyen egy hónapig kényelmesen éltünk volna, igaz, nem kertes házban. Itt átlag albérletek, ami leginkább családi házat, házrészt jelent: 250-350 nzd-be kerülnek, kb, ami 40e-58e ft-nyi összeget jelent. Ez egy-három szobás házikót jelent, nappalival, bár a szobák mérete néha nagyon pindur tud lenni. A házvásárlás: 250e dollár alatt nem igen kapni lakhatót... és ez az azt jelenti, hogy 40 millió alatt nem is kapsz olyat, ami elfogadható lenne. Szóval az ingatlan egészen más dimenzió, mint otthon. De azért ehhez hozzá kell tennem, hogy a fizetések is mások, a minimálbér itt 513e ft/hó.

Nekünk, azt hiszem, szerencsénk volt. A tulajdonos nagyon kézséges, bármit kérünk, azonnal próbálja megoldani. A szomszédok szintén aranyosak. Dél Afrikaiak, nem olyan régóta vannak NZ-n, a férfi kicsit korábban jött, aztán munka után jött a felesége is, és most már két gyerkőcük van (ezért is kevés a hely itt a két szobásban :)). A nőnek kicsit furi az akcentusa, először azt hittem, hogy csak pár éve beszéli a nyelvet, de a tegnap esti maratoni beszélgetésnél kiderült, hogy tévedés, neki anyanyelve az angol. Pl. a curry-t kárinak ejti, rövid á-val. A tulajdonos fehér, félig angol, félig svéd. A felesége tongai. A gyerekeik közül csak a fiatalabb srácot láttuk, aki hiperszuper helyes kispasi, bár általában a félvér gyerekek igen szépek tudnak lenni :)

A segítőkézség errefelé annyira fejlett, hogy még mindig le tudok döbbenni rajta. Hiába, ehhez nem tudok hozzászokni. Mondok egy példát - a tulaj felesége kiskosztümben, épp jött valahonnan. Meglátta, hogy cipkedeünk a lakásba mindenféléket, erre elkapta az egyik bőröndünket, és minden tiltakozásunk ellenére becipelte nekünk. Vagy egy másik: egy itteni, nagy élelmiszerhálózat egyik boltjában sört kerestünk, és akkor már sejtettük, ez is egy olyan* bolt... Bizonyára nagyon összekuszált lehetett a szemöldökünk, mert a semmiből előkerült egy nénike, és kérdezte, hogy segíthet? Olyan elveszetteknek tűnünk...

*Az itteni boltokban nem lehet kapni alkoholt. Nagyon ritka az az élelmiszerbolt, ahol mégis, az alkohol árusításához külön engedély kell. Viszont vannak liquor store-ok, ahol csak azt lehet kapni, eszméletlen mennyiségben. Ennek az oka az itteni nagy fokú alkohol probléma. Én még soha, egyetlen kótyagost se láttam. Igaz, kocsmát se. Pár pub szerűt a belvárosban, de a kertvárosi részen egyáltalán nem. Ha egyszer egy itteni szociológus ellátogatna Mo-ra, és megviszgálná az ottani alkohol-kérdést... azt hiszem, kicsit aggódna a sok kocsma és utasellátó láttán :D Bár nem kétlem, hogy nem jó az a mintavételezés, amit én tapasztalok...

Csendélet az asztal-részemen... már ott kandikál a robot-órám, ami ma szereztem be, és csupa csavar és fém :))

Visszatérve az albérletre: egészen méretes elő- és hátsó kertje van, ami errefelé ritka, ugyanis mindenki megosztja a telkét, és vagy eladja iszonyatosan borsos áron, vagy ráépít valamit és kiadja albérletbe. Mindenhol virágok vannak, olyan angolosan kaotikusan, ami irtó bájos :) Itt - ott kerti padok, meg kagylók a fák tövénél, meg ezernyi féla fű-fa-virág, meg még citrom és mandarin fa is... Az egyik szobát alkotósnak használjuk, itt van egy méretes asztal is, amin ketten osztozunk a párommal. A másik hálóként fog funkcionálni - az ágyat épp most várjuk, már vagy fél órája ki kellett volna szállítsák.

Íme négy db, autentikus házitojás, ami még langyosan friss volt... :D

A kert végében van egy kis melegház, meg mögötte egy pipis udvar. Rendszeresen viszünk mindenféléket nekik, mert ezek a dögök állandóan éhesek :D Egészen modern tyúkok ám, tegnap a szomszéd asszony spagettivel etette!
Kérdeztem a tulaj feleségét, hogy a hús vagy a tojás az oka a baromfiólnak, mire mondta, hogy a tojás miatt. Megnyugodtam, és azóta lelkesen etetem én is őket. A beszélgetés után három perccel kopogtattak, és az ajtóban a nő állt, négy tojással... hogy legyen reggelire házitojásunk :)
Amiből végül nem rántotta lett, hanem tojáskrém, ami végül egy jó kis esti beszélgetés alapja lett... :D

***

A használati eszközeink nagy részét már beszereztük, még hiányzik pár dolog, de lassan az is meglesz. Most kicsit tudatosabban válogatom össze a színeket, mint otthon tettem, ahol a cuccaink nagy részét kaptuk, vagy örököltük, vagy... A lakástextileket igyekszem barna-drapp-fehér-törtfehér árnyalatokban beszerezni, a konyhai felszereléseket pedig fehérben (pl. tonnányi műanyag mindenféléket).

... és az ágy még mindig nem érkezett meg...


U.i.: kb. 10 perc múlva megjelent 2 kínai müge, és 5 perc alatt összerakták az ágyat, belezuttyantották a matracot, szép napot kívántak és elhúztak :D Már vár ránk a pihe-puha ágyikó, meg is vetettem az ágyneműt :D

Kókadozok

mert tegnap megittunk egy igazi, espresso-t a Hollywoodban (sőt, még egy ajándék muffin is járt hozzá, amit nem hagyhatunk tánykérkán száradni), annak ellenére is, hogy a kislányka nem tudta, mi az az espresso (short black coffee). Igazán erős, finom kis kávé volt, a mostani nescafékhoz képest olyan erős, hogy a kiskanál is görbülni látszott. Aztán, persze, felébresztett rendesen, így még éjfél fele is eléggé ébren voltunk.

Bár lehet, hogy az albérlet tudata izgatta a fantáziám.

Van...

albérletünk. Most már csak egy rakat cucc kellene bele...

Muriwai Beach

Muriwai Beach

Most először távolodtunk el Auckland városától. Az eddig fotók mindegyike városon belül készült, utcákon, parkokban, partokon... Most fél órás autókázás után értünk Muriwai Beach-re.

Gyönyörű partszakasz ez, puha, fekete homokkal. A fekete homok egyébként eléggé ritka dolog, elég különleges is emiatt ez a tengerpart. A sötét színét a vastól kapta, ami a korábbi vulkáni működés eredménye.

A homok nem csak puha, de jó meleg is volt, nagyokat lehetet mezitlábazni benne... A parton néhol kagylókat is sodort ki a víz, de érdekes módon: egyiknek se volt már lakója. A legtöbb kagylóhéj már sérült volt, pedig látszott rajtuk, hogy igencsak méretes példányok voltak valaha.
Tipikus, homokos, giccses partszakasz, ahol jó elheverni, hallgatni a hullámokat, és élvezni a finom napsütést.

A szikláknál úgy gondoltam, hogy beletapicskolok a vízbe. A farmerom elég hosszú volt, gondoltam, feltűröm, hogy akár bokáig is bele tudjak menni. Szuper finom meleg volt a sziklás résznél, a meleg kő azonnal felmelegítette a pici tócsákat. Aztán lementünk a partra... Jöttek a kis ártatlan hullámok. Persze, minden áron be akartam gázolni, érezni a lábamon a tengert... sose volt még ilyenben részem. Aztán jött egy kis ártatlan hullámocska, és pillanatokon belül térdig vizes lettem :) Tiszta szerencse, hogy felhajtottam bokáig a nadrágom ;)

...csodás kékek és zöldek...

Annyira kicsinek és semmitmondónak éreztem magam azon a borzasztóan nagy parton, ahol csak verte, verte a hullám a köveket. Hatalmas erők munkálkodtak ott szorgosan és kitartóan. És én láthattam ezt a csodát, megmártóztattam a lábam benne...

Még pár fotó Muriwairól ITT :)

Kenyér-kérdés

A mi mindennapi kenyerünk, amiből elég sok el tud fogyni... :)

Sajna erre nem olyan jellegűek a kenyerek, mint amilyet otthon megszoktunk. Bár otthon is elég gyakran sütöttem, mert a bolti annyira nem ízlett, és csak akkor vettük meg, ha én épp leálltam szinte nullára a kenyérfogyasztással. Párom ugyan mondogatja, hogy mindenféle kenyeret szeret, de gyakran a fehér után nyúl, ha a boltban tetszőleges a választék. Én azért szeretem azokat a kenyereket, amik vegyesek, mindenféle liszt és magvak is vannak benne.

De abban egyetértünk, hogy a jó kenyér nem felhőszerű, hanem jó kis állaga van, mint a parasztkenyérnek, van rendes héja, és nem édeskés, kalácsszerű. Vas megyében kapható volt a toronyi kenyér, annál jobbat csak erdélyben ettem, ahol nyaralás alatt a vert kenyeret vettük. Utóbbi szó szerint vert kenyér, mert kemencében feketére sütik, és a szenes héját leverik róla - és az a kenyér letehetetlenül finom. Leginkább egy kis vajjal megkenve, hogy érvényesüljön a kenyér íze. Vagy bablevessel. Erdélyi bablevessel...

Szóval itt a kenyerek nem épp azok a fajták, amitől hasra esik az ember. Kivéve, persze, ha imádja a toast kenyeret, ami lágy és kalácsszerű, vékony, puha héjjal. Van ebből kicsi és nagy, szeletelt és egész, magvas és hóka - de egyik sem az igazi valahogy... olyan felhőszerűen édeskések. Vettünk már kereket és hosszúkásat, és barátaink is mondták, hiába keresgélünk, olyat nem fogunk találni, mint otthon volt. A liszttel van a gond, nem olyan, mint az otthoni.

Hát, most sütöttem... Otthon volt kenyérsütőm, amibe összegyúrattam a tésztát, és püspökkenyérformában sütöttem ki a sütőben. Ígyhát első próba a new york timesban megjelent, dagasztás nélküli kenyérre esett. A kinézete olyasmi, mint otthon volt. Illata: kevésbé se olyan illatos, mint megszoktuk. Ha szeretném érezni, akkor egészen közel kell hajolni, ha az orrom a kenyér tetejét veri, akkor érzek valamiféle kenyér illatot... Íz? Meglátjuk. Este vágjuk fel.

***

Egyébként érdekesek itt a fűszerek és ízek... Minden sokkal hamarabb fő meg és puhul, mint otthon megszoktam. Pl. a csirke pillanatok alatt megfő, a krumpli szintén. A zöldborsó is alig főtt picit, máris készen állt a habarásra. A fűszerek pedig? Sokkal intenzívebbek! Mikor lasagne-t készítettem, elég volt egy átlag méretű fokhagyma a négy személyes adagba, és sülés után is érződött az íze! A quacamole meg egyenesen túl fokhagymás lett, mert egy méretes csöbörnyi adagba egy fél gerezdet belereszeltem...

A narancs és a citrom pedig sokkal lédúsabb. Lehet, hogy azért is, mert kap elég folyadékot és sok természetes fényt, az érés minden fázisában. A citrom pedig nem az a vad savanyú, mint otthon volt. Kifacsarom a levét, és a rostokat simán, arc-izom-rángás nélkül is meg tudom enni, sőt, meglehetősen édeskés :D


A citrom itt majd minden kertben virít, sok helyen mandarin is van. Legtöbbször nem eszik meg a helyiek, mert nincs jó íze. Szerintük. Szóval a citrom errefele - leginkább dekoráció :D
Pedig, ha tudnátok, milyen isteni íze van! Edit készített citromos sütit, amikor a tésztába is tettünk reszelt héjat, meg levet, de a tetejét is locsolgatni kellett citromleves-héjas-cukros sziruppal - az is egyedülállóan aromás és finom volt!


***

Egyelőre nem hiányoznak az otthoni ízek, a kenyér is csak faksznizás, egyelőre. Annyi új íz és lehetőség van, hogy nem férkőznek az agyamba a hiányjelek.

Tegnap pl. töltött kumarát ettünk. Ez egy édesburgya. Megfőztük héjában, aztán kettévágtuk, a közepét egy kiskanállal kikanalaztuk. Egy teflonban friss paprikát, hagymát (és a húsevőknek bacont) pirítottunk, tejföllel és főtt, lereszelt tojással kevertük. Ezzel megtöltöttük a félbevágott kumarákat. A tetejére reszelt sajtot tettünk. Pár krumpli is került mellé, mert kumarából nem volt elég itthon, szóval azzal is működik. És nagyon jó íze volt mindkettőnek! A kumara íze a nem túl érett sütőtökre emlékeztetett, de ezzel a véleménnyel egyébként egyedül voltam az asztalnál :D

***

Ettem tamarillot is. Szokták hívni fa-paradicsomnak is. Találó :) Állagra is. És ízre is felfedezem a paradicsomos ízt benne. Ettem sárga kiwit is. Állati édes, és nincs meg az a jellegzetes kiwiíz, mint a zöld tesójánál. Maradok a hagyományos kiwinél.

Esetleg kiwis csokinál, ami itt szintén helyi jellegzetesség: Kiwi Fruit Chocolate - Whittakers. Gyakorlatilag a legkisebb boltocskában is lehet kapni, szeretik az itteniek. Én nem érzem benne azt a nagyon nagy különlegességet, bár amúgy se rajongok a töltött csokikért (ok, ez alól erős kivétel a karamellás milka, az valami mesés... de abból se tudok két kockánál többet megenni). Csak egészen halkan jegyzem meg: még mindig a magas kakaótartalmú keserűcsoki a kedvencem...
És most, hogy kerestem nektek fotót, felfedeztem, hogy nem csak kiwis csokit készítenek :D :D Meg kell kóstolni még pár gyártmányukat, elvégre, aki már 1896 óta csokikat gyárt, csak tud valamit róla... ;)


Nah, ez a bejegyzés megint elég csipegetős lett. Mint amilyen én is szoktam lenni... kicsit innen, kicsit onnan... miközben ti, otthon: az igazak álmát alusszátok, hisz még csak hajnali három óra múlt :)))

Első benyomások

Míg a férjecském már második, igen részletes beszámolóját írta meg, addig én még mindig úgy érzem, hogy alig-alig érzékeltem valamit az itteni világból, és ha írnék arról, hogy milyen itt, akkor az csak görbe tükör lenne. Azért írok párat...

Sokféle ember van errefele. Nagyon sok a színes bőrű, van pár afrikai, valamennyivel több szigeti (pacific islander), aztán ott vannak a keleti száramásuak (asian ethnic) - de ha számokra vagy kíváncsi, ott a wikipédia. Az európából bevándorlókat pakeháknak hívják maoirul, és néha használják is ezt a szót ránk. :)
Egyébként elég sokat elárul az a statisztika, hogy a lakosság 23-24 %-a bevándorló...
Ahhoz azért elég fehér vagyok, hogy néha érezzem: megnézegetnek páran maguknak :D Sebaj, majd teszek róla, hogy ne virítsak annyira. Ma délelőtt pl. elszunnyadtam nagy albérletnézegetés közben, naná, hogy a napon - és a szeplőim rendesen kijöttek :D :(

A hivatalos nyelv az angol és a maori - bár utóbbit eléggé mesterségesen tartják életben. Egyre kevesebb maori beszéli, fehérek meg csak azért tanulják meg, mert ha bevállalnak olyan állásokat, ahol aktívan használhatják a maori nyelvet, azt erősen támogatja az ország. Kár lenne, egyébként, ha kiveszne a maori kultúra, igaz, nem egy mélységesen gazdagságú örökség (ld. görögök, rómaiak, stb.), de tényleg kár lenne.
A nyelv: fura módon, de senkit se néznek ki azért, mert más nyelven beszélgetnek egymás közt pl. a boltban. Ez az egész olyan, mint valami nagy nyaralóközpont, ahol lenne minden nyaralónak egy közös nyelve, amit több-kevesebb sikerrel beszél, de attól még mindenki használja a sajátját :) Mi is. Pl. magyarok, egymás közt: szigorúan csak magyarul beszélünk. Editék, akiknél lakunk: erős magyar gyökereket akarnak adni a kicsi lányuknak, magyarul fognak továbbra is beszélni itthon, hogy a lányuk akcentus nélkül beszélje a nyelvet.

És igen: létezik olyan, hogy kiwi akcentus. A legrosszabb a fehérek angolja, hadarnak és annyira, de annyira akcentusosan beszélnek, hogy erős koncenrációra van szükség, nehogy elveszítsem a fonalat. Aztán az indiaiak is elég rossz kiejtéssel nyomatják, de náluk, számomra úgy tűnik, hogy szókincs-gondok is akadnak... Viszont a keletiekét egész jól meg lehet érteni, és az amerikai angolokat élvezet hallgatni :)
Azért, hogy meséljek jót is róluk: hihetetlen előzékenyek és kedvesek :) A boltban csak kicsit nézek furán, keresgélek valamit, azonnal jön valaki segíteni (ez a mitre10-ben volt, ami otthoni prakitkernek/obinak felel meg). De a countdown nevű vegyesboltban is, mikor épp sört kerestünk házigazdánknak, és totál kereső funkcióban járt az arcunk, odajött egy idős néni, hogy olyan elveszettnek tűnünk :D :D
Meglepetés: alkoholt nagyon-nagyon kevés boltban lehet kapni (értsd: sehol), erre specializálódnak a liquor store-ok, ahol aztán csak azt lehet kapni :D Azt viszont nem értem, hogy akkor hogy lehet gond (főleg a maori lakosságnál) az alkoholizmus, ha ennyire rohadtul macerás a hozzájutás :D 25 év alatt kérnek valamilyen személyazonosságot bizonyító arcképes igazolványt, ugyanis 18 év alatt nem szolgálnak ki - természetesen itt is működik a bevált trükk, amikor beküldik a legöregebb havert, aki megveszi mindenkinek a piát...


Egyelőre ennyit a népességről és az emberekről nagy általánosságban :)

Wood Bay Reserve

Titirangi, Wood Bay Reserve
Apály után... Először azt hittük, homokos talajon fogunk sétálni, de nem :) mindent betakart a sok csiga- és kagylóhéj, és a fennakadt vízi növények... Nagyon különleges séták ezek, olyan békés az egész, olyan tiszta és tágas. Nem csak a tüdő lélegzik nagyokat, és szívja magát tele friss levegővel, hanem a lélek is megnyugszik, egy kicsit kipattan az élet szoros fogaskerekéből és élvezi a szabadságát :)

Titirangi, French Bay

Titirangi, French Bay

Az első partszakasz, ahova elmentünk, vagyis elvitt Edit, Isti és Emma...

Már naplemente környékén jártunk, iszonyatosan fáradtak voltunk az úttól... de amikor megláttam ezt a részt, elakadt a lélegzetem is. Hihetetlen gyönyörű volt. Az ember némán bámul, és képtelen felfogni, micsoda vízuális élményben van része.

Hozzá tenném: mindez Auckland város része, Titirangi negyedben van...

Felhők felett és alatt

Mindig is látni szerettem volna, milyenek a felhők fentről, de leginkább: milyen egy napfekelte odafent...

Három gépen repültem az elmúlt pár napban. Már nagyon régóta vágytam rá, és most szép, emberes adagban lehetett részem benne. Ferihegyen rengeteg szállt gépre abban az időben, amikor mi is. A checkelés előtt iszonyat sor állt, kb. egy órán át vártunk arra, hogy a táskánkat átvilágítsák, a táskánkat szétszedjük, átéstáljunk a masina alatt, nagyon nem várva a sipoló hangot. Aztán bejutottunk. Gyorsan megittunk egy kávét, de már jött is a figyelmeztetés, hogy végső felszólítás alatt vagyunk, azonnal tegyük a hátsónkat a gépre. A malév gép nagyon nem tetszett, ez egy kisebb gép volt, és elég rázós volt a felszállás és a leszállás is. A csomagok nem férgtek el sehogy sem a fedélzeten, főleg, mert a kézi vezérlésű video-rendszer a felettünk lévő csomagtartóban volt elhelyezve. A személyzettel nem volt semmi gond, de a kajára nem emlékszem már. Ezek szerint nem volt valami fergeteges. Olyan érzetem volt, mint valami iszonyat szűk busz, vártam, hogy leszálljunk. Viszont maga a repülés nagyon élvezetes volt! Ahogy eltávolodtunk a földtől, ahogy egyre magasabbra jutottunk - annyira hihetetlen élménynek tetszett, mintha csak álmodnék!
Frankfurtban 10 órát vártunk. Borzalmasan hosszú idő. Olvastam, kávéztam, sétáltunk, nézegettük a percenként leszálló gépeket, ettünk egy jót, aztán becsekkoltunk újra a következő járatra. Itt már eléggé alaposak voltak, a páromnál be is sipolt a masina. Jött egy kis értetlenkedés, mert angolul aztán nem beszéltek. Szegénykémet motozták egy sort, aztán még a laptopját is elvették, megvizsgálgatták. Hát igen, marha gyanúsan néz ám ki az én kis drágám... :D
A frankfurti reptér állati nagy volt, Ferihegyhez képest egy óriás. Bejártuk az összes helyet, benéztünk mindenfele, még ingyenwifit is kerestünk - persze, nem volt.
A korean air járatán rengeteg koreai volt :D Számomra ez elég meglepő volt, persze, logikus lehetett volna, hogy sokan most mennek haza... de mégiscsak nemzetközi járat volt. Azok a nők... totál megleptek. Meg a pasik is. Pl. egész éjjel képesek voltak vásárolgatni a duty free katalógusból! A légikisasszonyok csak repkedtek fel-le, vitték a kis számlázókájukat meg a csomagocskát, benne a kincseikkel. A légikisasszonyok a feszes kis ruhájukban, óriási mosolyukkal és a tarkójukra rögzített szalagjukkal olyanok volta, mint valami pillagók. Elölről egyébként olyan volt a frizurájuk, mint a gésáknak: feszesen hátrafogott haj, és oldalt kilógó két pálca (persze, ezt a szalag két szára volt valójában, nem pálca) - de nagyon érdekes volt. Nagyon türelmesek, illedelmesek és kedvesek voltak mind. Tényleg élmény volt velük utazni.
Ráadásul én, mint vega étrendes: mindig előre kaptam a kaját :D
Soul. Változatos embermassza. Baromi nagy. Frankfurtról azt hittem, hogy óriási, de ahhoz képest a souli egy mamut volt! De leginkább a mindenféle bőrszín, ruházat és nyelv nyűgözött le. Fantasztikus volt, mint egy békés bábeltorony :) Ott rövid időt töltöttünk, kb. négy óránk volt a leszállástól a következő landolásig. Addigra már eléggé ki voltnk ütve, főleg, mert az előző gépen csak mértékkel tudtunk aludni. A Soul-Auckland járat is korean air társasági volt, itt kevésbé voltak taplraesettek a légikisasszonyok, de ugyanúgy: minőségi kiszolgálásban volt részünk.
Aztán, 2+11+12 óra repkedés után, és 10+4 óra várakozás után: megérkeztünk. Kicsit gyomorgörcs volt, nehogy legyen mégis nálunk valami, amit nem engednek be nz-be: itt ugyanis komolyan veszik a szigetország világát. Nem hozhatnak be semmi olyan növényi, állati terméket, ami nem volt bevizsgálva, nehogy új baktérium, vírus, spóra, stb. kerüljön be a rendszerbe, ami komoly károkat okozhatna az itteni élővilágnak. Így hát aggódtunk, pedig nem volt nálunk se alma, se nyers hús, se szalámi, de még kezeletlen gyapjú sem :D De aztán egészen könnyen beengedtek, nem volt kekeckedés. A bakancsommal vacakoltak kicsit, de miután meggyőztem őket arról, hogy fényesre nyaltam a talpát, nincs ott semmiféle magyar erdőtalaj, akkor megnyugodtak.
Aztán átsétáltunk a kapun, és ott vártak ránk a barátaink, mosolyogva, mind a hárman :)) Bár a pindurral akkor találkoztam előzőleg, mikor még csak pár hónapos volt és a mamája pocijában lakott, így nem ismert meg - de ezt azóta bepótoltuk :)))

H.

Frankfurtban találtam egy Starbucksot. Van fotós bizonyítékom is róla. :))